Árulókat vádol a gárdafőkapitány

Végtére a demokráciákban nem szokásos, hogy törvényen kívüli szervezet egyenruhájában parádézzanak egy parlamenti párt tagjai. (A szélsőjobb német NPD-nek sem jut eszébe, hogy az SA viseletére emlékeztető ruhadarabokban jelenjenek meg vezetői egy tartományi gyűlésben.) Úgy tudni, az ez ügyben feltett kérdéseket azzal utasították vissza Vona emberei, hogy a régi gárdát tiltották be, és – úgymond – az Új Magyar Gárda szimbólumaira ez nem is vonatkozik. Ám ez nemcsak azért elfogadhatatlan érvelés, mert az egyenruhaelemek hasonlóak és ugyancsak a nyilas jelképekre hajaznak. Másról is szó van: a hatóságok immár – helyesen – kiterjesztően érvényesítik a Magyar Gárda betiltását. Az erre vonatkozó legutóbbi precedens értékű jelzés Debrecenből érkezett, ahol lezárult a nyomozás az Új Magyar Gárda megyei szervezeteinek vezetői ellen. Őket a rendőrség egyesületi joggal való visszaéléssel gyanúsítja, mivel a gárda jogerős feloszlatása után 2009. július 25-én megalapították az új Magyar Gárda helyi szervezetét. A nyomozóhatóság álláspontja szerint „az Új Magyar Gárda Mozgalom azonosítható a bíróság által jogerősen feloszlatott Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezeti egységeként ugyancsak feloszlatott Magyar Gárdával, mivel megállapítható, hogy külsőségeiben és eszmerendszerében is ezzel megegyezőnek tekinthető…”
Némelyek arra számítanak, hogy Vona beharangozott mellényes erőfitogtatása után a Jobbik taktikát vált gárda ügyben, netán támogatja egy új, törvényes rendfenntartó szövetség , Nemzeti  Gárda létrehozását, amelybe – kollektíven vagy egyéni alapon – átlépnének az Új Magyar Gárda tagjai, és ezzel ők ott folytathatnák, ahol abbahagyták. (A színkép jobb szélén levő honlapok egyike arra utalt a napokban, hogy a közbiztonság állapota miatt egy ilyen „nemzeti gárda” a Fidesz számára is elfogadható lehetne, hozzáfűzve: az eredeti ötlet nem is jobbikos, hanem az  új kormányerő egy képviselőjéhez fűződik. Mint a HunHír írta: „A fideszes Simicskó István több zárt fórumon vázolt olyan elképzeléseket, amelyek azután a Magyar Gárdában öltöttek testet. Ezeknek a titkos megbeszéléseknek a részvevője volt a demokratás Bencsik és bizony ő vitte be a Jobbik felső köreibe a Simicskó-ötletet. Mint emlékezetes, Bencsik is alapító tagja volt a gárdának…” Az említett „nemzeti gárdás” betagozódást lehetőségnek, sőt „kitörési pontnak” nevezte a közelmúltban publikált nyilatkozatában az Új Magyar Gárda élén álló Kiss Róbert főkapitány. (Ellene egyébként büntetőeljárás van folyamatban, amelynek négyezer oldalas anyagát áttanulmányozva úgy nyilatkozott, hogy „árulók” munkája nyomán került a nyomozó hatóságokhoz több „belső levelezése”.)
A Magyarországgal kapcsolatos aggodalmak érezhetően erősödtek – nem csupán a szomszédoknál – azóta, hogy a narancsos trend hullámtaraján Vona pártja bekerült az Országgyűlésbe. Az amerikai nagykövet gesztusához a választás éjszakáján – minden párthoz ellátogatott, Vonáékat kihagyta – sok diplomata kollégája gratulált. Ma már senki sem a színtiszta humor kategóriá-jába sorolja azt, amit Vona bonmot-nak szán, például a legutóbbi magyarázatát a földkérdés lehetséges megoldásáról. Példabeszéde szerint a Salamon nevű német vásárlónak többek között gárdisták előtt kellene nyelvvizsgát tennie a Rigó utcában, egy perc alatt évszámokkal együtt fordított sorrendben fel kellene sorolnia az Árpád házi királyokat… A végső szót pedig Morvai Krisztina államfő mondaná ki azzal, hogy kétféle magunk fajta és maguk fajta pecsétjéből az egyiket ráütné a kérelemre. „Hogy az EU mit fog szólni? Az minket nem érdekel, minket csak az érdekel, hogy mit szólnak a magyar emberek?” Lehet persze, hogy őket valójában még ez sem érdekli: ilyen  szellemiséget látszik tükrözni a júniusi Trianon-emléknapra vonatkozó jobbikos tervezet, ennek rendezvényeit a jelek szerint a határon túli magyarság szervezeteinek megkerülésével kívánnak lebonyolítani. A Turul márkaboltos Szegedi Csanád pártalelnök már azt is kijelentette, hogy „az ideiglenes elszakított nemzetrészeken működő magyar pártok (sic) beteges megfelelési kényszerrel simulnak a Fideszhez. Engem már nem érdekel se Tőkés László, sem Markó Béla…” Ezek nemcsak szavak, hiszen Szegedi kategorikusan kijelenti, hogy a cél egy „Jobbikhoz hasonló” nemzedék megjelenése az „elszakított területeken”. Ennek jegyében, úgymond, most a székelyek szabadságáért kíván tenni, és ezért készül  „EP-irodát” nyitni  a Székelyföldön. Az EP reagálását terveire egyelőre még nem ismerjük… 

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!