Máról holnapra alkotmányozni

 A dolog működött is egy darabig. Egészen addig, ameddig a parlamenti pártokban megvolt az együtt­műkö­dési készség. Ma a kétharmad béklyó. Az elmúlt évtizedben a jogalkotó a leg­több kétharmados törvényhez egyszerűen nem tudott hozzáférni. A kétharmadosság egyenlővé vált a megváltoztathatatlansággal. A bizalmatlanságot nehéz szabályozni.
Pedig távolról sem Szentírásról van szó. A kétharmados törvények listája hemzseg az ellentmondásoktól és a következetlenségektől. Például mivel magyarázható, hogy a rendőrségi törvény kétharmados, de a büntetőeljárási törvény nem. Vagy milyen logika alapján kell kétharmados jogszabályt alkotni az ombudsmanokról, miközben az ügyészségi törvényhez – benne a legfőbb vádhatóság működésének szabályozásá­hoz – elegendő az egyszerű többség is.
Ha végignézzük az elavult és réges-rég teljes felújításra szoruló kétharmados tör­vények listáját, láthatjuk, hogy ez a rendszerváltás kori mutatvány becsődölt.
Csak példálódzóan. Az Országgyűlés három éve képtelen arányosítani a választó­kerületeket. Emiatt idén Debrecenben fele annyit ért egy szavazat, mint Veszprém­ben. Nincs szabá­lyozva az önkormányzati törvényben a közigazgatási hivatalok jog­állása sem. Emi­att a kormány évek óta nem tudta biztosítani a közigazgatási hivata­lok útján a helyi ön­kor­mányzatok törvényességi ellenőrzését. Az Alkot­mánybíróság néhány hete csöndben ismét fölszólította az Országgyűlést, hogy szeptember 30-ig ugyan pótolja már a „jogállamiság követelményét súlyosan sértő” mulasztását. A határidő újabb eredménytelen elmúlása az önkormányzati választások utáni időkre vetít előre kaotikus viszonyokat. Ezer sebből vérzik a jogalko­tási, a sajtó- és média­törvény. Zavaros állapotok uralkodnak népszavazási ügyekben is: ma boldog-bol­dogtalan kezdeményezhet ügydöntő országos nép­szavazást blődli kérdések­ről. Két­harmados jogszabály alapján az Országos Választási Bizott­ságnak és az Alkotmány­bíró­ságnak soron kívül kell döntenie arról, hogy legyen-e referendum az ingyensör­ről, a királyválasztásról és egyéb mókákról. Ehhez képest viszont nincs egyezség a kisebbségek parlamenti képviseletéről és a gyüle­kezési törvényről. Bohózatba illik a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény egynémely hatályban lévő rendelkezése is. Ki hiszi el, hogy a pár­tok beszá­molói valós adatokat tükröznek, ami­kor pontatlan a pártvagyon fogalma, nincs kampányszámla, és ráadásul a párttör­vény nincs is összhangban a számviteli tör­vénnyel. (Megjegyzem: előbbi kétharma­dos, utóbbi „feles” jogszabály.)
De a legfőbb probléma az alkotmányozás. Fleck Zoltán jogszociológus szerint „egy kétharmados többséggel szemben sem a kisebbségi jogosítványok, sem az alkotmány nem nyújt védelmet. Ezt csak a törvényhozástól egyértelműen elzárt alkotmányozás oldhatta volna meg.” Egyetértek. Most fordul visszájára, hogy a magyar közjogi rendszer­ben nem válik ketté élesen a törvényhozói és az alkotmányozói hatalom. Márpedig így máról hol­napra lehet alkotmányozni, módosítani kétharmados törvényeket, vagy egy tollvonással fölülírni alkot­mánybírói határozatokat.
2014 tavaszáig kontrollként szinte kizárólag az önmérséklet marad. A társadalmi közmegegyezés, a bizalom légkörének megteremtése érdekében kívánatos, hogy a hatalom új birtokosai éljenek ezzel a kevésbé harcias, kevésbé forradalmi, kevésbé populáris, de feltétlenül európai eszközzel.

Kondorosi Ferenc

 

A szerző egyetemi tanár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!