Megmaradjon-e a 3200 önkormányzat?

A szakszervezeti vezető is arra figyelmeztet, hogy a gazdaságnak is szüksége van jól működő közszolgálatra.

– A bürokrácia a jog nyelvén a hivatali apparátust jelenti, s ez önmagában egyáltalán nem negatív fogalom, hivatalnak ugyanis lennie kell. Van is, nemcsak a köztulajdonban, az államnál, de a magánvállalatoknál is. Ám a bürokratikus eljárás a köznyelvben és a politikában már a hivatal eltúlzására utal: a felesleges adminisztratív terhekre, a hosszas, körülményes, bonyolult és drága ügyintézésre – így Sárközy professzor. 

Ez pedig egy modern társadalomban nem szükségszerű – vélekedik Sárközy Tamás jogászprofesszor, aki néhány éve a kormányzati szervezeti struktúra felülvizsgálatáért, korszerűsítéséért felelős kormánybiztosként dolgozta ki a modernizáció útjait.
– Azt, hogy Magyarországon mennyi a „bürokrata”, a hivatalnok, pontosan nem lehet megmondani, s nemcsak azért, mert a vállalkozásoknak is vannak „bürokratái”, de azért sem, mert vannak olyan hivatások, amelyek gyakorlói részben hivatalnoki szerepet játszanak. Például a közalkalmazott tanár nem „bürokrata”, amikor tanít, de az, amikor osztályfőnökként naplót állít ki, ahogyan az iskola, a kutatóintézet vagy a kórház igazgatója is, amikor épp nem órát tart, nem kutat, nem gyógyít, hanem az intézményt, az irodát vezeti. S egy magánvállalkozás ügyvezetője, gazdasági vagy humán igazgatója, könyvelője is „bürokrata”. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy a túl sok irodát, a formalizált eljárásokat, a felesleges bürokráciát hogyan lehet leépíteni – mert a túlzás elleni harc indokolt. Fontos tudnunk: a bürokráciát gyakran összekeverik a közszféra és a magánszféra arányával. De ez nem a bürokrácia kérdése! A Vállalkozók Országos Szövetsége okkal hangoztatja, hogy a lakosság számához és az elvégzendő feladatokhoz képest túl magas – az adataik szerint a csehországinak a másfélszerese – a közszférában foglalkoztatottak száma; hazánkban mintegy 750 ezer. A közszféra az államot, annak hivatalait, az önkormányzatokat és a köztestületeket – például a rendőrséget, a honvédséget, a vám- és pénzügyőrséget is jelenti. Ám ismét nyilvánvaló: a katona, a járőröző rendőr, a határon ellenőrző vámos nem „bürokrata”, a katonai, a rendészeti, pénzügyőrségi igazgatásban dolgozó viszont már igen. S ilyen hivatalnokoknak is lenniük kell a társadalomban. A túl nagy közszférával az a baj, hogy el kell tartania a gazdaságnak – amire nem képes. Ezért azt mondja: legyen kisebb az állami bürokrácia. Viszont az is tény, hogy a ’90-es évek elején a termelésből kiszorult majd’ egymillió ember a puhább költségvetésű közszférában helyezkedett el. S ha – mint várható – ott az adminisztratív részeket, háttér- és más intézményeket érintő újabb leépítés kezdődik, akkor az lesz a kérdés: hova megy dolgozni a sok elküldött ember. Ha a 750 ezer 600-650 ezer lesz, akkor 100-150 ezer munkahelyet kell termelni! Ez lehetséges, de csak akkor, ha elkezd növekedni a gazdaság és visszamehet a „felesleg” a magánszférába.
A vállalatokra ma rengeteg adminisztratív teher zúdul, s a bürokratikus eljárások száma csökkenthető. A dereguláció nemcsak hazai, de európai uniós program is. Egy holland felmérés kimutatta: az adminisztratív terhek 5 százalékos csökkenése az adó 2 százalékos csökkenésével jár. Ugyanakkor a színvonalas állami hivatali munkára a gazdaságnak is szüksége van.
Hol lehet és mekkora a bürokrata „felesleg”? A közszférában a legtöbben az önkormányzatoknál dolgoznak most, s a professzor szerint az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tartani a jövőben a 3200 önkormányzatot. Több koncepciót kidolgoztak a csökkentésre, csak éppen a kétharmados törvényt nem tudták megszavazni eddig. Ám bármennyi önkormányzat marad, bármennyire is terjed az elektronikus közigazgatás, és bármekkora lehet is a leépítés, a legnagyobb hivatali apparátus az önkormányzati marad – mert ott a lakosság ügyeit intézik. A központi hivatali apparátus is szűkülhet az e-kormányzattal, a felesleges adminisztráció felszámolásával. De ennek is vannak határai. A minisztériumok és háttérintézményeik összevonhatók, jó néhány meg is