In memoriam Bessenyei György

Úgy vélem, hogy ezt a megállapítást a magyar felvilágosodás első szakaszának vezéralakja, az író és filozófus Bessenyei György (született 1747-ben, valószínűsítetten április első felében Bercelen, elhunyt 1811. február 24-én Pusztakovácsiban, mai nevén  Bakonszeg községben) már jóval elhangzása előtt megalapozta. (Pl. az Ágis tragédiája öt játékban, versekben című művével, ami 1772-ben jelent meg könyv alakban „Bétsben”).
Szent György havának jeles napja, a hajdanvolt pásztorok – juhászok, gulyások, kondások – és uradalmi cselédek éves „szegődésének” időpontja, a Györgyök névnapja, április 24. alkalmával ezekkel a sorokkal emlékezem a  bécsi polgári körökben is népszerű, francia felvilágosodási eszmék hatása alá került magyar nemesi ifjak közül egy kiemelkedő tehetségű  személyiségre. A királynő testőrgárdájában szolgáló Bessenyei György, Barcsay Ábrahám és Báróczy Sándor indították el épp az osztrák fővárosból a magyar függetlenségi mozgalom érdekében a felvilágosodás irodalmát. Bessenyeiék fellépése, a francia kultúra magyarba plántálása nagyjából egy időben zajlott az Európa-szerte hódítóan terjedő  felvilágosodási kultusszal.
Faludy Ferenc (1704–1779) barokk verselő, Czvittinger Dávid (1676–1743), Bod Péter (1712–1769), Ráday Gedeon (1713–1792) és Orczy Lőrincz (1718–1789) irodalmi jellegű  tevékenysége ismeretében sem mondhatjuk gazdag előzményűnek azt az irodalmi korszakot, melyet Bessenyeiék nyitottak meg, s amely egyben a modern magyar irodalom kezdete is. A fentebb már említett Ágis tragédiájának, Bessenyei György verses drámájának a megjelenése a nyitány, s nem múlik el húsz év se, az új irány (vagy inkább irányok) irodalmi hozama oly gazdag, amilyet előzőleg egy egész század se tudott produkálni. A korszaknyitó akaratot és kezdeményezést összefogó személyiség Bessenyei volt. Az a férfi, aki a bécsi testőrgárda szabolcsi származású, és Patakon iskolázott nemesi ifjaként a volteriánus eszmék hatására fogott még Bécsben hozzá a hatalmas szervező munkához. Rádöbbent, hogy a parlagi ország fölemelése a tudományok hiányában lehetetlen. S mintha száz keze lett volna: egyszerre kezdett a nyelvművelés, a filozófia és az irodalomtudomány összefogására létesítendő valamiféle tudós társaság szervezésébe. Még verseiben is irodalompolitizált. Röpirataiban a francia felvilágosodás racionalizmusával agitált meggyőzően, s szinte alig van műfaj, melyben meg ne próbálkozott volna elképzelései mellett érvelni. Az Ágis tragédiáját már említettem, de nagy esszégyűjteménye, A természet világa egy nagy koncepciójú egyéniség színes írói önkifejezése. Elmondhatjuk, hogy saját hazájában megelőzte korát. Erőfeszítései ellenére Bessenyei (és társai) a kettős szorításban: a hazai vezető rétegek maradisága és a bécsi gyarmatosítók minden haladó szellemű, főleg függetlenségi törekvés elleni föllépése miatt megközelítően sem tudtak kialakítani olyan  polgárosodáshoz vezető közgondolkodást mint például hazájában a német Goethe.
Bessenyei öregkora – részben a hazai értetlenség miatt – keserűségben, vidéki magányban telt el. Utoljára még A bihari remete című munkájában  összefoglalta élete tapasztalatait, filozófiáját, az utókornak szánt gondolatait. Majdnem meghasonlott, vívódó és a világgal mégis szembeszegülő lelkiségének bölcselete azonban nemzedékekre hatott még sokáig. Emberi nagysága megérdemli a nemzet tiszteletét, történelmű jelentőségű munkássága  pedig a  felejthetetlenséget.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!