… azt hiszem, mi, magyarok tényleg sokszor lehetünk büszkék arra, hogy
bizonyos dolgokban világelsők vagyunk.

Itt volt például a múlt vasárnapi országgyűlési választás. Nem az eredményről akarok most elmélkedni, hiszen minden politológus azt teszi, no meg nem is tisztem megítélni azt. Szavaztunk, választottunk, bizonyítványt állítottunk ki magunkról ország-világ előtt, de hát a választások már csak erről szólnak. A számok, a százalékok magukért beszélnek.
Hanem ami számomra meglepő volt, az honfitársaim „mozgékonysága”. Emlékszem, néhány éve még az a vád ért minket, magyarokat, hogy nem vagyunk képesek egy jobb munkahely kedvéért másik városba költözni, kimozdulni megszokott környezetünkből. Ez most vasárnap megdőlt.
Ma már minden gyerek tudja – már amelyik választójoggal rendelkezik –, hogy a kampánycsend este tizenkilenc óráig tart. Reggel hattól a jelzett időpontig mindenki leadhatja a voksát kedvenc pártjára, jelöltjére. Ez után pedig – mint valami választási esztrádműsor szereplői – az összes magyar nyelvű tévécsatornán okos meg kevésbé okos emberek várják a részeredményeket, számolnak, gyököt vonnak, elemeznek, fontoskodnak, jósolnak, szóval teszik a dolgukat.
Most vasárnap azonban – miközben DVD-ről egy ragyogó Tarantino filmet néztem, és este nyolckor véletlenül megnyomtam a „Stop” gombot – a legnagyobb meglepetésemre döbbenten láttam, hogy még mindig kampánycsend van. Kiderült, hogy egyes szavazókörzetekben még hosszú sorok kígyóztak a szavazóhelyiségek előtt.
Ennek nemcsak az volt az oka, hogy egyesekre csak hét előtt pár perccel jött rá a szavazhatnék, hanem – mint kiderült – több mint hatvanezren máshol, tehát nem a lakóhelyükön adták le szavazataikat. Milyen szép és felelősségteljes dolog ott szavazni, ahol nem lakunk, nem is ismerjük a jelöltet, de véleményünk, az van! (Elképzelem, amint egy budai polgár odaszól a nejének: „No, mama, csomagolj, megyünk Pestre szavazni!” Vagy fordítva.)
Belegondolok, mennyi pénzt költünk folyamatosan a falusi turizmus reklámozására, ugyanakkor a „szavazóturizmusnak” elegendő négyévenként egyetlen országgyűlési választás. Kár, hogy csak négyévente van…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!