Mit tesz egy tévévita?
Először rendeztek tévévitát a brit kormányfőjelöltek közt, tehát – félszázados késéssel az amerikai elnökjelölti szópárbajok nyitánya után – immár ott is rákényszerültek, ahol pedig az alsóházban (ugyancsak tévékamerák előtt) hetente csap össze a miniszterelnök és az ellenzék vezére. Igaz, csütörtök este (éppen három héttel a szintén és hagyományosan aznap tartandó választások előtt) nem ketten voltak, hanem hárman. Vagyis nem párbajra került sor, hanem szócsatára, méghozzá különös koreográfia szerint: a munkáspárti Brown (a kormányfő) és a konzervatív pártvezér Cameron mellett ott volt és szó szerint nevető harmadik lett a liberálisok elnöke, Clegg. Merthogy – voltaképpen esélytelenül a Downing Street 10-be költözésre – ő volt a legoldottabb, legkedélyesebb. Továbbá neki jutott a leghálásabb szerep is: nemcsak a két kormányzásra esélyest támadhatta, vagyis hát a bukásra és a nyerésre állót, hanem azok is folyton neki (szavazóinak) udvaroltak.
De valóban személy szerint neki is, mert Clegg egyértelmű sikere a tévévitában akár merőben új helyzetet is eredményezhet május 6-án. S nem azért, mert a szombati friss felmérés szerint a liberálisok drámaian előretörtek a népszerűségben, s immár fej fej mellett vannak a két nagy párttal. Hiszen a brit választási rendszerben csak egyéni körzetek vannak, s azokban az nyer, aki egyetlen vokssal többet tud megkapni. Ha ez olyan volna, mint a miénk, akkor az élen álló tarolna, ha viszont úgy arányos, mint a legtöbb európai szisztéma, akkor meg a két nagy nem is lenne annyira nagy. A BBC szintén friss komputeres mandátumbecslése szerint ugyanis a körzetek nagy részében „holtbiztosan” (avagy inkább hagyományosan) győzelemre számító munkáspárti vagy tory jelöltek mellett a liberális már korántsem lehet nevető harmadik, mutassanak bármit a közvélemény-kutatási százalékok. E becslés szerint a Labour most 276, a (százalékosan előttük járó) konzervatívok 245 mandátumra esélyesek, míg a liberálisok az új „holtverseny” ellenére is csupán százra (29 jutna a valóban kis pártoknak). Egy szavazatarányos rendszerben ez már csak 215 lenne a toryknál és alig 182 a Labournél. Vagyis akkor nem Brown kerülne azon a csütörtökön élre, noha pártja jócskán veszíteni fog eddigi mandátumaiból, hanem Cameron.
Ám kormánytöbbségre egyiknek sem lenne esélye a 650-es alsóházban. E nagyjából döntetlenre, s vele akár új választások kiírására már eddig is számítottak elemzők, de a liberális előretörés azt is hozhatja, hogy Clegg pártja koalíciós partnerré válhat. Ami végképp nem hagyomány a brit politikában.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!