Rózsa Péter, az MTV műsorvezetője szerint a televíziózás kiesik a mai
fiatalok állandó szokásai közül, mivel túlságosan helyhez és alkalomhoz
kötött programot jelent. „A tévé szerepét átvette az internet és a
mobilkommunikáció: hiába bővítenénk az internetes felületek irányába, a
klaszszikus televíziózást úgy tűnik, már ez sem menti meg. Az
egyedülállónak látszó, előre gyártott, tudományos vagy szórakoztató
darabokat pedig – melyek tanítanak és segítenek a kikapcsolódásban –,
már a világháló videomegosztói és egyéb lehetőségei hivatottak pótolni,
napról napra több sikerrel. Azt hiszem, végül a tévének kell majd
engednie a harcban, valamint az is nemsokára kiderül, hogy a digitális
átállás kinek a malmára hajtja inkább a vizet” – mondta.

 „Apropó fiatalok: a már bejáratott Kultúrházban még évekkel ezelőtt azt a feladatot kaptuk, hogy a huszonöt és harminckilenc év közötti korosztály számára is tegyük fogyaszthatóvá a műsort. Először csak a sötétben tapogatóztunk, de három hónap alatt elértük, hogy ez a korcsoport mérhetően is rászokjon a Kultúrházra” – tette hozzá büszkén a műsorvezető, aki nagybátyja hatására már gyerekkorától kezdve újságíró akart lenni. „Hiába tartott folyamatosan a varázs, gépészmérnöki diplomát szereztem; ez elsősorban annak köszönhető, hogy megszűnt a felsőfokú újságíróképzés hazánkban. A műszaki pályán azonban még el sem indultam, már a Magyar Rádiónál találtam magam. Tíz évig rádióztam, majd a Krónikából az induló m2-höz hívtak, 1989-ben. Úgy adódott, hogy az első pillanattól kezdve élő műsorokban dolgoztam, már a rádióban is. Kifejezetten műkedvelésből csináltam csak forgatott, összeállított anyagokat: ahol igazán otthon éreztem magam, azok a körkapcsolások, kerekasztal beszélgetések voltak. Példaképem ugyan sosem volt, de szerencsére kiváló mesterektől tanulhattam” – emlékezett vissza.
A politika és a kultúra hol együtt, hol felváltva foglalkoztatta műsorvezetőként, választani nehezen tudna. „Sajnos jelenleg nincs politikai vitaműsorom. Kezdő tévésként az igazi ámulat számomra a Lapzárta volt, mely az egyetlen meghatározó napi politikai kerekasztalként működött. Műfaji szempontból úgy tekintettem a műsorra, mint a Kánaánra. A kultúrához való vonzódásom is korai; a rádióban a hírekkel párhuzamosan mindvégig részt vettem művészeti és kulturális magazinokban. A Kultúrház még napi adásként indult a Magyar Televízióban, ezzel egy időben fejben én is jobban átálltam a benne érinthető témákra. A televíziózásban sosem a képernyős jelenlét vonzott, hanem a feladatok összetettsége, szervezettsége. Korábban készítettem dokumentumfilmet, de amikor első alkalommal a tévéstúdió kamerái előtt kellett megszólalnom, egészen új rendszert fedeztem fel. Nem tudnék választani kultúra és politika között, mindkettőt imádom. Az élő vitaműsorokban a tétet, az ütközéseket, a feszültséget tartom a legizgalmasabbnak, míg a kulturális magazinokat azért szeretem, amiért szerkesztett, de bő teret adnak egy-egy téma alapos boncolgatására. Szinte a két véglet mellett éltem eddig az életem, nem vagyok válogatós” – nevetett Rózsa Péter, aki szerint ha valaki alkalmas a műsorvezetésre, annak néhány hónap alatt meg lehet tanítani azokat a szakmai, technikai dolgokat, melyekre figyelnie kell. „A legfontosabbnak azt tartom, hogy a tévés tudjon önmagával bánni. Az azért túl erős kifejezés lenne, hogy születni kell a képernyőre, hiszen a tudatos irányítás olykor csodákra képes. Azt azonban a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy ebben a szakmában nagyon csúnyán mellé lehet fogni. Nem csupán más, de ellentétes is lehet egy produkció megítélése kívülről-belülről, ugyanazon a szemüvegen keresztül” – magyarázta. A tévés idén csatlakozott Teadélután új házigazdái-
hoz, Novodomszky Évához és Gundel Takács Gáborhoz. „Igen nagy örömmel vállaltam a munkát. Ezt megelőzően egy éven keresztül készítettem a Extra – Kultúrháttér című műsort, most jutalomjátékot kaptam.”


Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!