Csalódottság után új törésvonalak a Jobbiknál

Most ott is utat tör az a felismerés, hogy a Jobbik a maga „ideológiai poggyászával” nem ugyanaz, mint a nyugati szélsőséges pártok. Hogy mást ne mondjunk: amazokból – általában – hiányzik a nemzeti kiválasztottság-felsőbbség tudata, amely megalapozhatja a területek birtoklására vonatkozó különleges jogot. Vonának és pártbeli vetélytársának, Szegedi Csanádnak ez a hitvallása. Ez az ügy is azok közé tartozik, amelyben nem a pártprogram mimikri sorai az autentikusak: a valódi véleményt Szegedi írta le: „Az Antall-kormány volt hatalmon, amikor Csehszlovákia szétrohadt. Ez volt a történelmi pillanat, hogy érvényesíthettük volna területi igényeinket legalább azokon a területeken, ahol kilencven százalék feletti a magyarság aránya közvetlen a határ mellett… Egészen 1999. márciusáig lehetősége lett volna az Orbán-kormánynak, hogy a délvidék többségében magyarlakta településeit visszacsatolják Magyarországhoz… Egy csöppnyi ügyességgel, de főleg a magyarság iránti elkötelezettséggel a balkáni helyzet stabilizálásának jegyében délvidék északi területét vissza lehetett volna szerezni…”
Továbbá nincs még egy számottevő politikai erő Európában, amely saját, századok óta területén élő lakosságcsoportokkal szemben a kitaszítás, a megvetés és a gyűlölködés politikáját választaná. Daróczi Dávid öngyilkossága után a Novák Előd pártalelnök által alapított honlap ez bírta leírni: „Egyetértünk a cigány vezérekkel, a purdéknak követni kell Daróczi példáját.” Elképzelhető, milyen hatása lesz, amikor Vona Gábor gárdistamellényben vonul majd be az új Országgyűlésbe. Szegedi Csanádot nézhették villanyszerelőnek, amikor első ízben ilyen szerelésben jelent meg az Európai Parlament tanácstermében, de Vona esetében senki sem gondolja majd, hogy ő a lámpagyújtogató-oltogató.
Vona egyébként – azt mondják – a sikere után napokban egyáltalán nem tűnt elégedettnek a harmadik hellyel, amelyért elsősorban a budapestieket okolta. A hozzá közelállók körében is erős a csalódottság: egyesek szerint megmutatkoznak a Vona–Morvai kettős mögé felsorakozott szélsőjobb újabb törésvonalai. Azok a jobbikos „technokraták”, potenciális miniszterjelöltek, akiket a program készítésekor vontak be a pártba, aggódnak, mivel a listákon sokak szerint  a terrorizmusra hajazó erőszakhoz  is kapcsolható személyiségek előzték be őket: olyanok, mint a Hatvannégy Vármegye vezetője, vagy az észak-magyarországi cigányverés miatt elítélt szkinhed. Más töréspontok is mutatkoznak, miközben Vona „keresztény gyökerekről” beszél, egyes  pártideológusok újult erővel propagálják a „magyar  vallást” hivatkozva arra, hogy az egyértelmű vallási identifikáció – mint más államok példája igazolja – megsokszorozná a mozgalom vonzerejét. A Jobbik-közeli honlapokon érezhető szervezettséggel működnek a magyar vallás hívei, akik elsősorban a keresztény hagyományokat és az ügyben korábban aggódva szót emelő  katolikus püspöki kart bírálják. Ezt olvassuk egy szélsőséges honlapon:: „Nem véletlen az sem, hogy Koppány neve egyre több magyar vállalkozó cégtábláján  is megjelenik. Az sem véletlen, hogy a rovásírás is egyre erősebben felszínre törekszik. De az ősi vallásunk, a sámánok, a gyógyfüvesek és a többi ősi szokásainkról ne is beszéljünk. De a másik oldalon az erőszakos római katolikus egyház színvallása is egyre idegesítőbb. Mintha már szentesítették volna Júdást, az árulót, és Jézust zsidónak kikiáltva sajnálják… Jézus pártus herceg volt, és ezt a lepel igazolja, ugyanis olyan mértékben nem akárhol fordult elő minőségi vászon.” Egy másik, a témához hozzászóló személy szerint István király nemzetgyilkos vezető volt, ezt nem kell tagadni, „Koppányt a mai napig siratja a magyar”.
Immár erősebben érezhető a megosztottság a gárdában is, amely a pártelit ökle, afféle SA, azzal kapcsolatban, mik a magatartási normák, és mit lehet megtenni. Az ismert nevű pornósztár ügye, aki egyenruhában a gárda arca volt, miközben „akciófilmekben” ruha nélkül volt látható, a jelek szerint tovább gyűrűzik. A gárda soraiban mutatkozó „szabadosságról” hírt adva, ezzel is összekapcsolja Kiss Róbert országos főkapitány felajánlott lemondását szombaton reggel az egyik internetes portál. A Jobbikból hatalmi aspirációi miatt távozott, de ott jó kapcsolatokkal rendelkező  Posta Imre korábbi kormányőr-pszichológus pedig, aki ma már nem jobbikos, beszámol arról az eddig titkolt megbeszélésről, amelyet a Hazatérés Templomában (Szabadság tér, Hegedűs lelkész…) tartottak az ilyen ügyekről a minap: „a felső vezetés nagyon benne van, mert tudva pornós múltját a lánynak, felvették”. A bloggoló nem hagy kétséget: ő tudja miért vették fel a hölgyet. A honlap sugallata szerint a gárdavezetők sorozatos lemondása és az alakulat folytatódó széthullása akár a Jobbik sorsát is előrevetítheti. B. B.

A Jobbikról közölt cikket szombati számában a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap. A Fidesz túlsúlyát tekintve a politikai stabilitás korszaka várhat Magyarországra, de ezt alááshatja az, ha megrendülnek a demokrácia alapértékei – írta a tekintélyes konzervatív lap budapesti tudósítója. A szerző szerint veszélyezteti az „új politikai stabilitást” a Jobbik bejutása a parlamentbe. A döntő kérdés az, hogy a leendő miniszterelnök kezdettől fogva határozottan rendreutasítja-e a pártot – vélekedett. Megnyugtatóan hangzik – írta –, hogy a Fidesz vezető politikusai kategorikusan kizárják a Jobbikkal való parlamenti együttműködést. Feltűnő viszont, mennyire igyekeznek a Fidesz politikusai jelentéktelennek feltüntetni a Jobbik veszélyességét. Egyelőre kevéssé érezni a Fidesz berkeiben azt a szándékot, hogy a Magyar Gárda bírósági betiltásának az utcán is érvényt szerezzenek. A Jobbik választási sikere felerősítette a félelmeket a roma és a zsidó kisebbség körében. 

MTI

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!