Volt egyszer, hol nem volt egy „permanens forradalom”, és van permanens
kampány is: a jobboldal vetélkedője a szélsőjobbal újabb ráerősítésekkel
tart tovább.
A 90. trianoni emléknapra, június 4-re való felkészülést a tradicionális jobboldal nem kívánja átadni Vonáéknak, és a Magyar Hírlapban a programot Fricz Tamás ismertette. Mint Mozgalom indul a magyar igazságért című cikkében megírja, a Szent István-bazilika előtt Tőkés László is beszédet mond majd, és a megemlékezés egymillió aláírással megerősítve szerinte elvezethet a trianoni diktátum erkölcsi felülvizsgálatához, mivel „kényszeríthetik” az Európai Bizottságot és az Európa Parlamentet az üggyel való foglalkozásra.
Cikkében feltárja e kezdeményezés pápai inspirációját is. „II. János Pál pápa 1984-ben megalapította az Institutum Pro Hominis Juribus Intézetet, amely az ENSZ által alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál… Az intézet főtitkára, Ludwig von Lang professzor 2001. február 20-án hivatalos levelet intézett Carla Del Pontéhoz, az ENSZ háborús törvényszékének főügyészéhez. Ennek tárgya nem volt más, mint a pápa által alapított intézet kérelme – az Egyesült Nemzeti Emberi Jogi Chartájának alapszabályára való hivatkozással –, amely az egyenlő elbírálás elvének biztosítását kérte a magyar nép számára.” Fricz rámutat, a dolog súlya miatt idézi a kérelem első sorait: „Javaslom az 1920. június 4-i trianoni és az azt kiegészítő 1947. szeptember 15-i párizsi békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek, és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését… Mint az Institutum Pro Hominis Juribus Intézet főtitkára, az ügyben egy nemzetközi vizsgáló bizottság felállítását javaslom.” Fricz szerint innen a beadványban egy nagyon részletes indoklás következik, annak adatai és tényei közismertek, azonban a megkeresésre azóta sem érkezett válasz Del Pontetól.
Ezen azonban Fricz Tamásnak nem kellett volna nagyon csodálkoznia, mivel ilyen latin nevű intézmény nem létezik, a pápa hasonló nevűt sem alapított, és Ludwig von Lang professzor-főtitkár sem létezik. A történet ráadásul nem is új, a Magyar Hírlap szerzőjének csupán a rendelkezésre álló archívumok valamelyikét kellett volna igénybe venni, és rájött volna, hogy a „pápai alapítású” intézetről szóló leveleket először jó tíz éve adták postára Svájcból. Eljutott volna Ablonczy Bálint történészig, aki 2005-ben – miután a sajtópublikációk verifikálására kérték – alighanem először szedte az ügyet csokorba, megállapítva: sosem publikált ilyen nevű tudós, nem tud az ügyről a Vatikán, nem tudni, hogy kerül a képbe Svájc, a revíziós érvrendszer pedig a tények alapvető nem ismeréséről tanúskodik, stb. Rövid ideig kutakodva esetleg eljutott volna a magyar sajtó egy részét megjárt Kéthly Anna végrendeletig is, amelyről Strassenreiter Erzsébet írt a História című folyóiratban 2002-ben. Az állítólagos végrendelet, amelyben a szociáldemokrata politikus a Svájcban élő Láng Lajost bízza meg az illegális emigráns kormány vezetésével, mint a szerző pontról pontra bizonyította, primitív hamisítvány. (Láng egyébként elismerést várt volna illegális kormányzásáért a rendszerváltás utáni magyar vezetőktől, de mint a Históriából megtudjuk, közülük a „halk köszönő szót” e szélhámos csak az Orbán-kormánytól kapta meg. A História szerzője szerint ezzel a dajkamesét hivatalosan igaznak nyilvánították, s ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.)
Lajostól vissza Ludwighoz: Fricz pohara még keserűbb lehet, mert elsők között Novák Előd, Jobbik-alelnök vesézte ki alaposan cikkét néhány órával a megjelenés után a Kuruc.info az ő számára különösen jól ismert hasábjain. A Hamis legenda: a pápa Trianon ellen című kurucopus szerzője meg is küldette magának Láng Lajossal Svájcból a rendelkezésre álló iratokat, közre is adja ezek egyikét (az „enciklikasztori” cáfolataként) a következő képaláírással: „II. János Pál pápa saját kezűleg írt válaszlevele, amelyet Láng Lajos az emberi jogi szervezete megalapítását kimondó enciklikának nevez…”. Itt téved az alelnök. A pápa „saját kezűleg írt válaszlevelét” alighanem ugyanott kell eredeztetni, ahol a Kéthly-végrendeletet. Ettől a nem egészen apró malőrtől eltekintve az ügy végkövetkeztetése az alelnök sommázó interpretációjában ez: így most már minden helyére kerül, hiszen ugyanarról a pápáról van szó, aki „amikor Romániában járt, a politika nyomására nem ment el Erdélybe, nem kereste fel az ott élő katolikusokat, netán Csíksomlyót, s nem szólt Európa legkeletibb katolikus közösségéhez… A Jobbik Magyarországért Mozgalom azonban Trianon ledöntésén dolgozik, és bízik az égiekben.” (Novák bizonyítékkal is szolgál a „ledöntés” vonatkozásában, mivel a sommázatról átlinkelhetünk arra az új jobbikos pártjavaslatra, amely szerint a megalakuló magyar kormány rögtön jelentse be a székely és az érmelléki magyar területi autonómia támogatását, továbbá védőhatalmi státusát az elszakított nemzetrészek felett.)
Ez ügyben az említett égiekben végül is nem tudjuk mennyire lehet bízni, de tegyük hozzá, számítani lehet viszont a Magyar Hírlap szerzőjéhez hasonló „politológusok” igen-igen magas labdáira.
B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!