Éljen a dögevő bulvár!

Árpa Attila játszik egy filmben kemény producert, ő, aki anno azt válaszolta arra a kérdésre, hogy mit csinál egy kreatív igazgató, hogy PlayStationözik az irodájában és nem is viccelt. Kedvelem őt, komolyan – bár én tudnám így intézni a dolgaimat. De a bulvár bulvárja, vagy más néven a dögevő bul-vár, mint jelenség, sokkal érdekesebb nála. Az a folyamat, hogy egy fiú összeügyetlenkedi a képernyőn (eleve HD-ben forgatták a filmet, vásznon nem sokáig fog villogni, de láthatóan nem is ez volt a cél) azt a véres közhelyet, ahogy Móricka elképzeli egy műsorvezető lelkivilágát, műkeménységét, hányását az udvaron, reakcióit olyan helyzetekre, amelyek nem is történhetnének meg úgy, ahogy ábrázolva vannak... ez is csak leépült bulvár. Az alap az, hogy olcsó újságok és kibeszélőshow-k azzal foglalkoznak, amit a buta de népes tömeg óhajt olvasni, látni. Emellett léteznek valóban értelmiségieknek, vagy csak nem ostobáknak szóló remek színházi előadások, könyvek, filmek – észrevettek belőlük egyet is? De mostantól létezik az a fajta fanyalogni próbáló, de a kritizált témánál semmivel sem értékesebb baromság is, amely mellékszolgáltatásként Füst Milánt is dülledt szemmel. erőszakosan megalázva pontosan ugyanazoknak szól, akiknek a karikírozni szándékozott műsorok. Csak azok a show-k még jól össze voltak rakva, itt már ez sem fontos – talán mert a biggyesztés majd elviszi. S el is, hát már hogy ne vinné el – mások kínja nézésének következő állomásához érkeztünk, most már azt nézzük, ahogy mások nézik mások kínját s így egyszerre érezhetjük magunkat jól az olcsó örömtől és entellektüelnek attól, hogy az újabb pénzszerzési hullámban most bennünket is kritikussá kábítottak. Mert versek nincsenek. Könyveket sem nyomtatnak. Tematikus csatornák sem léteznek. Tanuljon a hóhér. Éljen a dögevő bulvár.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!