Jázmin és Bence az élen

Mert az a kölöknek így dukál. De azért az a nagyi – még ha több nyelven beszél is – egy kicsit morogni fog. Üröm vegyül az örömébe az idejekorán bejelentett keresztelő kapcsán. Merthogy Magyarországon vagyunk, egy ír szent helyett akár magyart is meg lehetne jelölni afféle inspirálóként egy új kis állampolgár számára… Végtére mégis jobb, mintha egy vámpír nevét kapná, mint adják azt mostanság Amerikában.

Pár éve megjelent a Magyar utónévkönyv „korszerűsített”, csaknem 800 névvel bővített, újabb évtizedekre érvényes változata: a Ladó”. A vastagodó kötetben felsorolt valamennyi név törvényesen anyakönyvvezethető Magyarországon, mégpedig oly módon írva, ahogy e kiadványban megtalálható. A könyvből persze megismerhetjük az egyes nevek eredetét, jelentését, rokonságát, becézőit, s megtudhatjuk a névnapok idejét is. 1163 férfi-és 1553 női nevet tartalmaz a kötet. Jelenleg. Amúgy – e könyvet megelőzően – egy 1948-as jogszabálygyűjtemény tartalmazott mellékletként utónévjegyzéket, de erre az okosok később azt mondták: elavult. Ezért volt az, hogy a 1971-ben – akkortájt volt egy babyboom, magyarán elég sok gyermek született – az MTA Nyelvtudományi Intézetét kérték fel a hatóságok, készítsenek egy utónévkönyvet. Az intézet Ladó János nyelvészt bízta meg a feladattal, akinek több munkatársa is volt, de később, ’98-tól a társszerkesztője Bíró Ágnes lett. ’71-ben egyébként nem sokkal több, mint feleannyi név jutott a kislányokra és kisfiúkra összesen, mint ma az egyik nemre: 1827. Voltak ajánlott és elfogadható nevek: az előbbiek a közismert, meghonosodott, elterjedt, vagy terjedőben lévők voltak, a „tűrt” kategória az utónévkönyv összeállításakor ritkább, szokatlanabb, még meghonosodásra váró vagy elavulóban lévőket sorolta fel. De már voltak nemzetiségi nevek is. Így lehetett például a kicsinek adni a Zoránt vagy a Zórát, Bettinát, s rövid o-val írni a Mónikát… Mára sok – egykor becéző forma – komoly keresztnévvé ugrott elő: már lehet anyakönyvezni a Katinkát, Pannnát, Kittit és Bettit is, s megszűnt az ajánlott-elfogadható kategória – maradtak csak a nevek. Amúgy – külön engedéllyel – ezt a belügyi tárca egy hivatala végezte – korábban is lehetett mást adni a csöppségeknek: így lett már már közmondásossá egy ma már nagymamányi kicsi lány neve, a Kicsi Ajándék.
A filmek, tévésorozatok, sztárok – mint tudjuk – hatnak. Ezért vannak mifelénk immár felnőtt Szamanták, Amandák, Izaurák. Bolla Mária szociálpszichológus szerint a névadás nem csupán régen, de ma is társadalmihelyzet-függő, csakhogy gyakran éppen fordítva. Míg régen egy Henriette, Crescense, Kreszcencia, Kristóf, Roland, vagy Aladár „fent” volt  bevett név, addig ma sok helyen szinte azért adják a Mercedes, Viktória, Dzsenifer, Rómeó, Brendon vagy Andzseló keresztnevet is, mert a kicsinek ez a megkülönböztető kincse, az egyetlen vagyona a halmozottan hátrányos helyzetben. A mai középosztály egy része szintén úgymond idegen hangzású, de nem sorozat ihlette nevet ad: itt jönnek be a szentek, vagy a bibliai alakok. Vagy éppen ellenkezőleg: olykor szokatlan, de ősi magyar, „pogány” nevek. Egy budapesti, XI. kerületi társasházban két fiatal família a kicsik nevét is kiírta a bejárati ajtóra: így megtudható, az egyik lakásban lakik egy Csenge-Csanád-Zsombor nevű gyerektrió, felettük pedig a 11 éves Bernadett, a 9 esztendős  Annamária, s Hanga (7) meg Viola (3) – akiket szép növények után neveztek el szüleik.
Ha visszamegyünk néhány évvel, a névstatisztikákból láthatjuk, a 2004-ben született gyerekek közül a legtöbbet Bencének, Máténak és Annának hívják – nota bene, hál' istennek – a Belügyminisztérium akkori Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartó Hivatal szerint. A Zsoltok, Jánosok és Gyulák Erzsébetekkel, Irénekkel és Ágne-sekkel kötötték össze életüket, majd az említettek mellett Bálintokat, Márkokat, Rékákat és Vivieneket nemzettek – ez derül ki a 2004-ben születettek statisztikájából. A „szappanopera-generáció” még ha hang(zat)os is, azért nem annyira népes: a Vanessza a 29., a  már említett Dzsenifer a 31. helyet foglalta el. A férfinevek maradandóbbnak tűnnek: a teljes népességben az István, a László – ha nem is mindig első, de második névként – még mindig a leggyakoribban adottak közé tartozik. Nem így van ez a hölgyek világában: míg hazánkban összességében az Erzsébet (2.), az Ilona (3.), a Julianna (9.) és a Judit (10.) gyakorisága arra utal, hogy valaha igen népszerűek voltak, 2004-ben azonban már nem kerültek be az első százba sem. S ugyanezt támasztják alá a legfrissebb adatok. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Hivatalának tavalyi adatai szerint a tízes toplistán ezek az utónevek szerepelnek a lányoknál, illetve a fiúknál: Jázmin, Anna, Hanna, Nóra, Boglárka, Réka, Lili, Viktória, Zsófia, Petra; Bence, Máté, Levente, Dávid, Balázs, Dániel, Ádám, Milán, Péter, Gergő. Változik tehát a névdivat is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!