Nyelvelő

Budapesti olvasónk olyan nyelvi tévhitekről ír, amelyek valódiságáról sokan meg vannak győződve. Ilyen például az, hogy régen a lovak hátán túrót szállítottak, és innen ered a „közös lónak túrós a háta” mondás. Valójában a szólás helyesen: „a közös lónak túrós a háta”. A túr régen azt jelentette, seb, sebhely. Vagyis a közös ló, melyre ketten ráülnek, nem bírja a terhelést, és kisebesedik a háta.
Az is tévedés, hogy Hatvan városa azért kapta a nevét, mert pontosan hatvan kilométerre van Budapesttől. Hatvan nevű település már a XIV. században létezett, a méterrendszert pedig csak a francia forradalom után vezették be. Az valószínű, hogy település neve a hatvan tőszámnévből keletkezett, de a nyelvészek nem tudják biztosan, mi lehetett hatvan. Talán a főutca két oldalán harminc-harminc telek állhatott, és a telkek száma lehetett hatvan.
A tévhit szerint Makó városa is szerepel egy szólásban, hiszen tudjuk, ha valami tényleg komoly távolságra található, akkor az messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. A valóság az, hogy egy Makó nevű keresztes vitéz elindult a Szentföld visszafoglalására, de nagyon félt a hajóúttól. A csapatok megérkeztek a dalmáciai Spalatóba, a mai Splitbe, majd itt hajóra szálltak. Makó vitéz úgy próbálta meg átvészelni a hosszú tengeri utat, hogy még indulás előtt alaposan felöntött a garatra. Amint picit magához tért a kábulatból, rögtön elkezdte kérdezgetni a többi vitézt: ott vagyunk már, ott vagyunk már? A hajó igazából még el sem indult a kikötőből. Innen ered a szólás, hogy messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. A mai Makó nevű települést ekkor egyébként „Vlnuk”, „Velnök” néven nevezték.
Továbbra is várom leveleiket az editor@mediacom.hu címre.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!