A címben foglaltak nem egy kriminek a rövid összefoglalása, hanem az, hogy a magyar jégkorong-válogatott kapusa, Hetényi Zoltán állandó lövéseknek van kitéve, azaz az ő kapuját lövöldözik koronggal az ellenfél játékosai. A „céltábla” azonban lövésálló, mivel a magyar kapus nagyszerűen hárítja a záporozó lövéseket, és ez sokszor az őrületbe kergeti az ellenfelek támadóit. A nemzeti csapat a Szlovéniában rendezett Divízió 1-es világbajnokságban az utolsó mérkőzésen bukta el az

A csoportba jutás lehetőségét, mikor is a házigazda szlovénoktól kapott ki és ezzel a második helyen végzett. Közhely, de az ezüstérem is szépen csillog, habár kicsit kesernyés édes, mert sokan abban reménykedtek, hogy együttesünk ismét az A csoportba kerülhet. Erre legközelebb egy év múlva lesz mód és lehetőség. Ami meg a kapust illeti, nagyszerűn produktummal rukkolt ki, három mérkőzésen is gól nélkül úszta meg a találkozót. Sőt, az angolok ellen minden lövést hárított, ami kapura ment. Egy kicsit szomorkás azonban a hangulata, mert a döntő találkozón már nem tudta megismételni ezt a produkciót, négy alkalommal is a hálóba kellett nyúlni a korongért.

Mikor és hogyan került jégre?
– Édesanyám vitt a jégre 8 évesen, de bármily meglepő, nem ez volt az első sportág, amibe belekóstoltam, lovaglással kezdtem, ezt követően karatézni tanultam. Ami meg a jégre jutást illeti, édesanyám egyik barátnőjének udvarlója jégkorongozott, és az ő tanácsára kezdtem el a hokit.
Rögtön észrevették, hogy érzéke van ehhez a sporthoz?
– Először kint játszottam, és gólokat akartam ütni, de sajnos nemigen volt érzékem a kinti játékhoz, ezért Dunaújvárosban, mert ott kezdtem el, Kercsó Árpád volt a nevelőedzőm, aki megkedvelt, és nem akart elküldeni és azt mondta, fiam, kint nem lehet veled számolni, állj be a kapuba. Így lettem hokikapus.
Hamar megtanulta és megszerette ezt a posztot?
– Eleinte bizony több korong ment a kapuba, mint amit hárítani tudtam, de ahogy telt- múlt az idő, egyre inkább megéreztem ennek a szerepkörnek a szépségét.
Fájdalmas ez a szépség?
– Ha ezzel arra céloz, hogy sérülésveszélyes a „kalicka” előtt állni, azt mondom, maga a hoki az, mert bizony nagyot tudnak ütni a korongok, ez igaz. De a védőfelszerelések szerencsére jó részét felfogják ezeknek az erős ütéseknek. Bár nemegyszer mérkőzés után úgy néz ki a testem, mint egy térkép, annyi kék-zöld folt van rajtam.
Milyen sebességgel jönnek a korongok?
– A jól meglőtt korong bizony 140-150 km-es sebességgel is érkezhet.
A jégkorongnál a kapusposztnál mi a legfontosabb?
– A jó reflex és a jó szem, mert bizony legtöbbször takarásból lövik meg a korongot a kapura. Hál istennek jók a reflexeim, ezt köszönhetem kicsit a karatetudásomnak is, mert ott szintén a reflexeké a főszerep.
Mikor tudta meg, hogy ott lehet Szlovéniában a vébén, mint első számú kapus?
– Elég sokáig lebegett, hogy Szuper Levente el tud-e jönni Németországból vagy nem. Miután kiderült, hogy az első számú kapusnak tartott Szuper nem lehet ott Szlovéniában, így a szövetségi kapitány nekem szavazott bizalmat.
Milyen érzés volt Szupert helyettesíteni?
– Minden pillanatban arra gondoltam, hogy helyt kell állnom, és bevallom őszintén, egy kicsit „tele volt a nadrágom”, hogy megfelelek-e majd.
