Úton az egy híján Ötödik Köztársaság felé

Ez a negyedik könnyen vehet példát a De Gaulle tábornok által kifundált francia Ötödik Köztársaságról. A parlamenti vita alapján megvalósuló kormányzás helyett egy olyan modell kiépítése kezdődött meg, amelyben a nemzeti együttműködés rendszerének nevezett kormányzás valósul meg. Ebben a centrális erőtérben a kormányfő legitimitásának forrása formálisan továbbra is a parlament, ott azonban a kényelmes kétharmados többség birtokában kizárólag az általa vezetett pártszövetség akarata érvényesül.
A miniszterelnök, úgy tűnik, ennél többre vágyik. A kancellári modellt máris oly módon osztotta ketté, hogy a kormányzás közigazgatási funkciójáról leválasztotta a lakossággal való kommunikáció szerepkörét és önmagát mindkettő fölé emelte. A közeljövőre bejelentett nemzeti konzultációk terve viszont arra utal, hogy az immár kancellárként fellépő miniszterelnök legitimitásának forrását a parlamenttől egyre inkább szeretné a szavazópolgárok felé tolni.
A továbblépés tehát az elnöki kormányzás felé történő elmozdulás lenne. Az, hogy ez mikor és hogyan történne meg, az hamarosan eldől. Kíváncsian várhatjuk ezért, hogy ki lesz a Fidesz jelöltje a köztársasági elnöki tisztségre. A Pokorni-féle bejelentés „magánvéleménnyé nyilvánítása” és a hamarosan búcsúzó elnök politikai érdemeinek méltatása gyönyörű példája az Orbáni kettős beszédnek. Nem kizárt, hogy olyan jelöltet fognak megnevezni, aki sokkal jobban megfelel a „gyenge” elnök iránt megnyilvánuló elvárásoknak. Az ilyen politikai szereplő természetesen kifejezheti a nemzet egységét, átvehet megbízóleveleket és osztogathat ordókat, de mandátumát a kétharmados parlamenti többség az alkotmány módosításával bármikor félbeszakíthatja.
Ekkor jelenhet meg egy olyan új köztársasági elnök, aki felhatalmazását már nem a parlamenttől, hanem a választópolgárok referendumától kéri. A nemzeti konzultációra vonatkozó utalások mögött a figyelmes elemzők könnyen megtalálhatják azt a törekvést, hogy a köztársasági elnököt a jövőben ugyanúgy válasszák, mint a parlamentet. Ez pedig nem más, mint a végrehajtó hatalom elnökösítése. A köztársaság elnökének kibővített jogosítványai között olyan attribútumok szerepelhetnek, mint a referendumok kiírása, a parlament feloszlatása, ő lehet a diplomácia és a hadsereg feje és megrendítő válságok esetén különleges felhatalmazások címzettje.
A Fidesz jelenleg kényelmes és elsöprő parlamenti többséggel rendelkezik, ha ehhez párosul a népszavazás útján választott köztársasági elnök erős mandátuma, akkor  még mindig lehet szükség miniszterelnökre, de az már nem lesz több, mint a köztársasági elnöknek de facto alárendelt első miniszter. Ez mindaddig így lesz, amíg a parlamenti többség azonos politikai színezetű a köztársasági elnököt megválasztó többséggel.
A perspektívájában megvalósuló új rendszer elvileg mindaddig demokratikus maradhat, amíg alkotmányosan szavatolt, hogy a parlamenti többség és az elnöki többség azonossága demokratikus módon megváltoztatható. Ebben az esetben az ország politikáját már egy még újabb parlamenti többség határozza meg. Franciául ezt nevezik „cohabitation”-nak, ami magyarul „együttélés”-t jelent. Az úton már elindultunk, érdemes odafigyelni.
Dr. Miklósdi György, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!