Kommentár

Pénzügyi világcsúcs zajlik e hétvégén Washingtonban, s az összeesküvési teóriák kedvenc mumusa, a valutaalap ezúttal nemcsak egy-egy – financiálisan bajba jutott – ország kormánya számára a rossz hírek hozója, hanem az egész fejlett világé. Az amerikai fővárosban összegyűlt pénzügyérek és bankelnökök persze régóta tisztában voltak azzal, amit az IMF beterjesztett jelentései a kormányokkal próbálnak – avagy inkább kénytelenek – lenyeletni, s amit a szombati Washington Post azzal a címmel tálal, hogy „a partinak vége”. Tehát annak a reménynek, hogy a 2008 őszén kirobbant pénzügyi, s az abból következő gazdasági válság nyomán újfent helyreáll a régi világrend, a szűk esztendőket megint követik a bőség évei, vagyis minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. Hát nem – tudatta mindenki mumusa, nagyon is megfelelve eme imázsának.
Készüljön csak fel a fejlett világ arra, amit a demokratikus kormányok a legkevésbé szeretnek polgáraikkal közölni: olyan korszak jön, amikor tovább kell dolgozni (később lehet nyugdíjba menni), magasabb adókat kell fizetni és kevesebb állami juttatásra lehet számítani. Vagyis, amit az IMF és az Európai Unió segélycsomagját a héten mégis igénybe venni kénytelen Görögországnak kell drámaian tudomásul vennie, azt – bár kevésbé drasztikus módon – a többi fejlett országnak sem árt időben tudnia. Ha úgy tetszik, amit lányának mondott a valutaalap, a menyei is értsenek belőle, ha nem akarnak a görögök sorsára jutni. Kivált a pénzügyi világban máris gyanakodva figyelt írek, portugálok, spanyolok, akikre a New York Times szombati vezércikke címével baljósan utal: „Ki lesz a következő?” Ráadásul a korábbi túlköltekezés most még sanyarúbbá teszi a görög (és a többi) helyzetet, hiszen a válság szociális pótterheit is be kell számítani a szanálásba.
A valutaalap persze a leggazdagabb országok pénzét osztogatja, s ekként valójában rossz helyre címzik szidalmaikat, akik szigorán háborognak. Történetesen most a görög mentőakcióban ez ki is derül, hiszen a kisegítés egyik fő pénzelőjének, Németországnak a kancellárja követel több megszorítást az athéni kormánytól. A németek már hajdan azzal a feltétellel – és nehéz szívvel – adták fel imádott márkájukat az euró kedvéért, hogy a zóna tagságát szigorú pénzügyi fegyelemre kötelezik, miközben már akkor is éltek a gyanúperrel, hogy a költségvetési és adózási fegyelmükről nem éppen híres latin országok könnyelműsége bizony még bajt okozhat. A baj bekövetkezett, még ha amerikai eredetű láncreakció jóvoltából is, ám valóban ama latin „lezserség” nyomán.
Most elsőnek az eurozónából Athént tanítják móresre (amint előtte az övezetbe még csak vágyakozókra is kirótták a kíméletlen megszorításokat). De az egyelőre csak közvetve kioktatottak is tudhatják, hogy rájuk, vagyis kormányaikra is rendteremtési kötelmet róttak ki, a válság okán nekilódult államadósságok nem nőhetnek az égig. Ami magyarán annyit tesz, hogy a pénzügyi csúcsról megüzenték a fejlett világ polgárainak: mindenütt vissza kell szorítani a „jóléti államot”, nemcsak az Akropolisz tövében. Akik e vikenden Washingtonban összejöttek, lévén szakemberek, ezt nyilván rögvest megértik. De vajon miként fogják ezt megértetni – történetesen szavazó – polgáraikkal a demokratikus kormányok? Mert lehet ugyan továbbra is bűnbakká tenni a valutaalapot, de attól még feltételeit és intelmeit úgysem lehet semmibe venni.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!