Keresztkérdés

 A jobboldali sajtó – tisztelet a kivételnek – nem is igen állta meg, hogy ne tegyen csípős megjegyzéseket, felemlegetve: egy zsidó alapítvány többször is engedélyt kapott arra, hogy hatalmas menórát helyezzen el a főváros több forgalmas pontján. A híradások szerint a keresztállítást megtagadó önkormányzatok többségében baloldali túlsúly volt, de korábban Kecskeméten a jobboldal is ellenezte az ötletet, mondván, az sokak érzékenységét sértheti.
Egy közterületi hirdetés akkor hatásos, ha figyelemfelkeltő. Egy vallási jelkép esetében azonban a provokatív jellegű felhasználás épp a szimbólum lényegét sérti meg. A keresztállítás ötletével házalókat, azt hiszem, valami olyasféle szent háborús cél vezeti, mint hajdan a keresztes lovagokat, akik úgy hitték, nekik egy földrajzi hely visszafoglalásával kell elégtételt venniük a hitetleneken. A „melyikből lesz több, menórából vagy keresztből” kérdésre leszűkített „szent háborúnak” épp annyi köze van az ünnep igazi értelméhez, amennyi a kereskedők karácsonyra időzített kedvezményes akcióinak. Semmi.
Máriaremetén jártam. A kegytemplom bejárata melletti hirdetőtáblán – az egyházi tárgyú hirdetményeket letakarva – két hatalmas plakát éktelenkedett, amelyen több, a keresztállításban résztvevő mozgalom kormányellenes demonstrációra invitált. Ilyenkor, azt hiszem, óhatatlanul is megfogalmazódik az emberben: vajon mennyire hiteles egy olyan szervezet mások lelki üdvéért való aggodalma, amelynek aktivistái politikai célok elérése érdekében feljogosítva érzik magukat arra, hogy felülírják egy vallási közösség saját tagjainak szánt közlendőit? Aligha vagyok egyedül, amikor azt gondolom, lenne itt néhány, elsőként talán házon belül tisztázandó kérdés, elsőként is az: missziós eszköz vagy csak ürügy a kereszt?


Dobszay János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!