Nem tudok napirendre térni az április 11-i választási és hirtelen
rokonlátogatási turizmus felett.

Az alkotmány adta joggal és a törvényi előírás teljes betartásával
előttünk lezajlott egy modern „kék cédulás” szavazás.

Tökéletesen szervezett, irányított profi munkára vall, ami történt. Hirtelen csaknem hatvanezer honfitársunk döntött úgy, hogy a választás napján szedi sátorfáját, és máshol kíván élni állampolgári lehetőségével, és milyen érdekes: olyan helységekben keresték fel rokonaikat, ahol az adott választási kerületben az MSZP jelöltje kedvező pozícióba volt. Egyetemi ifjúságunk most nem igyekezett haza, hogy otthon szavazzon, inkább állandó lakhelyétől kért igazolást, hogy egyetemének városában voksolhasson. Kissé furcsa volt, hogy a szavazásra várakozók felkészültek egy kis uzsonnával, üdítővel, könyvvel, hogy kivárják sorukat. Senki nem méltatlankodott.
Mások a délután második felében döbbentek rá, hogy „jé, még nem voltam szavazni, most azután sietve eleget teszek állampolgári kötelességemnek”.
Lehet ezt akármi módon megpróbálni igazolni, véleményem szerint ez a választás rendjének, mondhatnám szentségének megcsúfolása volt.  Eddig mindig azt hallottuk, hogy milyen gyalázatos és otromba volt a kék cédulás választás, amikor Rákosiék ezzel az antidemokratikus módszerrel éltek. Tessék mondani, akkor ez a mostani módszer nem olyan volt? Csak sztaniolba csomagolták? Az egésszel szemben alkotmányjogász, professzor elnökünknek semmi kifogása nem volt.
Hibás persze az Országos Választási Bizottság. Szeretném látni azokat a statisztikákat, melyek az elmúlt 20 év során tartott választásokon készültek, hogy akkor mekkora volt a mozgás. Úgy látszik, a győztes mindent megtehet, listázhat, nyuggerezhet, szédíthet. Vajon nem tartanak attól, hogy mindez egyszer visszaüthet? Koromnál fogva én is nyugger vagyok, de nem tudom hogy azok, akik e szóval poénkodtak. megérik-e ezt a kort.
Varga István, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!