A hazai lappiac helyzetének alakulását – különös tekintettel az
internetes újságírás tükrében – járják körül igen nagy alapossággal az
erről szóló összeállításukban. (Nem most hal meg a nyomtatott sajtó, VH,
április 4.)
Kétségtelen, tanúi lehetünk egyfajta eladott példányszámcsökkenésnek az elmúlt fél évtizedben. (Ez azonban nem jelenti az „olvasottság” arányos visszaesését is!) A Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (MATESZ) adatait is kicsit jobban szemügyre véve megállapítható: a helyzet azért nem olyan drámai, mint azt (nem tudom miért) sokan szeretni látnák? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a „tömegsajtó” (bulvárlapok) alig veszített olvasottságából. Népszerűségét, megfizethetőségét(!) olykor olvasótáboraik bővülése is jelzi! Megkockáztatom: a lappiac szerkezeti átrendeződésének (mert valójában erről van szó) legnagyobb vesztese a minőségi(!) sajtó. Ott, ahol kizárólag a szórakoztató bulvár képes pozícióját megőrizni, sőt erősíteni, érdemes a fogyasztói igényről is szólni. Már csak az olvasói utánpótlás-nevelés miatt is. Sajnálatos, hogy a tulajdonosi érdekek érvényesülése ezen a területen nem jellemzőek.
Üdítő színfoltnak számít, és meggyőződésem, hogy a fiatalokat az elitmédia irányába orientáló kezdeményezések nem maradnak eredménytelenek. Példa erre a többnyire megyei lapok által felvállalt és életben tartott kezdeményezések, mint pl. a SÉTA (Sajtó és Tanulás), a LADIK (Lapot a Diákoknak) vagy a HÍD (Hírlapot a Diákoknak) programok. A WAN (Újságok Világszövetsége) olvasásra nevelési, tengerentúli és angolszász kísérleteit a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) igyekszik hazánkban is meghonosítani – egyelőre felemás sikerrel. Az azonban bizonyos: a kiadók és az iskolák által közösen szervezett „mozgalomnak” köszönhetően, mára majd’ egymillió(!) tizenéves fiatal kerül(t) ilyen keretek között kapcsolatba a sajtó világával.
A program középpontjában egy, az on-line világában megfogalmazódó kérdés is áll: miért van szükség újságolvasásra az internet korában? Teljesen egyetértek Bajomi-Lázár Péter médiakutató okfejtésével, miszerint a sajtótörténelem során egy-egy újabb sajtóág (lásd elektronikus audiovizuális médiumok) megjelenése nem jelentette a korábbi „konzervatív” formák vesztét. (Legfeljebb fogyasztásuk arányaiban történt változás.) A médiafogyasztó „mindenevő”: olvas, hallgat, néz még a multimédia korában is. Azokkal értek egyet, akik szerint a sajtófogyasztás a klasszikus újságolvasásnál kezdődik. Hiába az on-line felületek szó szerinti, nyomtatott változata, a papíralapú megjelenési formák élményszerűségét és emlékezeti hatását nem pótolja a képernyős felület. Mások mellett erről olvashatunk a brit David Buckingham, az ugyancsak szigetországi Roger Silverstone, vagy a svéd Karl Erik Rosengren műveiben is, akik a hazai médiakutatókkal egyetemben már évtizede(!) rámutattak az internetes olvasás „veszélyeire”, a tartalombefogadás felületességére. A hagyományos újságolvasás háttérbe szorulásával a tájékozódás fontos, társadalmilag kívánatos szocializációs rendje, a sajtó egyik alapvető funkciója veszne a semmibe. A nyomtatott sajtópiac termékei nem hiányozhatnak a médiapalettáról. Aki az újságkészítés és -olvasás „haláláról” beszél, javaslom: annál azért messzebbre is nézzen, mint hogy: www!…
Dr. Nagy Zoltán, médiakutató, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!