Széles körű nemzeti összefogásra van szükség – hangoztatta a parlament pénteken megválasztott elnöke, Schmitt Pál, aki szerint „felelősséget kell vállalnunk 15 millió magyar ember sorsáért, ebben senki nem akadályozhat meg minket”. Sólyom László köztársasági elnök az Országgyűlés alakuló ülése szünetében a szomszédos országokban élő magyarság képviselőivel találkozott. Lapunknak Valki László professzor elmondta, minden állam szuverén joga, hogy mit ismer el, s mit nem, az állampolgárságra nem vonatkozik az uniós jogharmonizáció. Tóth Pál Péter tudományos kutató szerint mind jobban összeszűkül az a terület, ahol magyarok élnek.

Az egyébként máris kiderült, hogy az egyik elsőként benyújtandó törvénymódosítási terv vonatkozásában nincs teljes összhang a leendő kormány két tagja, a KDNP-elnök Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – aki az össznemzeti kérdésekért, a nemzetstratégiáért is felel –, s Martonyi János külügyminiszter nyilatkozatai közt: az előbbi szerint nincs A és B kategóriájú állampolgár, az utóbbi szerint a kettős állampolgárság nem jár szavazati joggal is automatikusan, hiszen ma is ott voksolhat a polgár, ahol bejelentett lakcíme van. Valki László egyetemi tanár, nemzetközi jogász elmondta: az új magyar kormány törvénymódosítási tervezetét nem tudja kommentálni, mert azt még nem nyújtották be, bár arról volt szó, hogy ez már a parlament alakuló ülésen megtörténik. Elképzelhető, hogy csupán azt törlik az állampolgársági törvényből, ami a Magyarországon való tartózkodásról szól, mivel éppen a nem Magyarországon élők magyar állampolgárságáról van szó ezen esetben. A professzor szerint – ha a módosítás meglesz – valószínűleg nemzetközi fórumra, a Velencei Bizottsághoz kerül, s majd megtárgyalják, mint a szlovák nyelvtörvényt, ami nekünk nem tetszett, vagy Sólyom László államfő ad hoc felvidéki látogatását, ami meg a szlovákoknak nem tetszett – be nem engedése meg szintúgy nekünk nem. Szlovákia élhet negatív lépésekkel – mint ahogyan fenyegetőzik is viszontválasszal –, de a nemzetközi jogász szerint uniós szomszédként nem valószínű hogy meglépi azt, amire végül is egy 1997-ben, az Európa Tanács által az állampolgárságról hozott jogszabály 7. szakasza szerint elvileg joga lenne. Ez pedig az, ha egy állam polgára önként kér és kap egy másik államtól állampolgárságot, akkor eredeti állampolgárságától akár meg is fosztható. Valki is úgy tudja: a választójogi törvény módosítását a Fidesz nem tervezi. Elmondta azt is, nem véletlen, hogy Romániában nincsen csatazaj, mert a bukaresti kétkamarás parlament már meghozta a saját kettős állampolgárságról szóló törvényét, amely egyszerűsíti és gyorsítja az egyéni kérelmek elbírálását például a Moldáviában élő románoknak, s állítólag már egymilliónál is többen kérelmezték ezt. Amennyiben megkapják, automatikusan az Európai Unió polgáraivá is válnak – ez nagy vonzerő. Az állampolgárság egyébként nem közös uniós kérdés, nem tartozik a jogharmonizáció alá, minden állam szuverén joga, hogy mit ismer el, s mit nem. Ukrajna például nem ismeri el a kettős állampolgárságot, így éppen a legsanyarúbb körülmények közt élő kárpátaljai magyarok nem élhetnének e joggal. Egy másik még nem EU-tag szomszédunk, Horvátország az egykori Jugoszlávia területén élő minden horvátnak megadja a horvát állampolgárságot: így ha belép majd az unióba, a Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában vagy Montenegróban élő horvátok is egyúttal szabad utat kapnak az unióba.
Egy évtizedek óta a Német Szövetségi Köztársaságban élő egészségügyi dolgozó szerint Németországban hivatalosan nincs kettős állampolgárság. Kivételt képeznek az oda máshonnét áttelepül német származásúak – „népi németek” – ők ugyanis megtarthatták az eredeti államuk állampolgárságát is; s azok, akik német állampolgárral kötöttek házasságot. Nekik korábban le kellett mondaniuk eredeti állampolgárságukról – két év óta nem kell. Az összes többi ember, aki ott él, politikai menekült vagy vendégmunkás – hét év után kérvényezhet állampolgárságot, szigorú kritériumok mellett és lemondva az eredetiről. Ezért például sok török nem is akar német állampolgárságot szerezni.
A magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai szerint tavaly 4951 állampolgársági kérelem volt előttük, az azt benyújtók 84 százaléka magyar anyanyelvűként kért honosítást; 60 százalékuk román állampolgár volt, 14 százalékuk ukrán, s 12 százalékuk szerb állampolgár. Magyarországi lakcímkártya kell a kérelem benyújtásához, az elbírálási idő jelenleg legfeljebb 12 hónap, ami azért elég sok, s a lakcím szerinti anyakönyvvezetőnél kell az igényt bejelenti. Feltétel a büntetlen előélet s az illetékes közigazgatási hivataloknál tett állampolgársági vizsga alkotmányossági kérdésekből – ez alól jelenleg az kap mentességet, aki magyar nyelvű iskolába járt, vagy elmúlt 60 esztendős.
A téma aktualitását mai és holnapi események jelzik. Herényi Károly, az MDF elnökhelyettese és Viniczai Tibor, alelnök „Ötvenezer határon túli aláírás a kettős állampolgárságért” címmel ma sajtótájékoztatót tart a párt székházában. Viniczai tegnap a VH-nak elmondta, nem „elrugaszkodott” dolog Európában a kettős állampolgárság, de most Szlovákiában a „magyar kártya” kijátszása elemi érdeknek tűnik, hogy a gazdasági bajokról eltereljék a figyelmet – ugyanis duplájára nőtt az államháztartási hiányuk. Ami a holnapi eseményt illeti, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet és a Magyar Statisztikai Társaság demográfiai szakosztálya konferenciát tart, amelyen a Magyarországon belüli vándorláson túl éppen a ki- és bevándorlásokról, a nemzetközi migrációról és a kettős állampolgárságról cserélnek eszmét. Ott lesz Kiss Tamás is a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézettől, aki az erdélyi magyarok „vándormozgalmának” változó kereteiről ad elő. Tóth Pál Péter tudományos kutató „Kettős állampolgársággal vagy anélkül…” címmel tart előadást. Tóth Pál a VH-nak elmondta: véleménye szerint 1958 és 1980 között aligha váltottak ki érdeklődést azok az egyezmények és törvényerejű rendeletek, ha egyáltalán a hivatalos közlöny nyilvánosságán „túljutottak”, amelyek a kettős állampolgárság kiküszöbölését voltak hivatottak szolgálni. Amennyiben emlékezete nem csal, különösebb érdeklődést az sem igazán keltett, amikor a rendszerváltozást követően
ezen egyezményeket felülvizsgálták, s az Országgyűlés döntése értelmében hatályon kívül helyezték. Mára viszont az állampolgárság, különösen a kettős állampolgárság kérdése állandó bel- s külpolitikai, „tematizált témává” lépett elő, mind érzelmi, mind praktikus vonalon – a kapcsolattartás, szabadon utazás miatt. A fogyó és elöregedő népesség, az asszimiláció és migráció alapján pedig a magyarság összlétszámának további csökkenése prognosztizálható – véli Tóth Pál Péter –, aki szerint  ez egyben azt is jelenti, hogy mind jobban összeszűkül az a terület, ahol magyarok élnek. Ebben a helyzetben amennyiben arra mód és lehetőség kínálkozik, nemcsak tartózkodnunk kell minden olyan lépéstől, melynek eredményeként újabb személyeket veszíthetünk, hanem éppen ellenkezőleg, minden lehetségest meg kell tennünk a fogyás ütemének csökkentése, megállítása érdekében. Számára úgy tűnik, hogy az alapproblémával nem akarnak szembe nézni azok, akik a kettős állampolgárság megadása kérdését különböző okokra hivatkozva ab ovo elutasítják, illetve az alapproblémától függetlenül attól tartanak, hogy egy ilyen megoldás a szomszédos országokban élő magyar nemzetisé-gűek Magyarországra „özönlését” váltaná ki, különös tekintettel arra, hogy immár a Kárpát-medencében szinte minden szomszéd uniós tagállam, így hazánk „szívó hatását”, „atraktivitását” a vágyott EU már lényegesen nem befolyásolja. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hazánk mai vonzereje bizony nem hasonlítható a két évtizeddel ezelőttihez…


Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!