Molnár Piroska öt színházban

z Az az anya, Barbara, akit a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című darabban játszik, tulajdonképpen nem rosszindulatú, és mégis, az előítéletei tragédiához vezetnek.
z Neki is vannak előítéletei, mint mindenkinek a faluban. Azt gondolja, ha nincs vele a homoszexuális fia, akkor tud a faluhoz tartozni, nem nézik ki.
z A faluhoz tartozás vágya felülírja az anyai szeretetet?
– Igen. Egy eléggé primitív környezetben szabadulni akar a tehertől. Azt is elmondja, hogy falun ez még nem olyan, mint a városban. Azért is igyekeznek a homoszexuális emberek városban élni, mert elfogadóbb a városi közösség, és jobban el lehet tűnni.
z Schiller Ármány és szerelem című művében is olyan anyát játszik, akinek a lánya előítéletek, hatalmi praktikák miatt lesz tragédia áldozata.
– Az Ármány és szerelemben rangbeli különbség van a polgárok és az arisztokraták között. Egy polgár lánya nem kékvérű, nem érhet föl egy arisztokrata fiúhoz. Ha nem ezüstkanállal a szájában született az a kislány, akkor úgy tekintenek rá, hogy nem sokat ér.
z Önben nincsenek ilyen előítéletek?
– Remélem, hogy nincsenek. Csak eljátszom a leírt szerepet, és ettől a pillanattól kezdve én nem Molnár Piroska, hanem Barbara vagyok. Ebből a nem túl bonyolultan megírt anyából megpróbálom azokat a félmondatokat kibányászni, amelyek nem mentik föl Barbarát, de amelyektől a közönség kétségei megmaradnak, hogy alapvetően nem gonosz teremtés, csak az a tehetetlenség, hogy nem tud a dologgal mit kezdeni, viszi a fia kitaszításához.
z Van egy olyan szerepe, ami az előbbieknek homlokegyenest az ellenkezője. Maga a megtestesült jóság, már több mint tizenöt éve játssza Bors nénit, aki nagyon szép mesevilágban él.
– Hiába volt Nemes Nagy Ágnesnek egy igazi házvezetőnője, akiről Bors nénit mintázta, azért mégiscsak mesefigurának írta meg. Az életben nem Jókai-regényhősök mozognak, nem angyalok és ördögök. Mesehősként tényleg maga a megtestesült jóság.
z Az előadás végén az előtérben le is rajzolják Bors nénit a gyerekek, odaadják neki a munkáikat. Mit csinál ezekkel a rajzokkal?
– Ott maradnak a színházban, és egy hozzáértő kiválogatja belőlük azokat, amelyekből minden évben kiállítást rendeznek.
z Igaz, hogy amikor a Kossuth-díját átvette, aznap éppen Bors nénit játszotta, és bent felejtette az öltözőben a díjat?
– Bizony, igaz.
z Mikor kapott észbe? Mikor ment vissza érte?
– Két Bors néni előadás volt aznap, délelőtt és délután. A kettő között vettem át a díjat. Vissza kellett mennem játszani, a második előadás után pedig hazamentem. Nem is kaptam észbe, hogy bent hagytam a díjat a színházban. Utánam telefonáltak, hogy ott felejtettem. Akkor még nem olyan nagy szobor volt a Kossuth-díj, mint most, hanem tokban egy érme. A mostani szobrot biztos nem felejtettem volna ott.
z És most hol van a Kossuth-díja?
– Van egy kandallóm, amibe csak karácsony este gyújtok be, és azok a díjak, amiket kaptam, föl vannak stószolva a párkányán.
z Öt színházban játszik: a Nemzetiben, az Operettben, a Játékszínben, a Kolibriben és az Örkényben…
– Májusban 27 előadásom lesz. Azért nem minden hónapban van ennyi. Az Operettszínházban játszom a Menyasszonytáncban, a Mozartban és az Elisabethben, a Játékszínben a Bubusban, a Kolibriben a Bors néniben, az Örkény Színházban a Macskajátékban, a Nemzetiben az Ármány és szerelemben, a Vesztegzár a Grand Hotelben, az Orfeusz alászállban, a Vadász-jelenetekben, az Atáliában, és most kezdek próbálni Térey János Jeremiás című darabjában, amiben Jeremiás mamáját alakítom.
z Elképesztően sokrétűek a szerepei. Veretes klasszikus darabban ugyanúgy fellép, mint bulvárban vagy éppen musicalben.
– Számomra elsősorban az az élvezet a színészetben, hogy ezek a szerepek homlokegyenest ellenkező karakterűek.
z Mégis azt nyilatkozta, hogy már hímezgeti a járókeretére a terítőt.
– Ezt egyszer tréfából nyilatkoztam, akkoriban nagyon fájt a térdem. Ezért mondtam, viccből, hogy ugrabugrálok a színpadon, ahelyett, hogy a járókeretemre hímezném a terítőt. Az égvilágon semmit nem hímezgetek, inkább játszom.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!