Pisztrángok a Szinva városi szakaszán

 Igaz – például Pécsett – még csak a tervek készültek el a Tettye-patak újbóli felszínre hozatalára, de a szándék ott is, mint mindenhol máshol, ugyanaz: megtisztítani, közösségi térré és találkozóhellyé varázsolni a városi patakpartot. Van olyan magyar nagyváros, ahol külön patakőrség vigyáz az elért „eredményekre”.
– Régebben sokáig laktam a Gyöngyös  partján, és minden reggel tudtam, ma éppen milyen színű szőnyegeket gyártanak. Attól függött ugyanis, hogy éppen piros, kék vagy zöld színű volt a szinte teljesen élettelen patak – meséli a Vasárnapi Híreknek Ipkovich György, Szombathely szocialista polgármestere, honnan jutottak el oda, hogy ma már számos halfaj él a Gyöngyösben és a város másik két kis folyóvizében, a Perintben és Aranyban.

A római kori várostörténet tudós szakértőjeként is jegyzett polgármester elmesélte: már kétezer éve részei voltak ezek a  kis vízfolyások Savaria csatornarendszerének, de később évszázadokig vízimalmokat hajtottak a sebes folyású kis patakok. Később nem csak a szenynyező üzemek, de egy 1965-ös keltezésű árvízvédelmi rendelet is korlátozta e vizek rehabilitációját. Mostanra viszont elkészült a várost megvédő árvíztározó, így minden akadály elhárult, hogy ne csak tiszta és rendezett lehessen a szombathelyi patakpart, de sétányokkal, bicikliutakkal, új gyaloghidakkal, csobogókkal, zuhatagokkal és csónakázási lehetőséggel adják vissza a helybelieknek. De Ipkovich György – aki egyúttal a helyi hagyományőrző római légió egyik parancsnoka is  – ennél különlegesebb ötlettel is előállt: a Perint-patak közepén, a vízbe, szeretnének emléket állítani a Savariában mártírhalált halt Szent Quirinusnak is, akinek élettelen testét e patakba hajították, ráadásul azt is tudni lehet, pontosan hol.
– Újra élnek pisztrángok a Szinva városi szakaszán, azt hiszem, ehhez nem kell sok kommentár – büszkélkedett Káli Sándor Miskolc szocialista polgármestere a Vasárnapi Híreknek – szakértők szerint – az építészeti és ökológiai szempontból egyaránt példaértékű patakrehabilitációval. 
– Ehhez azonban európai minták és a hivatal, a közgyűlés és a vízügyi szervek korszerű, környezettudatos hozzáállására is szükség volt – mondja a Vasárnapi Híreknek Simon Gábor országgyűlési képviselő, aki egyúttal a Miskolc közgyűlésének MSZP-frakcióvezetője is. A politikus szerint nem csak nyugat-európai, de cseh és lengyel városok mintáját is alapul vették a Szinva rehabilitációja során. Végül azonban igazán egyedi építészeti megoldás született, hiszen mára a város egyik szimbólumává vált az az amfiteátrumszerűen a Szinva-partig érő terasz, amit egy csúnya aszfaltos parkoló helyén alakítottak ki és amely kedvelt találkozóhelyévé vált a miskolciaknak. Ugyanakkor Simon Gábor elismerte: van még mit tenni, mert például „az illegális hulladéklerakással szembeni küzdelem folyamatos”, és azt a környezetvédők által többször jelzett problémát is ismeri, hogy  a város másik három kis patakjának, a Lyukónak, a Perecesnek és a Pecének a mentén – elsősorban a jobbára komfort nélküli cigánytelepek környékén – gyakori a tisztítatlanul vízbe eresztett illegális szemét. – Kialakítottunk három hulladékudvart, ahol miskolci lakcímkártyával ingyen lehet elhelyezni kommunális és építési hulladékot, remélem, ez segít az illegális patakszennyezés visszaszorításában is – mondta Simon Gábor, aki érdekességképpen megemlítette: létrehoztak egy miskolci patakőrséget, amelynek tagjai a legkisebb szennyezésre is azonnal reagálnak.
