Előbb a rend, aztán a sztrájk

A közelmúltban kényszerültem vonaton utazni, Debrecen–Keszthely és vissza útvonalon. Megkerestem (kétszer is) az információt, feljegyeztem az induló-csatlakozó-érkező vonatokat, a lehető legjobb csatlakozás és útidő megválasztása miatt. Mondanom sem kell, tévesen tájékoztattak.
Megvettem az IC-helyjegyet és elindultam reggel 8.45-kor: Nyíregyháza–Tokaj–Miskolc–Bp. Keleti. A Keletibe 12.27 volt a menetrend szerinti érkezési idő, 32 perc késéssel érkeztünk a hetedik vágányra. (Az utasok hangulatát és szitkait nem írom le.) Csatlakozásom 13.05-kor volt, a le- és felszállásra maradt négy percem. A beteg szívemmel rohantam az információs táblához, mázlim volt, mert a keszthely–nagykanizsai vonat a nyolcadik vágányról indult. Rohanás vissza, az utolsó kocsi utolsó peronjára felkapaszkodtam, és már indult is a gyors. Végig kellett másznom a vonat elejéig, mert az első három kocsi ment Keszthelyre. Dolgom végeztével pár nap múlva indultam vissza Debrecenbe. Ismét információ, ahol közölték, hogy korábban nem jól tájékoztattak, mert két órával rövidebb az útidő, ha a Keletiből a 17.33-kor induló IC-vel megyek tovább. Ok. Jegyváltás, majd 13.22-kor indulás. Menetrend szerinti érkezés a Keletibe, l6.55-kor. Én balga, semmit nem tanultam! Az IC 36 perc késéssel ért be. Rohanás a 13-as vágányhoz, ahol még láttam a kigördülő vonat utolsó kocsiját. Fizettem a semmiért 540 forintot. Két óra várakozás után a 18.43-kor induló gyorsvonattal haza is értem Debrecenbe.
Egy ilyen hét-hét és fél órás úton elkerülhetetlen bizonyos szükségletek elvégzése, pl. WC, mosdó igénybevétele. Ez aztán a katasztrófa! A WC eldugulva, víz nincs, a kézmosónál sem. Szemét, kosz mindenütt, az ablakon nem lehet kilátni, az ülések mocskosak, a fejtámlák zsírosak – nem sorolom tovább.
Ilyen körülmények között egyáltalán felvetődhet a sztrájk kérdése bármelyik MÁV-szakszervezet részéről? Szerintem nem. De ha mégis, nekem azonnal Gaskó úr jut az eszembe. Hiszen az ő gördülő sztrájk szervezései okozták a legnagyobb, milliárdos nagyságrendű károkat az országnak. Megértem, ha hóakadály miatt, vagy azért mert a viharos szél fákat dönt a sínekre, késnek a szerelvények. De ragyogó napsütésben? Azt is megértem, hogy kevés a pénz. Még azt is, hogy Kóka János minisztersége alatt sem volt fejlesztés, mert vonatot csak a tévében látott, ezeket a dolgokat nem tapasztalta, hiszen rövid távon gépkocsival utazott, hosszún meg saját helikopterrel röpködött. De Gaskó úr ismételt (esetleges) sztrájkszervezését nem tudom tolerálni. A mozdonyvezetőkét sem!
Ágh Ferenc, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!