Bizonytalanság washingtoni megítélésünkben

Milyen  ma, 2007 karácsonyán, bő másfél évtizeddel a rendszerváltozás után Kelet-Európa megítélése Amerikában?
- Azzal kell kezdenem, hogy természetesen Oroszország áll a figyelem központjában, vagy legalábbis inkább mint a térség többi országa és a megfigyelők óriási többsége egy autokrata Oroszországot lát, s ennek a veszélyeit értékeli. A második térség, amelyet figyelembe vesznek Koszovó és ezen keresztül a Balkán. Ennek van magyar vonatkozása is: ha a koszovói szerbek esetleg a Vajdaságba mennek. A harmadik, amelyre kiemelten figyelnek Lengyelország, ahol a választások eredményeképpen  olyan kormány jött létre, amelyet szinte minden amerikai megfigyelő, beleértve a Bush kormányt is nagy örömmel fogad. Ezen a három térségen  kívül természetesen figyelemmel kísérik azt, hogy mi van Ukrajnában, Grúziában és csak ez után terjed ki a figyelem a közép-európai országokra és így Magyarországra is.
Maradjunk Oroszországnál, ezt a szót használta, hogy „veszély”. Mekkora ez a veszély, összevetve a hidegháborús konfrontációval?
- Nagyon kell vigyázni arra, hogy ezt a veszélyt ne túlozzuk el, elvégre azok az eszközök, amelyek akkor rendelkezésére álltak ma nem állnak rendelkezésére. Senki sem gondol arra, hogy szovjet tankok fognak akár Észtországba bevonulni. De mint láttuk, éppen  Észtországban az egész komputer rendszert meg tudják bolygatni. Tehát itt másfajta módszerekről van szó, ma egy nagyon gazdag Oroszországgal állunk szemben. Óriási többleteik vannak, ezek a Putyin kormány rendelkezésére állnak és természetesen ezt ki is használják. Egyúttal a régi ambícióknak egy része is felszínre kerül, különösen  az úgynevezett belső birodalomban való veszteségek után: a belső birodalom alatt a Szovjetuniót értem, tehát nem a Varsói Szerződés országait.
Ez azt jelenti, hogy Oroszországtól félnie kell a volt csatlós államoknak? Vannak nálunk is akik orosz terjeszkedést látnak máris.
- Ezt reálisan, félelem nélkül kell látni, de nagyon óvatosan. Ugyanis – saját véleményemet mondom – meggyőződésem szerint ez az Oroszország ambiciózus, az energia előnyét nemcsak itt, hanem Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban is be akarja váltani politikai tőkére. Tehát egy erőteljes, erős ország, amelynek az érdekei mások, mint Magyarország jövője.
Beszéljünk a számunkra legérdekesebb Közép-Európáról.  Ezt hogy látják Amerikában?
– Csak elismételhetem azt, hogy a lengyel fejleményeket, ennek a – azt kell mondjam – szélsőjobboldali kormánynak a bukását megnyugvással vették, de ugyanakkor vannak más kormányok, amelyek iránt egyfajta bizonytalanság van. Például megemlíthetem a szlovák kormányt, vagy megemlíthetem még akár a cseh helyzetet is, hogy nem tudnak Prágában egy rendes kormányt alakítani. De visszatérve a szlovákokra, ennek a három pártból álló koalíciónak a gyengeségét fel tudják mérni Washingtonban is.
Van olyan félelem Washingtonban, hogy az immár a NATO-hoz, az Európai Unióhoz tartozó kelet-európai országok valahogyan összeszűrik a levet az oroszokkal?
- Én azt hiszem, hogy bizonyos körökben talán van, mondjuk a jobboldalibb, hangsúlyozottabban oroszellenes agytrösztöknél ez előfordulhat, de hát itt pár emberről van szó. Amit inkább észlelek az, hogy Magyarországon is a semlegesség iránt van egyfajta nosztalgia, ami részben a szomszédos országtól Ausztriától ered. Hasonlóan Szlovákiában is, pedig már a NATO tagjai, de nyilván nem számítottak arra, hogy ez felelősséggel és elkötelezettséggel is jár.
Másként látszik Amerikából nézve a Kelet-Európában időnként elég erős Amerika-ellenesség, mint amit Nyugat-Európában tapasztalni?
- Ez az hiszem ugyanaz. Persze változik országonként. Törökországban Amerika elfogadottsága 9 százaléknál tart, fájlalják azt, hogy Németországban is van  Amerikaellenesség, de érdekes módon ott és másutt is  azért a politikai eliteknek nagyon nagy része továbbra is legalábbis respektálja Amerikát. Ha nem respektálnák akkor nem törekednének annyira, hogy megjelenjenek Washingtonban és magas szinten fogadják őket.
Van az Egyesült Államok és az Európai Unió között valamiféle vetélkedés kelet-európai befolyásért?
- Ennek a vetélkedésnek már vége. Befejeződött és az Európai Unió győzött.
Nincsenek olyan törekvések, amilyent a Kaczynski-kormány esetében láttunk, hogy ők az Európai Unióval összevesztek, és Amerikával jóban voltak?
