Gárdalapító és cigányverő a Vona-frakcióban

Az akkor készült videó a napokban került ki egy internetes videomegosztó portálra. Ezen látszik az, hogy egy fekete ruhás, sapkás, az arcát sállal takaró nem felismerhető fiatalember valamivel megdobja a rendőrsorfalat, illetve belerúg az egyik egyenruhás pajzsába. A felvétel második felében egy későbbi időpontban a fedetlen fejű, akkor egyetemista Samu Tamás Gergőt igazoltatják, és a felvételen elhangzik, korrektnek tartja ezt az intézkedést. Az ügyészség a vonatkozó iratokat még 2008 októberében elküldte a bíróságnak. Samut mentelmi jog védi, de most úgy nyilatkozott, „ha szükséges”, lemond erről. Láthattuk Sneider Tamást is, akit a szociá-
lis, ifjúsági és családügyi bizottság elnökévé jelölte a Vona-féle párt. Schneider önéletrajzában megemlíti: „A kilencvenes évek elején vezetője voltam az első csonkaországi nemzeti ifjúsági szervezetnek…” A Roy néven ismert szkinhedcsoportvezér ellen egy verekedés ügyében emelt vádat az ügyészség. „Az üldözés során Farkas Bélát a Sneider Tamás (első rendű vádlott) vezette csoport utolérte, majd Farkas Bélát Sneider Tamás leütötte. Amikor a sértett földre került, az első rendű vádlott és a társaságában levő személyek Farkas Bélát kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták.” Ott látható  a Jobbik képviselői padsorában Hegedűsné Kovács Enikő, a szélsőséges szónoklatairól ismert ifj. Hegedűs Lóránt református lelkipásztor felesége, 2006 óta Budakeszi egyik alpolgármestere. Nevével összekapcsolódik a náci Harmadik Birodalom emlékezetes antiszemita propagandafilmjének, a Jud Süssnek 2008-as budapesti levetítése is.
A vizuális élmény meghatározó, és a tévé médiatúlsúlyának korában a szimbolikus képek jönnek át leginkább, mint az a képsor, amelyen Vona Gábor provokatív „egyenmellényes” eskütétele látható. A köztársasági elnök ezúttal nem habozott a válasszal, utalva rá, a jogszabályok megsértésével való kérkedés ahhoz vezethet, hogy az illető hamis esküjével a hazugságot fogja képviselni a parlamentben.
Hadd jegyezzük meg, hogy a Jobbik térnyerése nem véletlenül folyik egyidejűleg a keményvonalas trend markáns megjelenésével az új kormánypárti táborban, illetve az oda kötődő médiában. A Magyar Hírlap vezércikke például így értékelte a Sólyom által kiosztott rovót: „Sólyom László világosan beszélt a parlament alakuló ülésén. A Magyar Hírlap is úgy gondolja, hogy az Országgyűlés nem a Magyar Gárdáé. De azt is valljuk, hogy a T. Ház nem is az antifasiszta blabla és a leplezetlen magyargyűlölet pártjaié.” A vezércikk nem lóg ki a lapszámból, amelyben első oldalon olvasható a híradás: „Sólyom favoritja az LMP, a Jobbik előre kikapott”. Már az Országgyűlés ülése előtti napokban is megmutatkozott, hogy a kormánypárt „szélső” emberei nem rejtik véka alá különvéleményüket: Semjén Zsolt nemzetpolitikai miniszterelnök-helyettes az Orbán bizalmát bíró Pintér Sándor belügyminiszteri jelölését követően élesen kritizálta a volt rendőrtábornokot, aki egy újságírói kérdésre mindösszesen annyit mondott, nem gondolja, hogy Gergényi Péter az emlékezetes 2006. október 23-i
tömegoszlatásnál törvénytelenül járt volna el, de pontos megállapítást tenni az ügyészség feladata lesz. Semjén meglepő módon szükségesnek találta Pintért kalózkodó brit Francis Drake admirálishoz hasonlítani. Mint mondotta, nem akarja párhuzamba állítani a két személyiséget, a történelmi példával azt kívánta érzékeltetni, hogy rendkívüli helyzetben rendkívüli emberek kellenek. Nem lehet tudni, hogy a KDNP „szuverenitása” kifejezésén túlmenően vajon a nyilatkozat olyanok elégedetlenségét is tükrözte-e, akiknek más jelöltjük lett volna az immár két nemzetbiztonsági szolgálattal is súlyosbított belügyi tárcára.
Más dolog a feketeleves feltálalása, és más, amikor el kell kezdeni fogyasztani. Ebből – a Jobbik térnyerésének konzekvenciáiból – kapott ízelítőt az átlagpolgár a hétvégi parlamenti üléssel. (Ahol egyébként az utolsó utáni pillanatban kellett elvégezni a bizottsági pozícióátosztást, mivel a másik három párt megértette, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztja nem kerülhet olyan párt kezébe, amely mindmáig szorosan kapcsolódik a betiltott pártgárdához. Ezt a kapcsolódást az is bizonyította, hogy a Jobbik eredetileg a nemzetbiztonsági bizottság élére kívánta volna jelölni a Magyar Gárda egyik alapítóját.) A történet folytatása még sokesélyes, akár azt is igazolhatja, hogy a parlamenti jelenlét „meglágyítja” a Jobbikot, de ennek egyelőre nem látni jelét. Így, noha a múlt századi analógiákkal érdemes nagyon csínján bánni, mégis érdemes újra olvasni Ormos Mária történész leírását a korai Mussoliniről, még mielőtt Duce lett: ő akkor erőszakos szerveződésekkel és a parlamentarizmus egyidejű felhasználásával biztosította, hogy a megfelelő pillanatban, a megfelelő  ponton állhasson.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!