Szépség és szörnyeteg

Visszakanyarodva még a címhez, a csinos, 22 éves dzsúdós hölgy pár évvel ezelőtt megnyerte a Nemzeti Sport által meghirdetett Bájosok Ligája versenyt, amely a sportoló hölgyeket szólította az ideiglenes kifutóra. Anett a legsikeresebb magyar cselgáncsozók közé tartozik, aki szinte minden korosztályban a legjobbak közé számított, és 17 évesen már bronzérmes lett a felnőtt Európa-bajnokságon. Volt világbajnoki ezüstérmes, az olimpián pedig a 7. helyen végzett. Egyébként ha ismeretlen közegbe kerül, még ma is többen meglepődnek, amikor kiderül, milyen sportágat űz.

Ma már nem annyira meglepő, hogy a hölgyek olyan sportágat választanak, amelyet korábban csak a férfiak számára „írtak” ki. Miként került a tatamira?

– Energiától túltengő gyerek voltam, és édesanyám találta ki, hogy cselgáncsozni kezdjek, majd ott móresre tanítanak. Hatéves koromban mentem le először a dzsúdósok közé, a MAC-ban kezdtem, majd Újpesten folytattam, ez követően Paksra igazoltam, jelenleg pedig a Honvédban versenyzem.
Bevált édesanyja elképzelése?
– Hála istennek őszerinte igen, mert a tréningekről szinte hullafáradtan mentem haza, és már nem volt energiám a tanuláson kívül semmi másra.
Hamar észrevették, hogy jó volt a sportágválasztása?
– Elég korán, nyolcéves koromban indultam az első versenyemen, amit sikerült megnyernem, és innen szinte egyenesen ívelt felfelé a pályafutásom, igaz, ennek érdekében – s ezt  szerénytelenség nélkül mondhatom: – meg is tettem mindent, mert közben nagyon megszerettem a „gáncsoskodást”.
Melyik eredménye után mondta azt, és mondták mások is, hogy jó volt az édesanyja elképzelése?
– Szinte minden korosztályban sikerült világversenyeken a dobogóra állnom, de az aranyérem a felnőttek között egész mostanáig váratott magára. Pedig a világbajnokságon ott álltam a siker küszöbén, nem szoktam soha a bírók döntéseire panaszkodni, úgy érzem azonban, hogy akkor nem voltam a kegyeikben. Bár sokan úgy ítélték meg, és ítélem meg én is, hogy az ezüstéremre is büszke lehetek – bírói döntés ide  vagy oda.
A világ legjobbjai közé számít. Van itthon edzőpartnere?
– Sajnos az én súlycsoportomban nemigen, így aztán férfiakkal szoktam tréningezni, akik bizony nincsenek tekintettel arra, hogy nő vagyok, ám ez úgy tűnik, a mérkőzéseken kamatozik a számomra.
Az Eb után mód és lehetőség van a lazításra?
– Nincsen, mert már a héten Tuniszban megkezdődik a londoni olimpiára történő kvalifikációs sorozat.
Milyen eredményt kell ahhoz elérnie, hogy ott lehessen ismét az ötkarikás játékokon?
– Négy olyan eredménnyel kell kirukkolni, hogy a világranglistán a 14 közé jusson az ember. Itt szeretném még hozzátenni, hogy Európából 14 ember kerülhet be súlycsoportonként az olimpiai résztvevők közé.
Korábban már szó volt arról, hogy két ember lakozik önben. Az egyik a magánember, a másik pedig az a sportoló, aki a tatamira lép.
– Valóban így van, mert a magánéletben nem nehéz kijönni velem, ellenben, ha a szőnyegre lépek, akkor úgy érzem, nekem mindent meg kell tennem a siker érdekében, nem adok és nem várok kíméletet.
Ezek szerint ekkor jön elő a „szörnyeteg”…
– Így is lehet fogalmazni, ám azért nem vagyok annyira rémisztő.
A küzdősportokban szereplőknek vannak kedvenc akcióik.  Önnek mi  a dzsúdóban a kedvenc dobása?
– A combdobást kedvelem a legjobban, ennek köszönhetően nagyon sok alkalommal nyertem meg viadalt, vagy egy adott meccset.
Milyen reményekkel készült a mostani kontinensviadalra?
– Aranyéremért mentem, mert ez az egyetlen olyan medál, amely még hiányzott az éremgyűjteményemből.
Hány ellenfélen keresztül jutott el a fináléig?
– Négy meccset vívtam az aranyéremig. Ebből hármat elég könnyen sikerült megnyernem, egyet pedig csak bírói döntésnek köszönhetően, mert ott egy kicsit kiengedtem, amire majdnem rá is fáztam.
Ha éppen nem versenyez, vagy nincs tréningen, mivel tölti a legszívesebben a szabadidejét?
– Tanulással, mert a TF-re járok, a sportvezetői kurzusra.
A 70 kilós súlycsoportban versenyez. Sokat kell fogyasztania?
– Elég sikeresen tudok leadni néhány kilót, mert bizony amúgy mindenevő vagyok, imádom a jó ételeket, s nem vagyok válogatós.
Hogyan látja most a nemzetközi mezőnyt?
– Igen kiegyensúlyozott, és bizony minden egyes mozdulatra, minden akcióra oda kell figyelni, mert a mi sportágunkban egy elrontott indítás vagy akciókísérlet máris a végét jelentheti a küzdelemnek.
Gyakran nyer ipponnal. Vesztett is már így  meccset?
– Nincs olyan cselgáncsozó, aki megúszta volna a „repülőnapot”. Velem is többször előfordult.
Van-e valamilyen hobbija?
– Kettő is, az egyik szenvedélyes vásárló vagyok, ha meglátok valamit, akkor azt meg akarom minden áron venni, nemgyszer előfordul, hogy 5-6 ruhát is felpróbálok, mielőtt kiválasztom azt, ami számomra megfelelő, de az is előfordul, hogy a próbák ellenére nem veszek semmit, habár ez utóbbi kevésbé jellemző. A másik hobbim a két csodálatos kutyám. Előbb említette, hogy sokadszor hívott telefonon, és nem vettem fel, ennek az az oka, hogy francia buldogom is van, amely szuszogásáról és horkolásáról ismert fajta, és a konyhában voltam, a telefonomat bent hagytam a szobában, pont ott, ahol a kutyám aludt, amikor keresett.
Európa-bajnokként utazik a tuniszi versenyre. Tudja már, kik lesznek az ellenfelek?
– Név szerint nem, de biztos, hogy komoly csatákra számíthatok, mert olimpiai kvalifikációról van szó, és mindenkinek kell a jó eredmény. Nem is beszélve arról, hogy mint újdonsült Európa-bajnokot, engem akarnak legyőzni. 

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!