A kampánycsend értelme

„Az OVB elnöke már 2002-ben is javasolta a kampánycsend eltörlését, azóta sem történt semmi… E tétlenséget lefordíthatjuk úgy is, hogy a törvényhozó pártok továbbra is óvodásként tekintenek ránk, akiknek szükségük van a csendes pihenőre a délutáni zsúr előtt. Miközben nyilvánvaló: a választási jogsértések és visszaélések háromnegyede kiküszöbölhető lenne, ha ezt az életszerűtlen szabályozást megszüntetnénk” – írta Unger Anna, a Progresszív Intézet kutatója tavaly a Magyar Narancsban.
A Political Capital 2007-ben lelkes közleményben üdvözölte a kampánycsend eltörlését szorgalmazó akkori OVB-jelentést: „Egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi elavult rendszer sértheti a választások tisztaságát, ezért gyökeres reformra szorul. A Political Capital Institute már tavaly kezdeményezte az idejétmúlt, csupán rendszerváltáskori félelmekből táplálkozó szabályozás eltörlését.” A kampánycsend azonban változatlanul megmaradt.
Vajon mi lehet az oka, hogy nem törölték el, nem korlátozták?  – kérdeztük Tóth Zoltán választási szakértőtől.
– Egyrészt az, hogy a kampánycsend bevált intézmény, másrészt a választópolgároknak is nagy szükségük van rá. Nem véletlen, hogy a világ minden országában van kampánycsend, mégha az időtartama különböző is: többnyire két napig vagy még tovább tart – nálunk péntek éjféltől vasárnap este 7-ig – és van egy kivétel, ahol csakis a szavazás óráira korlátozódik: az USA. Ott egyébként 20 éve vezették be, s eleve a rövidebb időtartammal, valamint azzal, hogy kijelöltek a szavazókörök előtt  egy tízméteres kört, ahová már csak a választópolgár léphet be, senki más nem.
Tételezzük fel, hogy eltörlik nálunk a kampánycsendet! Ez oda vezetne, hogy a pártok emberei szinte kézenfogva kísérnék be a szavazókörbe a választópolgárokat, sőt, ha tehetnék, még ott is azt fejtegetnék nekik, hogy hogyan szavazzanak „helyesen”. Talán még az urnába is velük együtt kellene bedobnunk a szavazólapot – ez pedig abszurdum! A választás ugyanis mindenkinek a személyes döntése. Annyira az, hogy a kampánycsend első, szombati napját a választási szakma úgy is nevezi: a gondolkodás napja. Ha például az elmúlt hetek egzaltált és még az igazságügyi szervek előtt is zajló kampányát tekintjük, nyilván kevesen vitatják: ezután bizony kell egy kis „csendespihenő”, amikor eltöprenghetnek az emberek azon, hogy milyen következtetéseket is vonjanak le az addigi kampányból, melyik párt érveit
tartják elfogadhatóbbnak, kinek a programja, mondandója áll hozzájuk a legközelebb.
S mi a helyzet a kampánycsend alatti kéretlen telefonokkal, vadplakátokkal vagy interneten akkor is elérhető kampányfilmekkel, és más választási párt-anyagokkal?
Nos, épp ebben mutatkozik meg a választópolgár érdeke. Az internet használata feltételezi az ember aktív magatartását; aki akarja, akár szombaton, vagy még a voksoláskor, vasárnap is megnézheti a pártok honlapjait – lelke rajta. De a kampánycsend lényege az: ha valaki nem akarja, hogy a választásában befolyásolják, akkor ezt minden erőfeszítés nélkül el is érhesse. Ha bekapcsolja a televíziót, a rádiót, akkor ne kényszerüljön rá, hogy kikapcsolja. S ne kelljen leraknia a telefont, csak azért, mert azon még a döntése előtti utolsó percekben is győzködni próbálják. Ez épp úgy törvénysértő, mint ha az akarata ellenére meg kell pillantania, el kell tűrnie a választókör előtt az őt zavaró vadplakátot. A választási eljárásról szóló törvény ebben az esetben a döntési, a választási szabadságunkat védi – mondta Tóth Zoltán.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!