- Amerikával jóban voltak bizonyos külpolitikai kérdésekben, de amikor arra került a sor, hogy azokat az elveket vállalják és kivitelezzék, amelyeket Amerika fontosnak tart, például a különféle hatalmi ágazatoknak a szétválasztását, akkor már bizony az Amerika-pártiságnak vége lett.
Most beszéljünk egy kicsit még Magyarországról. Milyen hazánk amerikai megítélése most, 2007 karácsonyán?
- Erre sajnos azt kell mondjam, hogy közel sem olyan jó, mint pár évvel ezelőtt, vagy mint a rendszerváltás idején. Akkor Magyarország volt az élenjáró ország. Ma nem az. És ahhoz elég elolvasni a különféle bankoknak a havi jelentéseit, hogy az ember tudja: aggódnak a magyar gazdaság állapota miatt. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy van egyfajta nyugtalanság az orosz kapcsolatok miatt. Azt hiszem szinte mindenki megérti, hogy Magyarországnak, mint Németországnak, Szlovákiának, Ausztriának,  Finnországnak, Olaszország-nak nagy szüksége van orosz energiára, de volt az egy éves határozatlanság, amelyik a Nabucco programot körülvette. Ez most ugyan megoldódott szeptemberben Gyurcsány Ferenc kijelentései és akciói óta, és ezt mindenki tudja. Úgyhogy így az ügynek tulajdonképpen vége van. De rossz szájízt hagyott maga után.
A magyar ellenzék nagyon igyekezett az elmúlt időszakban, hogy elsősorban az  Egyesült Államokban gyanúba keverje a jelenlegi szocialista-liberális kormányzatot. Milyen sikerrel jártak?
- Hát ez valahol a nulla és az egy százalék között van. Ugyanis az nem szül jó vért, ha egy ellenzéki politikus külföldön kritizálja a saját országát. Ehhez nincsenek hozzászokva. Úgyhogy amennyire ez megtörtént, ezt tudtommal a kormánytisztviselők, vagy mások meghallgatták és bizonyára más kérdésekre terelték a szót.
Most Orbán Viktor washingtoni látogatásáról beszél?
- Ez a dolog körülbelül így működött: bemegy egy kormánytisztviselőhöz, utána ő elmondja a magyar sajtónak, hogy mi történt. Természetesen eszembe sem jutna, hogy gyanúsítanám, hogy  mást mond, mint amit hallott, de hát az természetes, hogy ő a saját elképzeléseiről számol be. Azt soha nem lehet biztosan tudni, hogy ő azt mondja-e akkor, amit ő mondott, vagy azt, amit a kormánytisztviselő mondott neki. Én csak egy esetben tudom, hogy pontosan mi történt – ez a Lantosnál tett látogatás volt, ugyanis Lantos utána a magyar sajtónak elmondta, hogy mi történt és nemcsak Orbán mondhatta el.
Legutóbb 2005 őszén, amikor Gyurcsány Ferenc Washingtonban járt a választások előtt rendkívül szívélyes fogadtatásban részesítette a Bush-kormány. Változott valamit az orosz kérdésen túlmenően is az ő megítélése az Egyesült Államokban?
- Azt hiszem, hogy nem. Persze a magyar gazdaság állapota foglalkoztatja a szakértőknek egy részét, és itt bizonytalanságot látnak, a reformnak nem eléggé következetes végrehajtását. Aki igazán követi a magyar eseményeket az tudja, hogy a saját pártján belül is nagy az ellenállás az igazi hathatós reformok terén. Van egyfajta kétely, hogy ezeket a reformokat időben és jól megcsinálják. Annál is inkább, mert ha az ellenzék kerülne hatalomra mondjuk 2010 után, az ő gyakorlati programjuk a szólamoktól eltekintve tulajdonképpen szocialistább, mint a mai kormányé. Hát egyfajta bizonytalanság van Washingtonban, hogy tulajdonképpen melyik is a hathatósabb gazdaságpolitika Magyarország számára.
2002-ben és 2006-ban elég egyértelmű volt, hogy az amerikaiak szívesebben veszik a szocialista-liberális koalíció győzelmét, mint a Fideszét. Legközelebb is így lenne, netán egy előre hozott választáson?
- Fogalmam sincs. De miért lenne előrehozott választás? Négyévenként váltanak kormányt. Hogyha a szocialista párt támogatja Gyurcsányt vagy egy más jelöltet hoz be és ha az SZDSZ továbbra is támogatja a kormányt, amiről én meg vagyok győződve, hogy ez így lesz, akkor itt nincs válság. Nincs politikai válság. Ez egy mesterségesen teremtett válság. Itt van egy kormány még két és fél évig. Lehet, hogy új miniszterek jönnek, azt én nem tudom, de ez a felállás marad. Az utcán nem lehet megváltoztatni, ezt nem lehet új kormányt behozni. Megdöbbenéssel olvastam Orbán Viktor nyilatkozatát amerikai útja után, amikor azt mondta, hogy jövő tavasszal, nem szó szerint idézem, de körülbelül ezt mondta: hogy vagy parlamentáris úton vagy más úton új kormány jön létre. Ilyet 1989 óta Közép-Európában még nem hallottam felelős politikustól.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!