Hány évesen lett tagja a magyar válogatottnak?
– Minden korosztályos nemzeti csapatnak a tagja voltam, most 22 éves vagyok, és 19 éves koromban kaptam először lehetőséget arra, hogy a felnőtt válogatottban szerepelhessek. Nagy dolognak tartom, hogy ott lehettem 2008-ban a szaporói divíziós világbajnokságon, ahol kiharcoltuk az A csoportba való jutást. Sajnos csak liftezésre volt lehetőségünk, mert a következő évben kiestünk innen, és arra mindig büszke leszek, hogy sikerült az A csoportban is bemutatkoznom a németek elleni találkozón.
Akkor most térjünk vissza a legutóbbi vébére. Hogyan értékeli a szereplését?
– Úgy látom, minden szerénytelenség nélkül, hogy talán a döntőt kivéve helytálltam, és nagyon nagy örömöt jelentett a számomra, hogy Szuper Levente a vébé idején több alkalommal is írt nekem e-mailt, és biztatott, hogy ne féljek, mert meg fogom tudni oldani a feladatot, meg kell, hogy mondjam, nagyon jólesett.
Volt-e valami családi indíttatás, hogy „profi” sportoló legyen?
– Sportos család a mienk, édesanyám kézilabdázott, édesapám pedig hosszú évekig kosarazott. Talán a csapatsport iránti szeretet volt az, ami dominált, amikor én is gólra menő játékot választottam.
Ha éppen nincs jégen, mivel tölti az idejét?
– A Széchenyi István Egyetemre járok Győrbe, jogásznak készülök, és most hoszszabb ideig szünetünk van a vébé után, és a legfontosabb, hogy a tanulásba behozzam a lemaradásokat.
Hosszú évek óta a legjobb magyar jégkorongcsapat, a székesfehérváriak játékosa. Mielőtt Fehérvárra került, milyen klubokban szerepelt?
– Mint már korábban szó volt róla, Dunaújvárosban ismerkedtem meg a játékkal, ezt követően egy ideig a Ferencváros kapuját védtem, és 2004-ben igazoltam Fehérvárra, ahol több bajnoki cím birtokosa lehettem, és ami a legnagyobb dolog, hogy részt veszünk az osztrák bajnokságban, ami kemény feladatot ró ránk, és arra mindnyájan büszkék vagyunk, hogy ebben az évben csapatunknak sikerült kiharcolni a rájátszásba jutást, amit nagyon nagy dolognak tartok.
Miben látja, hogy nem sikerült a feljutás a legmagasabb osztályba?
– Amire képesek voltunk, azt teljesítettük, de sajnos a szlovénok erősebbek voltak nálunk, és ezt tudomásul kellett, hogy vegyük. Nem szeretek arra hivatkozni, hogy ennyi helyzetünk volt, meg annyi, meg az, hogy a bíró ellenünk fújt, mert például Szaporóban sem mi voltunk a liblingek, és ott olyan csapatokat is sikerült legyőznünk, akik megfordultak már több alkalommal is az A osztályban. A szlovénok most már másodszor ütöttek el minket a feljutástól, igaz, akkor is náluk rendezték a világbajnokságot.
Már megvan a következő Divízió 1-es világbajnokság csoportbeosztása.
– Hál istennek verhető ellenfeleket kaptunk, olyanokat, akiket már több alkalommal is sikerült legyőznünk Egyébként Hollandiávál, Dél-Koreával, Japánnal és Spanyolországal kerültünk egy csoportba. Ezekhez csatlakozik majd a nemsokára kezdődő A csoportos világbajnokság egyik kiesője. Ezért nem lesz könnyű, álmunk megvalósítása, hiszen aki onnan kiesik, az biztos, hogy jó csapat lesz. Nem merném előre megjósolni, hogy a jelenlegi mezőnyből ki fog búcsúzni. Egy biztos, hogy mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy újra beleszagoljunk a legmagasabb osztály légkörébe.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!