– Sajnos nem nagyon kedveztek Egernek az elmúlt időszak vízügyi pályázatai, így az Eger-patakkal kapcsolatos tervünk még nem valósulhatott meg – mondta Habis László, a város fideszes polgármestere, a párt frissen megválasztott országgyűlési képviselője, aki szerint leginkább egy mederkotrásra lenne szükség. Ugyanakkor szerinte Egernek azért nincsen szégyenkeznivalója, hiszen az utóbbi évek intézkedései nyomán visszatért a patakba az élővilág és – például az Érsekkert mentén – igazán idilli képet mutat a kis vízfolyás. Habis László tervei között a patak menti városi kerékpárút, a belváros-rehabilitáció keretében – a Dobó téren és környékén – a belépcsőzött, kis zuhatagokkal tűzdelt, zöldterületekkel körbevett közösségi találkozóhely kialakítása szerepel. – A cél az, hogy a természeteshez minél közelebbi állapotában élvezhessék az Eger-patakot a város polgárai – mondta Habis László, aki szerint több új gyalogoshíddal is erősítenék az emberek és a patak közötti kapcsolatot.
– Érdekes helyzetbe került a festői szépségű Kőszeg városa, ahol igazán impozáns látványterv készült az egyébként tiszta és gondozott Gyöngyös-patak és partja fejlesztésére. – Mivel pályázni csak a szomszédos Ausztria valamely patakparti településével közösen tudtunk volna, ez nem sikerült. Az osztrák oldalon ugyanis az általunk megálmodott fejlesztések már mind készen vannak, ezért nem találtunk megfelelő partnert – meséli Huber László, a város fideszes polgármestere, aki ezért úgy döntött: megpróbálnak saját erőből fejleszteni. Ennek része lesz például az impozáns Gyöngyös-parti szabadidőpark. Kőszeg első embere szerint a legfontosabb az, hogy a patakot szennyező források a határ mindkét oldalán megszűntek, így ma már csak megóvni kell a vízminőséget, amit – ellentétben a Rábával – a Gyöngyös patak esetében szerencsére osztrák oldalon is megtesznek.
– A történelem során leggyakrabban azok a települések fejlődtek, amelyek víz mellett épültek vagy víz folyt át rajtuk. Ezért a kis folyóvizet, akár egy egészen apró patakot is nagy becsben tartották Európa-szerte és ez részévé vált a modern városépítészetnek is – magyarázza a Vasárnapi Híreknek az ismert siófoki építész, Pártényi Gyula, aki szerint örvendetes, hogy néhány évtizedes kitérő után a magyar nagyvárosok is visszatértek erre az útra. A városon átfolyó patak számos építészeti-urbanisztikai lehetőséget kínál, amit – ha adott a kreativitás és a hagyománytisztelet – nagyon látványosan és az emberek megelégedésére lehet kihasználni a városfejlesztésben – mondja a szakember, aki Siófokon kollégáival éppen a Sió-csatorna partján álló, ma már kortárs galériaként működő egykori kenyérgyár tervein dolgozik. Pártényi  Gyula szerint fontos és viszonylag egyszerűen megvalósítható kívánalom ezeknél a nagyvárosi kis patakoknál, hogy biztosítsák az állandó vízszintet. – Ha ez megoldható, akkor parkokat, pihenőhelyeket lehet kialakítani, de akár bizonyos szakaszokon tóvá lehet szélesíteni, vízinövényekkel, halakkal, mocsári teknősökkel, szökőkúttal kombinálva – mondja a szakember, aki szerint – ha ez illik a város arculatához – akár extrémebb megoldások is szóba jöhetnek: „ilyenek a mini vízesések vagy az, hogy kisebb középületeken is átvezessék a vízfolyást. A lényeg az, hogy a tiszta folyóvíz jó levegőt, nyugalmat, frissességet és jókedvet visz bármelyik nagyváros kőrengetegébe.”
A patakrehabilitációval legnehezebb dolga talán Pécsnek van, hiszen mára  a Tettye-patak szinte teljes egészében a felszín alatt, csatornákban halad, így a szó szoros értelmében fel kell hozni a föld alól – tudtuk meg Boldizsár Gábortól, aki a parkok és közterek újjáélesztésének beruházásvezetője Európa idei kulturális fővárosában. Elmondta: a patakmeder felszínre hozatala mellett terveik között szerepel a „napvilágra kerülő” patak által forgatott tradicionális vízikerék építése, amivel azt szeretnék kifejezni, milyen sokat jelentett évszázadokig Pécs polgárainak  a víz- és energiaellátásában ez a kis patak.

 Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!