Sir Alex a lóversenypályán vigasztalódott

Ahhoz képest, hogy Ferguson irányításával hovatovább állandó szereplőjévé lépett elő a United Európa – s persze ezzel a világ – klubfutballjának csúcssorozatában, s a múltbeli három elsőség mellett tavaly például még döntőt játszott (amelyet amúgy 2-0-ra elveszített a Barcelonával szemben), az idei negyeddöntős végállomást okkal élhetik meg a Manchester hívei komoly bukásként. Sir Alexnek persze gyorsan támadt vigasza: a skót szakember már a kiesés másnapján úgy érezhette, ha „kétlábúi” cserben is hagyták, kedvenc négylábúja nagyon is a kedvében tudott járni. Merthogy What A Friend (tényleg, micsoda barát!), Ferguson kiváló versenylova sok pénzt is hozó magabiztos győzelmet aratott az Aintree-ben rendezett Totesport Bowlon. Nem úgy, mint „fiai”, akik 3-0-s vezetésről is képesek voltak elbukni a németek elleni manchesteri csatát. Amire csak részbeni magyarázat a hagyományosnak mondható Bayern-mázli, tudniillik az, hogy még a szünet előtt összejött nekik a szépítés, majd következett a második félidő elején az MU – és az angol válogatott – vezéralakjának, az ebben a szezonban már 34-szer eredményes Wayne Rooneynak a kidőlése (a szupercsatár még nem teljesen ép jobb bokájára rásérült), s a házigazdák tizenegyének megfogyatkozása (második sárga lapja miatt jócskán  idő előtt mehetett zuhanyozni az ifjú Rafael Da Silva). Ily módon hátrányossá vált helyzetéből pedig nem lelt kiutat a vendéglátó, miközben a harcot soha fel nem adó németek – holland muskétásuk, Arjen Robben révén – másodszorra is betaláltak, miáltal övék lett a továbbjutás.
„Hihetetlenül balszerencsések voltunk! – búslakodott-dühöngött Sir Ferguson a meccs után. – Az első félidőben akár négy vagy öt góllal is vezethettünk volna, ehelyett 3-0-nál, a legrosszabbkor jött a német gól. A kulcsmomentum vitathatatlanul a piros lap volt, miután pedig tízen maradtunk, akkor birtokolták csak többet a labdát, addig egyfolytában mi irányítottunk. Rafaelt kiállíttatták a rárontó müncheniektől megriadt bíróval,  Rooneyra pedig külön utaztak a németek, nem gondolom, hogy túl sok védelmet kapott volna. Tipikus német viselkedés, miközben mi szokás szerint ezúttal is fair módon futballoztunk!”
Nos, a skót mester vélekedése zajos visszhangot keltett, értelemszerűen persze főképpen germán földön, ahonnan napokon át jöttek a Fergusont bocsánatkérésre nógató reagálások. Afféle szóvivőként maga Uli Höness, a Bayern München elnöke állt az elégedetlenkedők élére, hangoztatván, hogy Sir Alex elvetette a sulykot. „Megértem őt a bukás miatti indulatai miatt, de elvárom, hogy elnézést kérjen tőlünk, a mi játékosaink nem utaztak senkire, s az ilyesmi egyáltalán nem nevezhető „tipikusan németnek”. Megkockáztatom, hogy fordított esetben ő és játékosai ugyanígy tettek volna, mint mi, ami azonban nem minősíthető sportszerűtlennek. A sárga és a piros lap pedig teljes mértékben jogos volt” – nyilatkozta az angliai sajtónak a bajorok első embere.
Akárhogy is volt, bármennyire fájó is a kudarc, a lényeg mégiscsak az, hogy az egykor az öreg kontinens meghatározó csapatának számító Bayern München ott van a BL legjobb négy együttese között – első ízben 2001 után. Az MU búcsúja egyszersmind azt is jelenti továbbá, hogy ezúttal nincs egyetlen angol csapat sem az elődöntőben, ilyesmire utoljára 2003-ban akadt példa a sorozatban, azóta viszont kettő, sőt nem ritkán három szigetországi alakulat – a Manchester mellett a Liverpool és a Chelsea, vagy éppen az Arsenal – is rendre beverekedte magát a legjobbak kvartettjébe. Most viszont már egyikük sincs, ott van viszont a „négyek futballbandájában” az az Internazionale, amelynek az utóbbi évtizedben szintén jobbára csak múltja volt, jelene nem, s éppen az említett 2003-as esztendőben játszott utoljára a milánói legénység BL-elődöntőt. Akkor egyébként elvérzett a városi rivális AC Milan ellenében, s éppenséggel most sem ígérkezik könnyebbnek a feladat, hiszen a döntőbe jutásért a címvédő FC Barcelona következik az itáliai gárda számára.
A spanyol, vagy inkább katalán elittársaság nem követte a Manchester United rossz példáját, hanem nagyon is meggyőző produkcióval előállva a londoni 2-2- után a barcelonai visszavágón 4-1-gyel intézte el az Arsenal amúgy jobb sorsra érdemes csapatát. A szigetországiaknak halovány esélyük sem volt a bravúrra, pontosabban a váratlanul megszerzett vezetést követően jó két percig örülhettek, mert akkor beindult Messi, a „Messiás”. A Barca argentin csodafegyvere sokadszor igazolta, hogy nála jobb labdarúgó pillanatnyilag aligha akad a földkerekségen, s egyvégtében parádézva négy alkalommal is bevette az Arsenal kapuját, gyakorlatilag egymaga döntve el a mérkőzés kimenetelét. Ilyen szinten ez ritkaság, s az a legkevesebb, hogy rögzítsük: ha az Inter ellen képes lesz csak megközelítőleg hasonlóra (vagy ha úgy tetszik: amennyiben José Mourinho együttesének tagjai is hagyják fickándozni), ott lesz az idei Bajnokok Ligája fináléban is Pep Guardiola legénysége, amely történelmet írhat. Tudniillik a modern kori BL históriájában még egyszer sem sikerült címet védenie az előző évi győztesnek. Ráadásul a Barca–Inter elődöntő továbbjutója a döntőben esélyesebbnek tűnik a másik pár nyertesével szemben, legyen az akár a Bayern, akár a fennállása óta először BL-elődöntős francia alakulat, az Olympique Lyon.
A Bajnokok Ligája holnapután, kedden folytatódik, amikor is a Barca lép fel Milánóban, majd másnap Münchenben vendégszerepel a Lyon. A visszavágókat 27-én és 28-án játsszák, aztán május 22-én jöhet a BL-döntő, Madridban, a Real pályáján, a Santiago Bernabeu Stadionban – mondjuk Barcelona–Bayern szereposztásban…

                (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!