A hazai lappiac helyzetének alakulását – különös tekintettel az
internetes újságírás tükrében – járják körül igen nagy alapossággal az
erről szóló összeállításukban. (Nem most hal meg a nyomtatott sajtó, VH,
április 4.)

A magam részéről makacsul hiszek a nyomtatott sajtó megmaradásában, ha úgy tetszik, a „printmédia” jövőjében. Még akkor is, ha osztom azt a véleményt, miszerint egy olyan kis országban, mint a miénk, a kereslet – objektív okok miatt – nem követ(het)i az egyre növekvő kínálatot. Nem bocsátkoznék „számháborúba”, hiszen a trendeket a mindenkori piaci törvények szabályozzák, a sajtó pedig ma (sajnos!) mint vállalkozás működik. Azt sem állította soha senki, hogy a mindenkori gazdaság prosperitása/recessziója érintetlenül hagyná a lapkiadást. Az azonban a közreadott számokból is kiderül: nincs igazuk azoknak, akik a nyomtatott sajtó „gyászszertartására” készülnek. Még akkor sem, ha az amerikai Andy Grove (egyébként magyar származású üzletember) először idestova 20 éve(!) vizionálta a papíralapú újság „halálát”. (Bizonyára érdekes polémiát folytatna a 18. század végi Daniel Defoe-val, akinek – a Robinson Crusoe regénye mellett –, az első magyar(!) nyelvű újság megjelenése fűződik nevéhez.)
Kétségtelen, tanúi lehetünk egyfajta eladott példányszámcsökkenésnek az elmúlt fél évtizedben. (Ez azonban nem jelenti az „olvasottság” arányos visszaesését is!)  A Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (MATESZ) adatait  is kicsit jobban szemügyre véve megállapítható: a helyzet azért nem olyan drámai, mint azt (nem tudom miért) sokan szeretni látnák? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a „tömegsajtó” (bulvárlapok) alig veszített olvasottságából. Népszerűségét, megfizethetőségét(!) olykor olvasótáboraik bővülése is jelzi! Megkockáztatom: a lappiac szerkezeti átrendeződésének (mert valójában erről van szó) legnagyobb vesztese a minőségi(!) sajtó. Ott, ahol kizárólag a szórakoztató bulvár képes pozícióját megőrizni, sőt erősíteni, érdemes a fogyasztói igényről is szólni. Már csak az olvasói utánpótlás-nevelés miatt is. Sajnálatos, hogy a tulajdonosi érdekek érvényesülése ezen a területen nem jellemzőek.
Üdítő színfoltnak számít, és meggyőződésem, hogy a fiatalokat az elitmédia irányába orientáló kezdeményezések nem maradnak eredménytelenek. Példa erre a többnyire megyei lapok által felvállalt és életben tartott kezdeményezések, mint pl. a SÉTA (Sajtó és Tanulás), a LADIK (Lapot a Diákoknak) vagy a HÍD (Hírlapot a Diákoknak) programok. A WAN (Újságok Világszövetsége) olvasásra nevelési, tengerentúli és angolszász kísérleteit a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) igyekszik hazánkban is meghonosítani – egyelőre felemás sikerrel. Az azonban bizonyos: a kiadók és az iskolák által közösen szervezett „mozgalomnak” köszönhetően, mára majd’ egymillió(!) tizenéves fiatal kerül(t) ilyen keretek között kapcsolatba a sajtó világával.
A program középpontjában egy, az on-line világában megfogalmazódó kérdés is áll: miért van szükség újságolvasásra az internet korában? Teljesen egyetértek Bajomi-Lázár Péter médiakutató okfejtésével, miszerint a sajtótörténelem során egy-egy újabb sajtóág (lásd elektronikus audiovizuális médiumok) megjelenése nem jelentette a korábbi „konzervatív” formák vesztét. (Legfeljebb fogyasztásuk arányaiban történt változás.) A médiafogyasztó „mindenevő”: olvas, hallgat, néz még a multimédia korában is. Azokkal értek egyet, akik szerint a sajtófogyasztás a klasszikus újságolvasásnál kezdődik. Hiába az on-line felületek szó szerinti, nyomtatott változata, a papíralapú megjelenési formák élményszerűségét és emlékezeti hatását nem pótolja a képernyős felület. Mások mellett erről olvashatunk a brit David Buckingham, az ugyancsak szigetországi  Roger Silverstone, vagy a svéd Karl Erik Rosengren műveiben is, akik a hazai médiakutatókkal egyetemben már évtizede(!) rámutattak az internetes olvasás „veszélyeire”, a tartalombefogadás felületességére. A hagyományos újságolvasás háttérbe szorulásával a tájékozódás fontos, társadalmilag kívánatos szocializációs rendje, a sajtó egyik alapvető funkciója veszne a semmibe. A nyomtatott sajtópiac termékei nem hiányozhatnak a médiapalettáról. Aki az újságkészítés és -olvasás „haláláról” beszél, javaslom: annál azért messzebbre is nézzen, mint hogy: www!…
Dr. Nagy Zoltán, médiakutató, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!