A címben foglaltak szó szerint igazak, mert Kiss Dániel, a legjobb magyar gátfutó a néhány hete befejeződött dohai fedett pályás atlétikai világbajnokságon, a 60 méteres gátfutásban a 8. helyen végzett, ami azt jelenti, hogy hosszú-hosszú idő után tudott magyar futóatléta fedett pályán végre megint döntőbe kerülni. Gátfutóbajnokunk eddigi pályafutása alatt a legjobb eredményt a legutóbbi Európa-bajnokságon érte el, ahol a 7. helyen végzett. Többször javított országos csúcsot mind 60, mind pedig 110 méteren. Az idei évben az Európa-bajnokság lesz a legkomolyabb megméretése.
Mikor ismerkedett meg az atlétikával, és miért ezt a sportágat választotta? – kérdeztük a 28 éves bajnokot.
– Családi indíttatás van a dolgok mögött, mind édesanyám, mind pedig édesapám atletizált, de egyiküknek sem sikerült válogatott szintre jutnia. Azért a családban akad valaki, aki magas szinten űzte ezt a sportágat, mégpedig a nagymamám, Szatmáry Judit, aki a saját korában neves gátfutó volt. Talán az ő génjeiből örököltem azt, hogy erre a számra adtam a fejemet. Egyébként tízévesen kezdtem el atletizálni.
Hol és mikor választotta ezt a nem könnyű számot?
– Tízéves koromban az Ikarus Sport Egyesületben ismerkedtem meg az atlétikával Tomhauser István irányításával, aki az első pillanattól kezdve a trénerem, most is ő irányítja a felkészülésemet, az edzéseimet. Sokat köszönhetek annak, hogy általános képzést adott nekem, amikor belevágtam, a sportág szinte minden számával meg kellett ismerkednem, a dobószámokon át az ugrókig. De valahogy a gátfutás állt hozzám a legközelebb, és 13 éves koromban 80 méteres gátfutással kezdtem ezt az „akadályokkal” teli számot. Nem véletlenül használtam az akadályt, mert sajnos több alkalommal is súlyos sérülést szenvedtem, többször meg kellett operálni, de hála istennek mostanság nem zavarja a versenyzésemet.
Egy gátfutónak nemcsak technikailag kell jónak lennie, de gyorsnak is. Mit tud 100 méteren?
– Lehet, hogy most meglepődnek, de hivatalos sprinterként még nem debütáltam, legalábbis idehaza, mert mindössze egy alkalommal futottam versenyen száz métert, azt is külföldön, méghozzá Amerikában, Memphisben, ahol három és fél évet töltöttem el a főiskolán. Akkor 10,9 másodpercet futottam, ami nem valami fényes eredmény, de úgy gondolom, ahhoz, amit 110 gáton elértem, ez kevés lenne, tehát jóval gyorsabb vagyok, éppen ezért megbeszéltem az edzőmmel, hogy idén több alkalommal is rajthoz állok 100 méteren.
Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?
– A mostani dohai fedett pályás vébén elért 8. helyemet, és azt, hogy sikerült megjavítanom Bakos György közel negyed évszázados csúcsát 60 méteres gátfutásban. Viszont kicsit szomorú is vagyok, amiért a döntőben sajnos nem sikerült jól a rajtom, és talán ennek köszönhetem azt, hogy nem tudtam előrébb jutni.
Az országos csúcsa már igencsak figyelemreméltó, ezt pedig Berlinben, a szabadtéri vébén érte el.
– A 13,34 mp már tényleg nem rossz eredmény, és ami egy kicsit elszomorít, hogy itt mindössze 2 tizedmásodperccel szorultam ki a döntőből. Az olimpia Pekingben nem úgy sikerült sajnos, ahogy reméltem, mert csak a 20. helyen végeztem.
Milyen volt Amerikában, milyen szakra járt?
– Fantasztikus a főiskolai sportélet, rengeteg kiváló versenyzővel jártam együtt a különböző szakágakban és sportágakban, nem egy iskolatársam eljutott Pekingbe.
Ha már Pekinget és az olimpiát szóba hozta, a világ egyik legjobb gátfutójával, Liu Hszianggal már találkozott?
– Több alkalommal is, igaz, hosszú sérülés után tért most vissza, a dohai vébén ő végzett közvetlenül előttem a 7. helyen. Ismerve klasszisát az olimpiai és világbajnoknak, hamarosan újra a dobogó tetejére fog gátazni. Egyébként menedzserszakra jártam Amerikában.
Eddig csak a sportról beszéltünk. Mivel tölti a szabadidejét, van-e hobbija?
– A mai edzésmunka mellett a pihenés a hobbim, de legfontosabb az atlétika a számomra, és mondhatnám azt is, hogy az a hobbim.
Mikor kezdi az idei szabadtéri versenyévadot?
– Sűrű lesz, mert a 110 gát szerepel a nemzetközi atlétikai szövetség nagy versenysorozatában is. Ha sérülés nem jön közbe, akkor talán Dél-Koreában május elején lépek először pályára, vagy nem sokkal később egy rangos ostravai viadalon. De a legfontosabb az Európa-bajnokság lesz.
A kontinensviadalon legutóbb 7. volt. Hogyan látja most az esélyeket?
– Hallatlanul erős az élmezőny. Most a versenyévad megkezdése előtt úgy ítélem meg, hogy 13,40 mp körüli eredmény kell ahhoz, hogy valaki eljusson az Eb döntőjébe. Erre jó néhányan képesek vagyunk az öreg kontinensen. Egy biztos, nagyon szoros lesz az a csata, és remélem, hogy ismét sikerül beverekedni magamat a fináléba.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!