Hogy érzi magát?

Közgazdász, a budapesti Portugál Kereskedelmi és Idegenforgalmi Hivatal (ICEP) vezetője – 31 éve él Magyarországon, pár napja előadást tartott egykori alma materében, a Budapesti Corvinus Egyetemen, amely az „ő idejében” még Marx Károly nevét viselte. Amúgy költő és műfordító, de volt sportújságíró is.
– Van egy szerelmes verse, amelyhez közeli ismerőse, Presser Gábor írt zenét. Így született meg egy hamisítatlan portugál–magyar fado. Mióta ír?
– Még mielőtt Magyarországra érkeztem, 1975 óta. Aztán volt egy hosszabb cezúra, de évek óta újra írok, s Pedro Assis Coimbra néven már kötetem is megjelent. Coimbra amúgy egy egyetemi város a hazámban. Volt egy másik álnevem is: a Gelei András. Így tudósítottam több portugál lapot régen a sportról. Imádom a futballt,  boldog vagyok, hogy a portugál foci a FIFA nemzetközi ranglistáján a harmadik, s bár már lejárt Figo szerződése a magyar ásványvízgyártóval, az ő vizüket iszom, mert finom. Portugálként tehát a focinak szurkolok, magyarként – négy félig magyar gyermek édesapjaként – pedig a fantasztikus magyar vízilabdának, s persze a magyar női kézilabda-válogatottnak. Sok éve, egyetemistaként az Európa-bajnokság rendezői-felügyelői csapata tagjaként személyesen is megismerhettem az akkori lányokat: a maiak méltó utódok. Eszterrel, a feleségemmel – ő szintén közgazdász – úgy jöttünk össze, hogy kevés volt az ösztöndíjam, s feladtam egy hirdetést: portugált tanítanék. Ő volt a jelentkező… A fado nyersfordítását Presser Pici számára, hogy ne csak a nyelv dallamát, de szövegét is értse-érezze, Eszter készítette. Gabi lányunk egyetemista, Anna és Márta középiskolás, a „last minute” gyerekünk, Dani hétéves. Pesthidegkúton élünk, van kertünk: így beteljesítettem egy régi kínai mondást, miszerint ötvenéves korodig nemzzél egy fiúgyermeket, ültess el egy fát, és írj meg egy könyvet. A Coimbra-Presser fadót – portugál gitárral kísért, hagyományos, érzelmes-melankolikus dalt – május 16-án unokahúgom, Joana Amendoeira fadoénekes adta volna elő Budapesten, a Millenáris teátrumban, de sajnos Joana beteg lett, így a koncert most elmarad. De nem végleg! Az ő kérésére írtam a szöveget: ő is szinte második hazájának tartja Magyarországot, ’98-ban a kecskeméti Portugál Napokon adta alig 16 évesen első külföldi koncertjét, s magyarul énekelt Sztevanovity Zorán zenei pályafutásának 40. évfordulójára rendezett jubileumi estjén.
– Amikor Budapestre jött, ifjú kommunista diákként jött. Foglalkozik még politikával?
– Csak távolról. De tudja, ahhoz, hogy az ember lánglelkű ifjúként meglássa az eszmék és a valóság különbségét, ahhoz egy kommunista országba kellett jönni… Egyet elmondhatok: ma is szívesen teszek a szegényekért, az elesettekért, hisz’ én is falun, szegény családba születtem. Magyar fado címmel egyébként verset írtam az 1956-os forradalomról. Nézze, ma nem tudni, mi a bal, mi a jobb: a baloldal például ultraliberális gazdaságpolitikát folytatott itt. József Attila pesti Duna-parti szobrához – régen több versét lefordítottam – a mi 1974-es portugál vértelen „szegfűs forradalmunk” emlékére mindig viszek virágot áprilisban. Ő az én magyar költőm…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!