Nyelvelő

Amikor székelyudvarhelyi barátomnak először meséltem a szlovákiai nyelvtörvényről, alig akarta elhinni, hogy ilyen létezik. Aztán csak ennyit mondott: nem is gondoltam, hogy nekünk otthon, Székelyföldön, ennyire jó.
Az biztos, akik arra gondoltak, hogy senki nem veszi majd komolyan a szlovákiai nyelvtörvény végrehajtását, azok tévedtek. Legutóbb például a szlovákiai Gímes település egyik lakója jelentette fel a Nyitrától nem messze fekvő Kalász (Klasov) színtársulatát. A kalászi amatőr színészek ugyanis készítettek egy szórólapot, és azon nem mindent fordítottak le magyarról szlovákra. Nem kellett sok hozzá, feljelentették őket a kulturális minisztérium államnyelvi szakosztályánál. A minisztérium ki is küldött két kollégát, akik elmondásuk szerint nem büntetési, hanem nevelési célzattal érkeztek. Mint elmondták, az is a törvényt sérti, hogy a szórólapon szereplő Heltay Jenő-vers szövegét sem fordították le szlovákra.
Az, hogy a XXI. században, az Európai Unióban ilyen előfordulhat, az tényleg drámai. A kisebbségek nyelvét a legtöbb helyen inkább őrzik, védik, hiszen az adott ország kultúrkincsének részei. A nyelvi asszimiláció amúgy is folyamatos. Gondoljunk csak bele, Budapesten ma hányan beszélnek németül, és hányan beszéltek 120 évvel ezelőtt. Az asszimilációt mesterségesen siettetni felesleges és káros.
Nekünk, magyaroknak mindez különösen fájó, hiszen nyelvünk egyedisége miatt a magyar beszéd a nemzeti összetartozás egyik kifejezője. Ha külföldön meghallunk valakit magyarul beszélni, több ezer kilométerrel az országhatáron kívül, valljuk be, örülünk, elérzékenyülünk.
A szlovákiai nyelvi átnevelés két dolog miatt mégis meg fog bukni. Az egyik az, hogy a Szlovákiában élő szlovákok többsége hosszú-hosszú évek óta él együtt barátságban a magyarokkal, és meggyőződésem, hogy ezekkel a törekvésekkel nem értenek egyet. Mivel nagyon sokat tartózkodom Szlovákiában, gyakran beszélek értelmiségi vezetőkkel, újságírókkal, akik kiváló kollégák, barátaim, és pontosan ismerem a véleményüket. Tudom azt is, hogy kiválóan lehet velük dolgozni, beszélgetni szlovákul, angolul, magyarul. Ők vannak többségben. A másik dolog, ami miatt a szlovák nyelvi szabályozás meg fog bukni, az a természetes ellenállás. Az, hogy a magyar ember mindig is megmutatta, hogy nem ijedős.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!