Távkapcsoló

Kondor Katalin riportműsorában Dámosy Géza grafikussal beszélgetett. Az adást már korábban felvették, mert idő közben az Echo Tv szerződést bontott az egykori rádióelnökkel, Kondor szerint azért, mert ő nem tudott talpat nyalni. A Stop.hu azt idézte tőle, hogy szerinte a tulajdonos Széles Gábornak is benne volt a keze abban, hogy kirúgták, „mivel Széles a Fidesz fenekét nyalja, a kérés csak onnan jöhetett.” Két nappal később szintén a Stop.hu-nak adott interjúban már azt mondta: „én szűk társaságban sem igen mondok ilyesmit, van erre más kifejezés is, ám írásban ehhez hasonlókat akkor sem jelentetünk meg, ha így hangzik el. […] Ráadásul akkora butaság... Honnan is tudhatnék én Széles Gábor és a Fidesz kapcsolatáról. Fogalmam sincs róla, de nemcsak nekem, az Echo Tv munkatársainak sem."”
Egy percig sem kételkedhettünk abban, hogy Kondor Katalint csupán szakmai kiválósága és elfogulatlansága miatt tette meg rádióelnöknek anno a Fidesz. Azt viszont már nem érthetem, mi a csudát keresett eddig a pártatlanságról és az igényes újságírói munkáról nem éppen híres Echo Tv-ben, mert Kondor Katalinnal és a csatorna többi naiv munkatársával ellentétben mi, nézők azért feltételezhetünk valamiféle kapcsolatot Széles és a polgári párt között, sőt, olykor ennél még jobbra is kacsingattak.
A műsoráért viszont nem vérzik a szívem, bár Kondor nem rossz riporter, még ha olykor körülményesen és hosszan is kérdez. De a szobában ülős, komótosan beszélgetős-anekdotázós műfaj ma már korszerűtlen, és aligha tud nézőt vonzani vagy a képernyő előtt tartani, még a legérdekesebb vendégekkel sem. Hogy mégis megnéztem ezt az adást, annak oka, hogy mindig is érdekelt, milyen a világot látni egy művész szemével, és Dámosy volt olyan szerencsés, hogy beutazta és „körberajzolta” szinte az egész földgolyót.
Kellemesen, ámbár kissé csapongva beszélgetett Kondorral arról, hogy régi képeslapokat gyűjt, disszidált 56-ban, hogy az édesapja Horthysta katonatiszt volt, így kerültek Lengyelországba, majd később Berlinbe, ahol később kisegítő iskolában marokkóiakat, törököket tanított. „Ha még fiatal volnék, elvállalnék egy olyan iskolát, ahol cigánygyerekeket taníthatnék, mert megtalálom a nyelvüket” – tette hozzá Dámosy, aki találkozott még a dalai lámával is. Elment egy beteg barátjáért gyertyát gyújtani Észak-Indiába, és a „sok kis kerek fejű buddhista” között éppen ott volt a dalai láma is, aki megölelte őt. A találkozás után pedig úgy fel volt dobva, hogy megalkotta élete legjobb rajzait…
A magát hazafinak valló rajzoló elzarándokolt Kőrösi Csoma Sándor sírjához, de elment Trianonba is. „Miért ment el Trianonba? Miért vágyott rá, hogy ott egyedül legyen egy kicsit?” – hangzott a rávezető kérdés. „Azért mert sok emberrel beszéltem, akik azt mondták, elmegyek Párizsba, leköpni a trianoni asztalt. De egyik sem csinálta meg, inkább a Louvre-ba mentek. Én meg azt mondtam, hogy majd én ezt megcsinálom, kérem. […] Odamentem, és azt láttam, hogy két biztonsági ül ott, és kordon is volt az asztal körül, tehát nekem nehéz esetem lesz a leköpéssel (Kondor kuncogott). Akkor azt gondoltam, hogy beleköpök a markomba, és oda alulról, mert onnan is érvényes. De még azt is figyelték volna.” „Hát meg kordon van” – okoskodott Kondor. „De ott azért ott át tudtam nyúlni. És az volt a szerencsém, hogy bejött egy marha csinos lány, és ennek a két embernek felvitte a belvizét és odafigyeltek, én meg (beleköpött a tenyerébe), gyorsan még egyszer, és megtörtént a dolog.” „A saját magának tett fogadalma az megtörtént” – helyeselt nevetgélve a riporter.
Azért ez szomorú, hogy egy ennyire világlátott ember, egy kozmopolita, mint élete legnagyobb kalandját meséli, hogy leköpte a trianoni asztalt.  Megértem, hogy ez sok magyar számára történelmünk egyik legfájóbb pontja, mely oly sok család sorsára máig hatással van. De az nem lehet virtus, hogy történelmi helyszíneken – adott esetben egy múzeumban – köpködök. Akkor nem vagyok különb, mint a szlovák neonácik, akik Trianont ünnepelve leköpdösik a rozsnyói Kossuth- szobrot. (A magyarokat állítólag már nem látják szívesen a trianoni kastélyban a rendszeres köpködések miatt, azért tették ki a kordont is.) A franciák se járnak ki Waterloohoz pisilni. De mi, magyarok vagyunk olyan bátrak és vakmerőek, hogy megbosszuljuk a rajtunk esett sérelmet – már aki meri. Ha minden magyar turista életében legalább egyszer elmenne Versailles-ba, és leköpné azt a bizonyos asztalt, talán még lenne foganatja is a dolognak. Még két őrt állítanának mellé.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!