A katolikus egyház pedofil ügyekben rendre magyarázatokra kényszerül. S
ha már minden kötél szakad – pedig ugyancsak szakadozik –, még
bocsánatot is kér. (Nem is mindig a lényegről szólván.) A mea culpa
nemes gesztus, csak éppen aligha elégíti ki az „érintetteket” s azok
családtagjait. Ez a napjainkban – ismét – fellobbanó botránysorozat csak
a jéghegy csúcsa. Lobbanó lángja már a legfelsőbb csúcsot, Benedek
pápát is pörköli. Nem árt az álszenteskedőknek egy-egy kiadós skandalum.
Egyébként az egyházban nem ez az egyetlen botrány, folyamatosan megy ez a titkos kéjelgés. Mióta? Csak azóta, amióta fennáll ez a szeretetszervezet. Igaz, időközben le-lelepleződnek, de hát istenem, ők is húsból-vérből való emberek. A kellemetlen csak az, hogy körültekintően kiválasztott (már ami az adott kádertartományban van), kiképzett, s felszentelt emberek, akikben a balga nép vakon hisz, kiemelve őket ember voltuk gyarló következményei alól. Ám a „megkörnyékezett” hívőknek szájat is adott az Úr, és az előbb utóbb kinyílik a zokszó előtt. Még a néma gyerek is közölni tudja, mit tettek vele azok, akiknek nevelését, lelki gondozását a szülők pap közelben vélték a legmegbízhatóbbnak. Ki vitatná, hogy e gondozásnak-nevelésnek, századokon át sok pap megfelelt. De ha egy is akadt, aki elfeledkezett a „jó nevelésről”, a botrány hangosabban szól. Hangosabban, mint „civil” esetekben, éppen a papságot körüllengő magasztosság miatt. Nos, most kipukkant a szent lufi. S nagyot szólt. Kellemetlen. Enyhén szólva.
Így az egyház – most egyszerre több országban is botrányosan viselkedve – tovább halad az üresedés, a megbízhatatlanság útján, míg el nem jut a „babilonizáláshoz”, a „Nagy Parázna” elnevezés kiérdemléséhez. A mai ember még árvább lesz, mint eddig volt. A katolikus hívők pedig most elgondolkodnak, mi tévők legyenek? Büntetnek. Több ezren – olvasom – elhagyták egyházukat. (A szekuralizáció tovább tart!)
Ám a pedofília nem csak az egyház „privilégiuma”, a „bűnös világiakat” is megérinti. Magyarországon is csak egy icipici különbség van a „rendes” és a politikai pedofília között. Világi politikai „potenseink” közül is sokan esnek bele ebbe a bűnbe. A politika porondján nem gyerekeket, inkább felnőtteket „rontanak meg”. A jobboldalon rendre szellemileg erőszakolják meg a „zembereket” S ez van akkor bűn, mint ama másik.
Hajdú Árpád, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!