Székhelyi József beolvas a világnak

z A cím, hogy Minden ugyanúgy van, azt sejteti, nem sokat változtunk, amit Karinthy megírt, az körülbelül most is ugyanúgy van.
– Nem is körülbelül, hanem minden pontosan ugyanúgy van. A viselkedési formák kliséi hihetetlen módon változatlanok. Karinthy rájött, hogy az emberiség egyszerre akarja fölismerni a bölcsőjét és a sírját. Képes korszakalkotó felfedezésekre, és vérbunkó, antihumánus cselekedetsorozatra. A rasszizmus, a kirekesztés, a megbélyegzés nem újdonság, már a húszas években is fölfedezhető volt. Karinthynak Pogrom címmel jelent meg kis írása, ami hátborzongatóan elröpíti az időt egészen napjainkig. Az emberi túlélőképességnek és metamorfózisnak, a jellem „átalakulászatnak” profetikus meglátása. Még a magánélet és a közélet összefonódása is benne van.
z Már játszik egy írót, Kishont Ferencet, akinek korábban a Kolibri Színházban is a bőrébe bújt, most a Spinozában teszi ugyanezt. Tán azért látnak önben írót, mert ír is.
– Éppen a közelmúltban jelent meg egy kis verseskötetem, amiről nem gondolom, hogy költészet, csak egy arra hajazó törekvés. Azt a mániámat írtam meg, hogy Szegeden most reinkarnálom Villont, és az ő személyében beolvasok a világnak. Villon XXI. címmel látott napvilágot a kötet. Tán ez is indította Verebes István direktort arra, hogy fölkérjen Karinthy szerepére. Sokféleképpen próbálom kifejezni önmagamat, önmagunkat. Az egyik önkifejezési formám, hogy szenvedélyesen írok.
z Mit olvas be a világnak?
– Azt a tételt szeretném igazolni, hogy a művész a nemzet napszámosa, és nem valamelyik politikai oldal által kisajátítható orgánum, hanem nemzetegyesítő személyiség. Mint ős pártonkívüli, a pártfegyelmet nem figyelembe vevő polgárként nyugodtan mondhatja a magáét.
z Na de hát ön SZDSZ-es volt!
– Hogyne, persze, ezt nem is tagadom meg. A liberalizmus nem pártkötődésű világkép, hanem olyan világnézet, ami kívül áll mindenféle pártformáción. Olyan szintetizáló világkép, ami nyitott valamennyi politikai irány felé, és zsigerileg elutasít minden szélsőséget.
z De nem az SZDSZ és a baloldal segítségével lett Szegeden színházigazgató?
– Engem a szakmai oldal, jól ismert személyi összeférhetetlenségeim okán, tulajdonképpen magánbosszúból nem pártfogolt. Én a szakmával is rossz viszonyban voltam, ahogy a politikával is. Az abban a korszakban regnáló politikai oldal viszont úgy látta, hogy alkalmas vagyok direktornak. A szakma a pályázatomat megvalósíthatatlanul sokat markoló, hihetetlenül teljesíthetetlen utópiának tartotta. Tisztelettel jelentem, hogy amit vállaltam, közel húsz-huszonöt százalékkal túlteljesítettem. Szeged lakosai annyira mellém álltak, hogy országos rekorddal, 380 millió forintos saját bevételt produkált a színház.
z Az azért nem mondható, hogy fesztiválok sorát nyerte a szegedi teátrum.
– Minden fesztiválból ki lettem pörgetve. Bár Lengyelországban nemzetközi fesztiválon vettünk részt, amiről nem írt a sajtó. Hihetetlenül rossz véleményem van a szakmai újságírásról. A szakma egy része pedig kijelenti önmagáról, hogy ő a szakma, és aki nincs ebben a brancsban, az nincs a szakmában.
z Nem állítható, hogy ön most a szakma középpontjában van.
– Ezt közel sem lehet mondani. A Szegeden hihetetlenül népszerű produkciókról az országos sajtó nem írt. Százhét premiert produkáltam öt és fél éves direktori tevékenységem alatt. Tartottam ősbemutatókat, elindítottam tehetséges fiatalokat a pályán. Játszottam például a Gólem Színházban egy szerintem pazar produkcióban, amit szintén elsikkasztott a színházi közélet. Azt gondolom, hogy én tisztességesen végeztem a munkámat. De a szakma úgy döntött, hogy amit én csinálok, az nem érdekes. Ezt korjelenségnek minősítem, ami nagyon egybevág Karinthy egész életművével. Ennek megfelelően próbálok a Kabaré 24-ben Karinthy Frigyesként különleges lenni.

 Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!