A húsvéti Vasárnapi Hírekben olvastam a Nobel-díjat kaphat a magyar
találmány című cikket. A jelzett találmány egy poliszacharid-tartalmú
készítményről (cellulóz) szól, aminek nagy a vízkötő képessége, ezért
kedvezően hat a bélműködésre. Ehhez a cikkhez szólnék hozzá.
1. Poliszacharid-tartalmú anyagot, az agar-agart már az 1950-es években is használták baktérium-táptalaj előállításához, mert nagy vízkötő képessége miatt szilárd gélt lehet belőle csinálni. Már akkor voltak orvosok, akik cellulóztartalmú növényi rostokban gazdag étrendet ajánlottak székrekedés esetére éppen a cellulóz nagy vízkötő képessége miatt.
2. A legrégibb olyan közleményt, amiben az emberi szervezetben található poliszacharidok nagy vízkötő képességéről volt szó, kb. 40 éve olvastam, Banga Ilona írta 1936-ban.
3. Az 1960-as években emberi poliszacharidokról Józsa László írt kandidátusi disszertációt. Abban az időben jelent meg egy könyv is Németh-Csóka Mihály tollából, amely külön fejezetet szentel a poliszacharidok fiziológiás funkciójának. Ebben a vízkötésről ismételten szó esett.
4. Ugyanebben az évtizedben jelent meg Szejtli József munkája, amelyben a poliszacharidok vízkötésének pH-függéséről közöl nagy jelentőségű új adatokat.
5. 1970-ben magam közöltem cikket, amelyben addig ismeretlen etiológiájú szembetegségnél rájöttem, hogy a sejt közötti állományból a nagy vízkötésű poliszacharidok hiányoznak, és ez a betegség más szervekben is poliszacharid-hiány okozta betegségekkel jár.
6. A témával 15 évig foglalkoztam. Ez idő alatt az ismeretlen etiológiájú betegségek közül 22 betegség került gyanúba, hogy poliszacharid-rendellenesség okozza. (És ez nem tartozik a már azelőtt is ismert klasszikus mukopoliszacharidózisok közé.) Ezek közül 10 betegségben szenvedő 82 beteget meg is vizsgáltam, és a feltevés igazolódott. Végül kidolgoztam egy hipotézist, majd kísérletekkel igazoltam, hogy a poliszacharidok fiziológiás
funkciója minden élőlényben azonos. Mégpedig egy pumparendszert alkotnak, aminek a segítségével a sejtek szükségleteiknek megfelelően szabályozzák a szövetnedv áramlását annak érdekében, hogy mindig hozzájussanak megfelelő mennyiségű tápanyaghoz és megszabaduljanak a keletkezett salakanyagoktól. Ezzel sok minden magyarázatot nyer. Például az, hogy miért okoz a sósav gőze tüdőödémát, miért vakulunk meg átmenetileg, ha sötétről világosra megyünk, hogy miért és hogyan öregszik a bőr. Ha a gondolatot továbbvisszük, az is érhető, hogy miért válik tetszhalottá a növények jelentős része télen, és miért támad fel tavasszal stb.
Úgy vélem, hogy ezek a munkák valóban sokat jelentenek az egészségügynek és a biológiának, az azonban még nem merült fel, hogy bárki is Nobel-díjra kívánná jelölni őket. De akárhogy is nézzük, közöttük csak egy a dr. Humal Zoltán kolléga bélműködést szabályozó gyógyszere. Sajnálom, hogy ezzel lerombolom a reményeit. Kívánom azonban, hogy értékes munkáját folytassa a bioplógia hasznára.
(Egyébként két évvel ezelőtt egy könyv is megjelent, ami a témát dolgozza fel. Nagy M.: Keratochondrosisok. A sejt közi állomány poliszacharid-eredetű betegségei címmel. Kapható a múzeum körút 17. szám alatti könyvesboltban.
Dr. Nagy Margit, Buj
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!