Kemény Henrik fityiszt mutat a halálnak

z Többször megszédült a Bábu Fesztiválon, amikor Vitéz Lászlót játszott. Ilyenkor akár eltűntek a bábok is, majd újra előkerültek, de biztos érzékkel rögtönzött. – El kellett valahogy kenni a dolgot. Megkérdeztem Vitéz Lászlótól, hogy „te ronda suvickos pofájú, ez is a te műved?” Az embernek föl kell találnia magát.
z Többen megijedtek, hogy nagyon rosz-
szul van. Végül is mi történt?
– Még játék előtt úgy belenyilalt a térdembe a fájdalom, hogy majdnem összeestem. Elfelejtettem otthon bevenni rá a gyógyszert. A színpadmester azt mondta, hogy ő majd hoz valamit. Attól szédültem meg, amit ő hozott. Ilyen „részeg” még sose voltam. Gyurkó Henrik bábszínész kollégám a nézőtérről felrohant a színpadra, és fogott hátulról, úgy játszottam tovább. De közben kihívták a mentőket. Az orvos be akart vinni a kórházba kivizsgálásra, mondtam, hogy „most már elmúlt a gyógyszer hatása, mit vizsgálnak rajta?” Bár igaz, hogy nagyon magas volt a vérnyomásom, de az az előadástól mindig felmegy. A végén olyan aranyos volt az orvos, hogy a mentők vittek haza.
z Ott voltam a drezdai bábvilágfesztiválon, jó néhány évvel ezelőtt, amikor egy hatalmas vásárcsarnokban játszott. Akkor éppen az orvos eltiltotta a fellépéstől, de ön minden-áron játszani akart. A mentő odaállt közvetlenül a paravánja mellé, és előadás végén elvitték a kórházba, ott is fogták.
– Kapálóztam pedig, hogy hagyjanak békében, tulajdonképpen nincsen semmi bajom, csak fáradt vagyok meg éhes. Egymás után csinálták velem a rádió- és tévéinterjúkat, és közben enni sem volt időm. Az előadás után bevittek a kórházba, hogy milyen magas a vérnyomásom. Felizgattam ugyanis magam, mert mielőtt Pestről repülővel elindultam, a motoromnak eltört a kormánya, ezért megütöttem magam, fájdalmaim is voltak.
z Ott tartották a kórházban vagy egy hétig. Akkor valami baja csak volt.
– Vizsgálgattak jobbra, balra, aztán saját felelősségemre elhagytam a kórházat. Amikor kiértem a kertbe, örömömben bukfencezni kezdtem a fűben. Röhögtek rajtam, hogy tényleg nem vagyok beteg, ha ilyesmit csinálok.
z Számomra ez a história meg ami a Bábu Fesztiválon is történt, arról is szól, hogy igyekszik fityiszt mutatni a halálnak is. Van is egy remek mario-
nett halálfigurája.
– Ő a „szétválós” halál. A két keze, a két lába, a feje is leválik róla, és elszáll.
z Hatéves kora óta játszik, tehát már nyolcvanadik éve.
– Papa egy kis Miki egeret készített fából nekem meg az öcskösnek. Először csak dobáltuk egyik kézből a másikba. Később spárgát kötöttünk rá, és a földön húztuk ide-oda, kiabáltunk, hogy „nézd, mozog, él!” A kezére, a lábára, a fejére is spárgát tettünk, és egymás ujjaira kötöztük. Megfigyeltem, papa hogyan mozgatja a bábukat, és én is megpróbáltam úgy mozgatni a Miki egeret. Amikor ezt a papa meglátta, magához ölelt, azt kiáltotta „jaj, de jó, hogy így játszotok!”, és rendesen fölzsinórozta a kis Miki egeret. Beállított a színpadra, én ott botladoztam, táncolgattam, a Miki egérrel. Ez volt az első színpadi játékom, nem voltam még hatéves. Amikor harmadikos lettem, az öcskös pedig másodikos, a papa írt egy darabot, Pótvizsga címen. Én játszottam benne Vitéz Lászlót, a testvérem, Matyi, Frici pajtást, a tanító bácsit pedig a papa. Nem voltam tízéves, amikor papa bábdarabot írt Mark Twain Koldus és királyfi című regényéből, én játszottam benne a koldust és a királyfit is.
z Nyilván ettől nem unja meg Vitéz Lászlót, akárhányszor is alakítja. Meg tudja saccolni, hányszor játszotta már?
– Annak idején a városházán tartottam az ötezredik előadást. A hatezredik, ünnepi előadást pedig a Parlamentben játszottam. Persze a fene sem számolta ezt pontosan. A hatezredik előadás már jóval több, mint húsz éve volt.
z Gondolom, akar még játszani.
– Ezért élek. Ha nem tudnék játszani, akkor földobnám a talpam. Látja, a Bábszínházban még ilyen rossz állapotban is végig játszottam az előadást. Mindennap hajnalban tornázom, hogy megfelelő erőben legyek.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!