Máté Pál, a Sport Tv főszerkesztője és műsorvezetője szerint még az
unalmas meccseken is jobban lehet szórakozni, mint azokon az
akciófilmeken, ahol már a tizedik  percben tudjuk, mi lesz a vége. „A
sport ugyanaz a műfaj, mint a krimi. Egyetlen különbség van csupán: a
sportban nem lehet tudni, mi lesz a vége. Éppen ezért sajnos a 
legkiválóbb párosítások is hozhatnak egy unalmas, gól nélküli
döntetlent, de aki szereti a sportot és van ideje, az kevesebbet
válogat. Valójában túl sok mérkőzést  közvetítenek a sportadók, rengeteg
meccs van a piacon, a kínálat mérhetetlenül nagy. Csak úgy tudok állást
foglalni ebben a kérdésben, hogy azt mondom, büszke vagyok  arra, amit a
Sport Tv elért. Sikerként könyvelem el, hogy az amerikai focit, a
hokit, a kosárlabdát megszerettettük a magyar nézőkkel, és üzleti
tervünk olyannyira bevált,  hogy indulásunk után  öt évvel már egymás
hegyén-hátán érkeztek az újabb sportcsatornák Magyarországra” – mondta a
tévés, aki úgy véli, a műsorvezetői, kommentátori  szakma némely
fogását képtelenség megtanulni.

 „Aki feszeng, görcsös a mikrofon, vagy a kamera előtt, nem szereti a hangját, nem szereti saját magát viszontlátni, az már  eleve kudarcra van ítélve. Tudatos exhibicionizmusra és a munka élvezetére van szükség ahhoz, hogy a készségek fejleszthetővé váljanak. Én is rendszeresen visszanézem  magam, keresem azokat a gesztusokat, mozdulatokat, vagy szófordulatokat, amelyeken változtatni, javítani szeretnék. Biztos van olyan kollégám, aki tökéletesen elégedett  önmagával, de nekem ez nem megy” – nevetett. „Húsz év alatt nem csináltam még semmi olyat a munkám során, amivel tökéletesen elégedett lettem volna” – tette hozzá  komolyan.
Gyerekként először – mint sokan – buszvezető szeretett volna lenni. Családja imádta a sportot, rendszeresen hallgatták és nézték a közvetítéseket, meccsekre jártak. „A  ’74-es focivébére már emlékszem, ekkor ötéves voltam. A legjobban az maradt meg a fejemben, milyen sok nő szerette a focit akkoriban Magyarországon és szinte  mindenki a hollandoknak drukkolt! A négy évvel későbbi tornát sem fogom soha elfelejteni: az argentinok elleni meccsünket, Nyilasi és Törőcsik kiállítását. Tizenhárom évesen már sportriporter akartam lenni. 1987-ben érettségiztem, hiába keresgéltem volna a média szakokat. Autóvillamossági műszerész az első végzettségem, de sosem  léptem műszaki pályára, inkább a Tanítóképző Főiskolát választottam. A diploma után úgy éreztem, ideje valóra váltani a kora tinédzser kori álmaimat és jelentkeztem a  Bálint György Újságíró Akadémiára. Sport szak sajnos nem indult, így külpolitikai újságírást tanultam, de a Magyar Rádióban már a Sportszerkesztőségnél helyezkedtem el.  Legendás csapattal dolgoztam, Novontny Zoltán vezetése alatt: Vass István Zoltánnal, Radnóti Lászlóval, Molnár Dániellel, Török Lászlóval. Szó sem volt arról, hogy  ugródeszkának használtuk volna a rádiózást, hogy bekerülhessünk a televízióhoz. Két csapat létezett akkoriban, a Vitray vezette tévés iskola és Szepesi György rádiósai. Szepesi Gyuri bácsi még aktívan dolgozott irodájában, bármelyik nap összefuthattam vele a folyosón. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ennyire inspiráló  légkörben tanulhattam” – emlékezett vissza a műsorvezető, akit Radnóti László hívott át az induló Duna Tv-hez. „A Sportosztályon a legtöbben addig csak kívülről láttunk  televíziót. Nem vágytam a kamera elé, csupán lelkes voltam, részt akartam venni valami újban. Érdekes, azóta  is érzek nosztalgiát a rádiózás iránt. Hiányzik a semmihez  sem fogható hangulat és a feszültség, hogy csupán egy mikrofon segítségével kell képeket varázsolni a hallgatók elé. Furcsán hangzik, de a tévében valahogy mindez más, mintha a kamera néha megtörné a beszélgetések intimitását. 
Máté Pál egy évet, a sydneyi olimpia évét a Magyar Televíziónál töltötte, onnan igazolt át a Sport Tv-hez. A sportágakkal mindenhol mázlija volt: szinte mindig azzal  foglalkozhatott, ami a legjobban érdekelte. „Emlékszem, tíz-tizenkét éves koromban fociztam, de rendszeresen horgászni jártunk az edzések helyett... A középiskolában  gyeplabdázni kezdtem, ami az igazi szerelmem, a jégkorong szárazföldi testvére. A rádióban tudósítottam először hokimeccsről, Török Laci mellett. Amikor a Sport Tv-hez  érkeztem, az volt fő motiváció, hogy a világ legjobb bajnokságának, az észak-amerikai profi jégkorongliga mérkőzéseit közvetíthettem, immár tíz éve. Az időm kilencven  százalékát ugyan a főszerkesztői munkám tölti ki, amely elsősorban adminisztratív feladatokból áll, de emellett hobbi szinten foglalkozhatok azzal, amivel gyerekkoromban  szerettem volna. Ami pedig a tévénézést illeti, rengeteg időt töltök a munkahelyemen, ahol egész nap figyelem a saját csatornáink és a konkurens sportadók műsorait.  Amikor hazaérek, inkább lányaimmal olvasok, vagy zenét hallgatunk; a televíziót inkább az irodámban hagyom.”


Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!