Városi rodeó

Le a kalappal az előtt, aki rendszeresen fut, úszik, súlyzózik stb. De a legigazibb sportember szerintem az, aki élet minden kínálkozó pillanatát kihasználja sportolásra, testedzésre. Lehet futni a nők után, úszni az adósságban, cipelni a teli bevásárlószatyrokat és a többi. Ám aki szemfüles, mint például én is, még a trolin utazva is talál lehetőséget a sportolásra.
Gondolom, mindenki ismeri a rodeót. A lényege, minél tovább megülni a ficánkoló lovat vagy bikát úgy, hogy csak egy kézzel szabad kapaszkodni. Én ennek a sportnak egy a honi viszonyainkhoz idomított, speciális városi változatát szoktam űzni nap mint nap. Mit mondjak, látszik is rajtam. Módszerem a következő: felszállok valamilyen tömegközlekedési eszközre, de a sportolásra csak olyan troli, busz, villamos a megfelelő, amelyiken nem rögzített, csüngő kapaszkodók vannak. Majd felveszek egy számomra kényelmes és biztonságos terpeszállást, miközben az egyik kezemmel belecsimpaszkodom egy lecsüngő kapaszkodóba. A cél az, hogy minél tovább, lehetőleg az utazásom egész ideje alatt ebben a testhelyzetben tudjak maradni, bármi történjék is menet közben. Ez nem is olyan könnyű, és nem is veszélytelen.
Sajnos, nagyon sok olyan sport van, amelynek mind az erkölcsi, mind az anyagi támogatottsága igen alacsony, mint például ennek az általam leírt tömegsportnak is. Mást ne mondjak, elég sokba kerül a jegy, illetve a bérlet ára, amivel egyáltalán feljuthatunk ezekre a sportolásra is alkalmas járművekre. Ha hinni lehet az egyik párt miniszterelnökségre hajtó elnöke szavának, a sportra több pénz fog jutni, mint valaha, ha hatalomra kerül. Mindenesetre én már most, jó előre tartom a markom, de persze csak az egyiket, mert a másikkal meg erősen kapaszkodom.
Méhes János, Szeged

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!