Tapsolok én

Mondhattam volna azt is, hogy az MSZP győzelmét sem tapsolta meg senki, de ebből nyilván az a fajta vita sült volna ki amely mindig elindul, ha a két fél máshogyan emlékszik. Nem. De. Nem. De. Mondhattam volna azt is, hogy úgy szép a világ, ha színes, úgy élet az élet, ha vannak, akik máshogyan gondolkodnak, mint mi, de pont ennek az elvnek következménye az is, hogy állandóan arra törekszünk, hogy azokat a másokat, akik nem arra szavaznak, mint mi, nem úgy képzelik a jövőt, mint mi, nota bene nem attól félnek jobban, mint mi, meggyőzzük arról, hogy ők virtigli idióták s ha nem lennének azok, akkor biz akár olyan élesen láthatnának, mint mi. Nem ugyanaz az illető, hanem a sok tizenéves fórumista zár össze egyből, ha egy szélsőségesnek tartható párttól való félelméről panaszkodik egy-egy idős ember, már csak koruk miatt is vígan lekomcsizzák őket, de ez már csak tartozéka a kornak, amelyben élünk. Komcsi-fasiszta-zsidó-antiszemita-vegetariánus-húsevő-szőke-barna. Ami émelyítő számomra, az az, hogy a mélyhűtőből bármikor előkapható és percek alatt elkészíthető terminológiablokkokkal mennek neki a tinédzserek az idősebbeknek, még olyat is olvastam, hogy ó, milyen idős és mégis mily rosszul látja ezt az ügyet. Fel sem merül a kiskamaszban, hogy esetleg nem hülye az, aki háromszor annyi ideje született, mint ő, háromszor annyit látott, élt s még ha nem is maga Gandhi ő esetleg, mert attól, hogy idős, még nem feltétlenül lett bölcs mindenki, de speciel a szélsőségesség veszélyeit meglehet, jobban látja. Nincs ilyen verzió. Ha ellentmondást lát, bozótvágó késsel tör át rajta: milyen öreg és mégis milyen hülye. Ámen. Visszatérve a tapshiányra: nem sok választása van annak, aki nem szeret ott zajos lenni, ahol annak nincs szerepe. Színpadon üvöltözöm én, persze. Tévében. Rádióban. De hogy az életem zárt pillanataiban is ökölbe szorított kézzel üssem az asztalt és azért válasszak oldalt, hogy egy társaság ki ne vessen magából... Sehol. Senki. Egyke vagyok, a gyerekkoromat a szobámban töltöttem, egyedül. S én tapsolok annak, aki nem lop, tapsolok annak, aki tisztességesen elvégzi munkáját, tapsolni fogok azoknak, akár felállva is, akik megoldják azt a problematikát, hogy egy minden szinten elhülyült, saját magát fenntartani már alig képes országot hogyan lehet ebből a spirálból kivezetni azon túl, hogy lózungokkal oldjuk a feszültséget egy-egy semmiről sem szóló, tetszőleges oldalon megrendezett gyűlésen, amelyre aztán a másik fél még rettenetesebb ökörségekkel felel, de addig, míg ilyen alany nincs, ha nem probléma, én inkább színházban tapsolok. Van sok végtelenül tehetséges színész, énekes, táncos, művész ebben az országban ahhoz, hogy ne legyen az gond, hogy én kinek tapsoljak...

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!