A vak is láthatja mintájára, talán úgy helyes fogalmazni, hogy a süket
is hallhatja: kialakult az új társadalmi párbeszéd hangneme, gyorsan
tanulnak egymástól a szakmai és a civil szervezetek, ellesik a másiktól a
siker receptjét, a mondatok keménységeit, a helyzet leírásának drámai
fokát.
Lássuk tehát, miként ítélik meg a saját helyzetüket az egészségügyi intézmények, a többnyire költségvetésből működtetett, állami vagy önkormányzati vállalkozások vezetői. Morális, gazdasági, szerkezeti, és humánerőforrás-válságban van az egészségügy. Erre a következtetésre jutott a héten, a százhúsz egészségügyi szervezetet tömörítő szervezet, a Magyar Kórházszövetség, az egri kongresszusán. Összeget is mondtak, hogy mennyi pénzre lenne szükségük a bajok orvoslásához. Kiszámolták, hogy ha még ma is érvényes lenne a konvergenciaprogram, akkor éppen 235 milliárd forinttal lenne nagyobb a keret, amiből a szektor gazdálkodhatna. Rajtam kívül alig firtatta valaki a kongresszuson, hogy időközben nekivágott a kormány az egészségügyi reformnak, és volt népszavazás is, amivel hosszú időre sok minden eldőlt az egészségügyben, aztán, nem mellesleg említést érdemelne a világgazdasági válság is, amibe most éppen Görögország látszik belerokkanni, de az Európai Unió is sápadtnak látszik.
A Magyar Kórházszövetség másik követelése, hogy legalább 65 milliárd forintot kapjon még az idén az ágazat, mert egyébként összeroppan a rendszer, és nem mellesleg a magyar egészségügy olyan mélypontra került, hogy az már nem csak a lakosság egészségi állapotát, de a gazdaság teljesítőképességét is rontja.
Akkora az alapzaj a közéletben, hogy aki nem ordít elég nagyot, annak fel se figyelnek a hangjára. Egyetlen fordulatra lettem érzékeny. Morális válság!? Kell ez? Lehet hatásos? Nem foglalt így a szópár együtt? Személyesen is beszélgetve a kórházak vezetőivel megértettem, hogy nem csak a lehetetlen körülmények miatt, olykor képtelen alkukra kényszerített orvosok drámájára utalnak az erős szavak, hanem a hiánygazdálkodás természetes következményeire, a protekcionizmusra, és a paraszolvenciára is. És azt is észre kellett vennem, hogy a Magyar Kórházszövetség a korábbinál jóval nagyobb részt vállalna a törvények szakmai előkészítésből, sőt nyomatékkal fogalmazták meg, hogy végre már szeretnének részt venni a hosszú távú modell kidolgozásában. De mire számíthatunk? Mert hiába az élesebb megfogalmazás, a keményebb hang, a gondolkodás logikája alig különbözik, annak a húzd meg, ereszd meg játéknak a modelljétől, amelyből évtizedek óta nem találja a kiutat a szakma. És az ország. Legfeljebb a licit lesz egyre bátrabb vagy egyre elkeseredettebb. Az Egészségügyi Baráti Társaságban, amelyben szinte ugyanazok a nevek találhatóak, mint bármely egészségügyi toplistán, hónapok óta azzal érvelnek, hogy sokkal nagyobb áldozatot kellene vállalnia a költségvetésnek, mint tette eddig. Ahogy a Kórházszövetség közleménye fogalmaz: szükségesnek és halaszthatatlannak tartjuk, hogy a politikai döntéshozók az egészségügyet, és az egészség ügyét valódi prioritásként kezeljék. Olyan gazdaságpolitikát alakítsanak ki, amelyben az egészségipart és ezen belül az egészségügyet a gazdaság húzóágazatának tekintik.
Persze az oktatás is valami nagyon hasonló, és ott is mintha csak a felismerés hiányozna, hogy húzóágazatnak tekintsék. Rájuk is vonatkozik, amit az egészségügyről írtak a Kórházszövetség állásfoglalásában, hogy a dolgozók presztízsének visszaállításához, a morális válság megoldásához, az egészségügyi dolgozók megbecsülése, munkájuk erkölcsi és anyagi elismerése halaszthatatlan.
Elővágás lenne? Az időzítés ugyan véletlen, mert mindig ilyentájt van a kongreszszus, de valamekkora helyzeti előnyt jelent, hogy szinte minden nagy ágazatot megelőztek a számla benyújtásával. Pláne, hogy éppen senki sincs, aki érdemben felelős lenne a válaszért.
Az igazi baj azonban az, hogy a legkisebb jele sem látszik egyelőre annak, hogy a hagyományos egészségügyi modellt belátható időn belül felválthatja egy korszerűbb rendszer, amelyben esetleg lenne valaki, aki egyszerre képviselné a beteg érdekét, úgy, hogy a költségekért is feleljen, és emellett megteremtse a lehetőségét annak, hogy aki többet fizet, az színvonalasabb ellátást kaphasson.
Az biztos, hogy már rég kitehettük volna a táblát: az átalakítás ideje alatt a beteg egyre rosszabbul van.
Vicsek Ferenc
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!