Látogatás a honfoglalási emlékműnél

Nem tudtam, hogy ez egy regisztrációs papír, ahová be kell írni minden személyes adatot és a pontos úti célunkat. Beírtam, hogy Vereckei-hágó, erre az ukrán katona azt mondta, hogy ez nem cím, így nem jó, pontosan be kell írni a várost, az utcát és a házszámot, és hogy ki hívott meg bennünket. Magyaráztam, hogy a hágón szerintem nincs sem utca, sem ház, csak egy történelmi emlékmű, amit szeretnék az unokáimnak megmutatni. Amikor a katona látta, hogy nincs mit beírni, azt mondta tört magyar nyelven, hogy írjak be, amit akarok, ők elfogadják. Így is történt. Azután jöttek az autóm adatai, mennyi benzin van a tankban, mennyi pénz van nálam.
Végre elindultunk. Nagy nehezen feljutottunk a Vereckei-hágóra. És itt döbbenet várt bennünket. Megint megtörtént az, amiről sokszor olvastam a magyar sajtóban. A magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművét megint megrongálták barbárok. Kellemetlen volt az unokáim előtt, mert valaki nagyon meggyalázta ezt a minden magyar számára szent helyet. Ott volt egy rendőr, megkérdeztem oroszul, hogy mit szól ehhez, mire az volt a válasz, hogy az emlékmű „ne uzákonen”, nincs sehol nyilvántartva.
Szeretném megkérdezni az illetékes ukrán nagykövetséget: hogy létezik, hogy ez a szép emlékmű, Matl Péter, híres, Munkácsi-díjas szobrász alkotása 2008 óta még nincs törvényesítve? Hogy létezik az, hogy ezt az emlékművet, amelyik minden magyar számára fontos zarándokhely, folyton megrongálják, és az ukrán állami szervek nem tesznek ellene semmit.
Meddig lehet elmenni ezekben a dolgokban? Ki a felelős ezért? Ki gyalázza meg a magyar történelmet ott, a szomszéd országban? Értem, hogy nem fogok erre választ kapni, mert ki vagyok én? De a Vereckei-hágón át érkezett Magyarországra a szabadságharc kezdetén II. Rákóczi Ferenc is, akit már vártak hű kurucai. Ez a hely az, ahol honfoglaló őseink a Kárpát-medencébe érkeztek. És ezért nagyon szeretném, ha a helyi ukrán hatóságok, a Volóci járás vezetősége, a megyei tanács főnökei megértenék végre: nekik is van felelősségük abban, hogy ezek a bűncselekmények megtörténnek.
Nem tudom még rossz álmomban sem elképzelni, hogy Budapesten valaki meggyalázza Tarasz Sevcsenko ukrán író szobrát. Tudtommal e szobornál mindig friss virágok vannak. Lesz ez valamikor a Vereckei-hágón? Vagy a magyaroknak csak tűrni kell? Szégyen a történelem előtt, szégyen az unokáim előtt. Itt nem magyarázni, beszélni, értekezletet tartani kell, hanem azonnal lépni. A világ legborzalmasabb dolga az emlékművekkel való harc.

Hommonai Kálmán, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!