Almásy Pállal majd tíz évig dolgoztam egy szobában a Magyar Szabványügyi
Hivatalban. Ő volt az egyetlen katonai vezető, akit nem ítéltek halálra
Horthy 1944 októberében történt sikertelen kiugrási kísérletének
következtében, mivel ő nem vezérkari, hanem mérnökkari tiszt volt.
Életének története igen tanulságos.


Ő képviselte katonai attaséként Magyarországot a náci Németországban. Naponta írta a leveleket a magyar kormánynak, hogy nem szabad Hitlerrel szövetségre lépni, mert a nácik a kezdeti sikereik ellenére el fogják veszíteni a háborút. Katonai érveit többször elmagyarázta nekem, de mivel én nem értek a katonai kérdésekhez, csak az idős kollegának kijáró tisztelettel hallgattam végig, de egyetlen szót sem értettem abból, amit mondott, ezért nem áll módomban megismételni szavait. Érvei helytállók lehettek. A katonai kérdésekhez ugyan nem értek, de Pali bácsit kiváló mérnöknek ismertem meg, márpedig ez valószínűsítette, hogy kiválóan értett a katonai dolgokhoz is.
A nácik megsokallták tetteit, kiutasították Németországból. Magyarországon, a német elvárásoknak megfelelően elvették vezérkari tiszti rangját. Hogy el tudja tartani családját, beiratkozott a Műszaki Egyetemre, így lett mérnökkari tiszt. 1945 után érdemei elismerésképpen, sajnos csak rövid ideig, tábornoknak nevezték ki. De felfedezett egy sikkasztást, és ezért a jó beosztású sikkasztók ráuszították az ÁVH-t. Nem tudtak semmit se rábizonyítani, ezért nem lehetett ellene pert kreálni. Amikor 1956 körül kiszabadult, azért nem lehetett rehabilitálni, mert nem volt ellene ítélet. A Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke meglátta benne a jó mérnököt, és alkalmazta. Így kerültem vele egy szobába.
Biztos voltam benne, ha Pali bácsi támogatta Horthy kiugrási kísérletét, akkor azt kellett Horthynak az ország érdekében tennie. Sajnos, voltak olyan hozzá nem értők, akik a nácik mellett álltak ki, ezért került sor Budapest ostromára. Tilos lett volna nyomós, szakmai érvek ellenére, puszta kommunista- és/vagy szovjetellenességből a háború folytatása mellett dönteni.
Én végigéltem Budapest ostromának borzalmait. Láttam, hogy a magyar csapatok nem kívántak harcolni a szovjet csapatok ellen. Házunkban a magyar katonák fegyver nélkül álltak ki őrségbe. A szovjet felderítő tiszttel megállapodtak abban, hogy ők nem lőttek ki egyetlen golyót sem szovjet csapatokra, ezért ők nem tekinthetők hadifoglyoknak. Civilbe öltöztek és hazamentek Budapesti otthonaikba.
A hungaristák végig harcoltak, de nem a szovjet csapatok, hanem a védtelen zsidó lakosság ellen. Még az utolsó napokban is sok zsidó embert lőttek a Dunába.
F. Wagner Anna aranydiplomás fizikus és okleveles elektromérnök, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!