Amikor őrületbe kergetik az immunsejtek a hámsejteket

A megbetegedés az európai országokban az össznépesség mintegy 1,5-2%-át érinti, Magyarországon 150-200 ezerre tehető a pikkelysömörben szenvedők száma. Az utóbbi években vált ismertté, hogy a súlyos pikkelysömörrel érintetteknél a betegség gyakran társul elhízással, cukorbetegséggel, szív- és érrendszeri
betegségekkel. Annak ellenére, hogy a pikkelysömör nem fertőző, a bőr- és körömtünetei gyakran riasztóak, esetenként undort keltőek azoknak, akik a kór természetét nem ismerik. Ennek következtében a pszoriázisos betegek gyakran súlyosan izolálódnak környezetüktől, nehezebben találnak munkát, illetve az időközben kialakuló bőrtünetek miatt sokszor munkájukat elvesztik, illetve munkaképtelenné válnak. A bőrtünetek emellett családon belüli konfliktusokhoz is vezetnek, gyakoribbak a válások is és alapvető családi élményekből – pl. szülő közös strandolása a gyermekkel – maradnak ki az érintettek, melyek meghatározó, stigmatikus élményeket jelentenek a családnak. Mindezek következtében a pszoriázis miatti életminőség-romlás mértéke meghaladja a súlyos szív- és érrendszeri vagy cukorbetegségben szenvedő betegeknél észlelt szintet.

 Terápiás alternatívák

Az utóbbi években a bőrgyógyászati alapkutatások rohamos fejlődése következtében sikerült azonosítani számos, a betegség kialakulására hajlamosító örökletes tényezőt, a kóros immunológiai folyamat jobb megismerése pedig lehetővé tette a korábbiaknál hatékonyabb, célzott oki kezelések bevezetését.
A pszoriázis kezelésére helyi kezelést, fényterápiát és szisztémás kezeléseket alkalmazunk. A választandó stratégiát alapvetően a bőrtünetek kiterjedtsége, azok lokalizációja és jellege, illetve az egyéb kísérő tünetek (elsősorban az ízületi gyulladás) jelenléte és súlyossága határozza meg. Ezen elsődleges kritériumok mellett azonban számos további szempontot is figyelembe kell vennünk, melyek közül a leglényegesebbek: a beteg életkora, általános egészségi állapota, kísérő betegségei és rendszeresen szedett gyógyszerei, életminőségbeli állapota és elvárásai, pszichológiai státusa, korábbi kezeléseinek eredményessége, életmódja, a választandó legoptimálisabb kezelés elérhetősége (pl. fényterápiás centrum közelsége), és nem utolsósorban a kezelés költsége és a beteg anyagi lehetőségei. A betegség (hasonlóan más krónikus betegségekhez (mint pl. a diabétesz), véglegesen nem gyógyítható, de a betegek döntő többsége hatékonyan kezelhető, és csaknem mindegyiküknél tartós tünetmentesség érhető el a különféle kezelésekkel. 
Enyhe és középsúlyos pszoriázis kezelésére leggyakrabban kortikoszteroid kenőcsöket alkalmazunk. A helyi szteroidok a tünetek gyors javulását okozzák, de a kezelés elhagyásakor a pszoriázisos bőrtünetek gyors és gyakran fokozott visszatérésével, úgynevezett visszacsapási reakcióval kell számolni. Ezen túlmenően tartós lokális alkalmazásuk esetén egyrészt a bőr rezisztenssé válik, és a szer elveszíti hatását, illetve számos mellékhatás (bőrelvékonyodás, értágulatok) alakulhat ki hosszabb idő után.
Középsúlyos pszoriázisban szenvedő betegek többségénél elfogadható mértékű rövid távú állapotjavulás (azaz jelentős vagy teljes tünetmentesedés) érhető el a helyi kezelések és a fototerápia kombinációjával. Azon betegek számára, akiknek a bőrtünetei a helyi kezelés és a fototerápia alkalmazásával nem szűnnek meg, vagy gyorsan kiújulnak, belsőleg adható kezelések állnak rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott szisztémás antipszoriatikus szerek ugyan a betegek többségénél jelentősen javítják a tüneteket, alkalmazásuknak gátat szab szisztémás toxicitásuk, amely miatt a betegek egy részénél ezen kezelések nem alkalmazhatók.
A pszoriázis kezelésében az elmúlt években bevezetett, úgynevezett „biológiai terápiák” hoztak áttörést. A biológiai terápia lényege, hogy célzottan gátoljuk a betegség kialakulásáért felelős, a szervezetben termelődő biológiai anyagokat. A biológiai szerek egy, az adott betegség kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó anyagok vagy sejtek működését gátolják, így megállíthatják – vagy legalább nagymértékben lassíthatják – a kóros folyamatot. Oki terápiának tekinthetők tehát – hatásosak, szelektívek és jól tolerálhatók. Ezen biológiai gyógyszereket ma már széles körben alkalmazzuk az orvostudomány számos területén, így az onkológiában, a reumatológiában (pl. gyulladásos bélbetegségek kezelésére), a reumatológiában (pl. a rheumatoid arthritis kezelésére), az ideggyógyászatban (pl. sclerosis multiplexben), és nemrégiben áttörést hoztak bőrgyógyászati betegségek kezelésében is, rendkívül hatékonyan csökkentik a pikkelysömörös betegek bőrtüneteit, ezzel együtt a javul az egészségi állapottal összefüggő életminőség. A biológiai terápiák ugyan nagyon hatékony kezelési módot jelentenek olyan betegek számára, akik a korábbi, hagyományos kezeléssel nem voltak tünetmentesíthetők, ezen kezelések  a „Biológiai Terápiás Centrumokban” történnek. Csak azon betegek részesülhetnek biológiai terápiában, akik a hagyományos lokális és szisztémás kezelésre nem javulnak, vagy azon gyógyszerek alkalmazása számukra ellenjavallt.
Hasznos linkek: www.psoriasis.hu
http://www.videoklinika.hu/tema/psoriasis (ezen megtalálható a centrumok –„csúcsintézmények” listája is, azért hasznos)

Krasznai  Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!