Caramel
Azaz Molnár Ferenc – Törökszentmiklósról. Énekes, zeneszerző, dalszövegíró – nem akármilyen. Képes egyedül és csapatban dolgozni. A 2005-ös Megasztár, a második „mega”-tévés tehetségkutató verseny győztese, aki megőrizte önmagát. Amúgy az elsőt kórházból nézte – gerincműtétje okán.
– Kampányarc lett. Egy fontos esztendő nagykövete…
– Tegyünk a szegénység ellen! – ez az Európai Unió idei, 2010-es, 27 országra szóló szlogenje a szegénység, megkülönböztetés, kirekesztés ellen, a szolidaritásért, közös jövőért. Felkértek, örömmel vállaltam, bár az a szó, hogy „kampány” nemigen van az ínyemre. De teszem a dolgom, mint ahogy teszi ezt Halász Judit is. Még nincsen teljes forgatókönyv, hogy mikor, hová kell mennem, de alárendelek ennek bármit. Saját magam számára viszont már egy „egyszerűt” csináltam: beszélek, énekelek bármikor! Például intézetis gyerekek előtt. Nekik talán a legnehezebb: kikerülnek a világba még egyáltalán nem felnőttként, s nincs védőháló körülöttük. Féltem őket! Azt hiszem, én hitelesen tudom képviselni ezt az ügyet, mert mi nagyon-nagyon szegények voltunk… Tudom: lesznek vetélkedők, ahol Lázár Györgyné, a Szomolyai Romákért Egyesületből is jelen lesz, Pásztor Eszterrel együtt, aki kitalálta a bódvalenkei freskófalut, ahol cigány festőművészek dolgoznak meg mások munkahelyének a megteremtéséért, a helyi falusi turizmusért. Nálunk, Törökszentmiklóson nincs semmi. Mármint semmi munkalehetőség. Pedig nagyon szép környék: szinte a hazám közepe – Szolnoktól nem meszsze. Jómagam nagyon sokat kaptam a Tiszától, az ártéri erdőktől, s igen, az iskolámtól is. Régen működött a Barnevál, a baromfifeldolgozó: anyám is ott dolgozott. Ma nincs munkája. Másoknak sincs. Csak közmunka létezik – az pedig szinte kiváltság. Amikor gyerek voltam, sokszor hiányzott a cipő, a ruha. De összetartottunk. Öten vagyunk testvérek: Mária és Ilona már férjnél van, kisbabájuk is született, a hugi és az öcsém, Enikő és Barna általános iskolába járnak, én is mindent megpróbálok értük. Talán másként nőhetnek majd fel. Én elég „problémás” gyerek voltam, mindenféle szabállyal meggyűlt a bajom, amivel nem értettem egyet. A cigánytelep nyomárával, annak okaival ma sem tudok azonosulni – mert nem is lehet. A gyerekek nem tehetnek az ég egy világon semmiről: értük mindent meg kellene tenni! Az egészségükért, a jövőjükért. Hogy tanulhassanak – hogy legyen cipőjük, amiben suliba mennek télen. Sokan fel sem tudják fogni, hogy ez mit jelent… Szeretném, hogy meglegyen az emberi méltóságukhoz való joguk.
– Az emberi méltóságról, ha áttételesen is, de énekel olykor.
– Nemrég jelent meg a harmadik lemezem, elég „soul”-os, a címe is erről a „soul”-ról, azaz a lélekről szól, Lélekdonor a címe. Mindig is mások lelkét akartam megérinteni. Nagyon-nagyon örülök, hogy vezeti a slágerlistákat. Minden dalt én írok, ők én vagyok. 15-én a pesti Cotton Clubban, 30-án az óbudai Symbolban koncertezünk a barátaimmal, közben járjuk az országot, a nagykőrösi buli a legközelebbi. Már dolgozom a következő albumon, elkezdtem egyelőre csak úgy, magamnak írogatni – remélem, a következő lemezre nem három évet kell várni. A zene olyasmi, ami belőlem jön. Nem tudom sem elfojtani, sem kontrollálni, jön belőlem és kész. A honlapomra azt írtam: büszke vagyok arra, amit elértem. Így, a második gerincműtét után is. Úgy hiszem, magamnak, családomnak, barátaimnak köszönhetem, hogy ma itt tartok. A legfontosabb tanulság: merni kell álmodni, más utakat kipróbálni, mert abból csak tanulni lehet.
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!