szüntethető. Ám azt egy NATO-tagország nem engedheti meg magának, hogy ne legyen védelmi minisztériuma, egy EU-tagállam nem nélkülözheti a külügyi, a belügyi, a gazdasági vagy a kulturális tárcát – 8-10 minisztérium lehet az alsó határ. A kötelező létszámcsökkentés miatt sok háttérintézményt, hivatalt már kiszerveztek. Ez kétféle eredményt hozott. Jó esetben hatékonyabbá, olcsóbbá vált a feladatuk megoldása. Rossz esetben – mert az álkiszervezés is gyakori volt – drágábbá: nem csak a magas végkielégítéseket kellett a közpénzekből kifizetni, de az ugyanazokkal az emberekkel magasabb bérért dolgozó új közhasznú társaságoknak a megrendelt munkáért már többet is kellett fizetni a közpénzekből. Ezt a gyakorlatot meg lehet és meg is kellene szüntetni – mondja.
Aránytalanul nagynak és megterhelőnek tartja a „bürokráciát” – a közszférát – Lőrincze Péter közgazdász, a Vállalkozók Országos Szövetsége ügyvezető elnöki főtanácsadója: – Az Európai Unió felmérése szerint a vállalkozások a bürokráciára a GDP 3,5-4 százalékát költik el. Ugyanez a szám Magyarországon 6-7 százalék volt két-három éve, amikor életre hívták az Államreform Bizottságot. A legújabb hazai adatok szerint a vállalkozások most a GDP 10 százalékát csakis arra fordítják, hogy megfeleljenek a regulációknak – az állami, önkormányzati és hatósági szabályozásnak –, s ez az arány valószínűleg nálunk a legmagasabb az unióban. Emögött pedig azt találjuk, hogy a bürokrácia itt a tartalmában is túlzott: vannak felesleges előírások s az ezek betartását feleslegesen ellenőrző hivatalok, hivatalnokok. Például ma egy-egy megyeszékhelyen körülbelül 40 olyan dekoncentrált hivatal van, amely függ a fővárosban található „főhivataltól”, többnyire minisztériumtól – fejtegeti.
S hogy mi lenne a hivatali emberekkel, ha ezt egyszerűsítenék és modernizálnák?  – Visszakérdezhetnék cinikusan: ki volt kíváncsi rá, hogy mi lesz a magyar vas- és acélgyártásból vagy a cipőiparból kikerültekkel?… De komolyra fordítva a szót: egy részük az elmúlt években ment az államigazgatásba; tehetséges, nyelveket beszélő, korszerű tudású fiatal – ők bizonyára könnyen el tudnak helyezkedni a versenyszektorban. Egy másik részüket át kellene képezni. A harmadik részük jelentkezne segélyért, ám mivel nekik már nem kellene iroda, asszisztencia, fűtés, étkezési hozzájárulás, így még mindig nagyobb lenne az állami megtakarítás – véli a főtanácsadó.
– Ma már az is látszik, mekkora hiba volt nem törődni azzal, mi lesz a vasiparból vagy a könnyűiparból kihullottakkal; máig is nagy feszültségeket okozó szociális problémák fakadtak ebből – így Varga László, a 150 ezer szervezett közszolgálati dolgozót is maga mögött tudó Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. – Tisztázzuk: a közszolgálatnak – ami korántsem keverendő össze a bürokráciával – ugyan része a helyi és a központi közigazgatás, de az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás is bele tartozik, s olyan intézményrendszerek, mint a bölcsődei vagy a fegyveres testületi. A szakszervezeteknek védeniük kell a tagságuk, a munkavállalók és bizonyos értelemben a társadalom érdekeit is. A valóságban a 700 ezresnél kisebb közszféra – ami attól látszik csak nagyobbnak, hogy belesorolják a közmunkában foglalkoztatottakat is – leépítése a társadalmi szolgáltatások szűkülésével járna. S ha annak tekintjük a bürokráciát,
aminek Max Weber, akkor semmi egyebet nem jelent, mint szakszerűséget, hozzáértést. Tragédia lenne, ha ezt építenék le! Először tisztázni kell, hogy milyen egészségügyet, oktatást, szociális ellátást, közigazgatást akarunk, azután lehet csak hozzárendelni a humán erőforrást és a finanszírozást. A gazdaságnak is jól működő közszolgálatra van szüksége, ami nem alulfinanszírozott, és nem a kelleténél kisebb létszámú. Ha az elbocsátások az eddigiekhez hasonlóan csak arról szólnak, hogy a működtető kormányzatnak vagy a helyi önkormányzatnak mindez kerüljön kevesebbe, akkor az eredmény is az lesz, ami eddig: az ellátó rendszer színvonala romlik. Arról pedig, hogy nagy elbocsátások esetén lesznek-e sztrájkok, az egyes szakszervezetek döntenek.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!