Fűszer és politika

Bod Péter írja később róla a Magyar Athenasban: „Élt a XVI. századnak elején, lakott Spanyolországban az V. Károly Tsászár szolgálatában, oda is házasodott s maradott. Szász volt-é vagy Magyar? Nem elég világos. Írt egy
hosszú levelet 1522-dik eszt. A Kastallanusoknak a’ Molukkai Szigetek felé való hajókázásokról, a’ mellyben sok ujságok foglaltatnak bé. Az Uj Világról írott más könyvekkel is szokott nyomtattani.”
A szakirodalom brüsszeli humanistaként említi, mert itt tanult, sokáig itt élt. Nevét alapvetően egy korabeli tudósításának elsősége őrizte meg: ebben 1522 októberében Matthäus Lang bíborosnak arról számol be, hogy a Magellán-expedíció egy része sikeresen visszaérkezett Spanyolországba.
Részlet a később a müncheni levéltárban fellelt, mindössze négy ívnyi levélből: „E napokban tért vissza az egyik hajó abból az ötből, melyet a császár, mikor a múlt években (1519) Augsburgban tartózkodott, az idegen s annyi századokon át ismeretlen világba küldött, hogy kikutassa azokat a szigeteket, ahonnén a fűszerek származnak. Mert ha azokat is hoznak hozzánk a portugálok az arany Chersonneusból, mely alatt Malakkát értjük, azokon az Indiákon azonban csakis bors terem.”
A veretes nyelvezetbe öltöztetett tények: a portugál Magellán (spanyolosan: Fernando de Magallanes, 1480 körül–1521), aki később felajánlja szolgálatait a spanyol uralkodónak, s így nemzetet vált, 1519–21 közötti útja során hajóival nyugat felé elindulva elérte Dél-Amerikát, 1520. október 21-én megtalálta az addig csak sejtett átjárót, amelyet aztán róla neveztek el. A megkerült földrész után átkelt a Csendes-óceánon, s bár őt egy csetepaté során a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, a spanyolok ellenőrzés alá vonták a Malaka-szorost, meghódították a fűszerben gazdag Maluku-szigeteket (ma Indonézia), majd egyetlen megmaradt hajójuk, a Victoria 1522. szeptember 8-án Elcano vezetésével befutott spanyol kikötőbe. Elsőként hajózták tehát körbe a földet. A birodalom kiterjesztésének szándékán kívül, pontosabban azzal együtt az expedíció fő mozgatója a korban az egyik legfontosabb áru, a kincset érő fűszerek új beszerzési útvonalának felderítése volt.
A híradás frissességére jellemző, hogy az expedíció egyik életben maradt tagja, az olasz Antonio Pigafetta útleírása Transylvanus levele után csak jóval később jelent meg, míg a magyaré 1523 januárjában Kölnben, novemberében Rómában már könyv alakban is.
Ennek köszönhetően Honterus János 1534-ben megjelent művében – Transylvanus nyomán – már ismerteti Amerikát, majd Székely István 1559-ben megjelent világkrónikájában megírja Magellán útját, mert „egy földijének könyvéből értesült róla”.
Transylvanusról tudnunk kell, hogy a már említett Matthäus Lang segítségével, aki I. Miksa császár tanácsadója volt, külföldön tanult, s 1519-től V. Károly titkára lett, akit a királyi székhelyekről minden külföldi útjára elkísért, s ezekről leírást készített. Erdélyi Miksa sorsa később közvetve újra összefonódott szülőhazájáéval. Tudvalevő, hogy a Mohácsnál szerencsétlen sorsú II. Lajos király felesége, Mária királyné V. Károly húga volt, s Brüsszelben született. Habsburg Máriáról feljegyezték, hogy meglehetősen férfias alkatú volt, 1523-tól kezdődően férjénél határozottabban próbálta erősíteni a főurakkal szemben a királyi hatalmat. A tragikus kimenetelű mohácsi csatavesztés után Pozsonyba menekült, kényszerűségből otthagyva Budán azt a hatalmas mennyiségű ezüstöt, amelyet éppen pénzveréshez gyűjtetett össze.
A birodalmát Spanyol-országból irányító V. Károly a magyar ügyeket a birodalom hatalmi küzdelmei szempontjából figyelte. Fontosabb volt számára, hogy miként áll a hadi helyzet ellenlábasával, az Észak-Itáliában hadat viselő I. Ferenc francia királlyal, avagy huzakodása a pápával, így csak arra próbált ügyelni, hogy a szétesett magyar királyság trónján öccse, Habsburg Ferdinánd miként próbálja „pacifikálni a helyzetet”, s a török kérdés esetleg magától megoldódik. Az európai uralkodói központokból tehát Magyarország amolyan „kamaraszínháznak” számított. Egyébként a már említett Matthäus Lang, Erdélyi Miksa pártfogója hozta létre azt a megállapodást 1515-ben, amelynek értelmében később Csehország és Magyarország trónja a Habsburgokat illeti meg. Ezért megkapta a salzburgi hercegérseki rangot, ám ezután már nem ténykedett a Habsburgok szolgálatában.
Mária tehát másik testvérbátyja, Ferdinánd magyar királlyá választásán ügyködik. V. Károly a magyar nemességhez intézett levelében, egyértelmű engedelmességet elvárva, így fogalmaz: „Ferdinánd ausztriai főherceg urat, a mi kedves öcsénket az ország békés birtokába behelyezzük…” Nyugatról nézvést így fest a három részre szakadó ország.
V. Károly a húgát, Habsburg Máriát később németalföldi régenssé nevezi ki (1531–55). Mária – ahogy ma mondanánk – európai műveltségű asszony: korábban hosszú ideig levelezett Erasmusszal, férje temetésének hírére Luther Márton négy zsoltárfordítását dedikálja neki. Brüsszelben tehát nyolc évre a szolgálatába szegődik Erdélyi Miksa. Mielőtt Mária környezetébe került volna, már nagy diplomáciai tapasztalatra tett szert: 1522 júniusában például, amikor V. Károly meglátogatja Londonban VIII. Henriket, kíséretében ott van „Maitre Maximilian de Transylvano”, a „Council of Flanders” tagja. A hűséges Oláh Miklós esztergomi érsek, aki Mohács után Mária kísére-
tében tartózkodott Brüsszelben, 1534. február 8-án innen keltezett levelében nyilvánvalóan a titkárt említi „Maximilianus noster Transylvanus”-ként. Ferdinánd spanyolországi követe egy másik levélben szintén utal egy titkárra, akit V. Károly Bécsbe kíván küldeni. A titkár apja a mohácsi csatában elesett, s ezért most Ferdinánd szolgálatában kíván a török elleni harcban segíteni. Még egy adat tehát, mely tehát a magyarországi gyökerekről vall.
Maximilianus Transylvanus hosszas brüsszeli tartózkodása közben a város közelében feleségével együtt kastélyt, birtokot vásárol. Aztán a kulisszák mögötti egyezkedések művészetéből lassan kikopva, öregedő emberként már inkább csak a lírának hódolt.

Marafkó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!