Téves ítéletek mindig voltak, vannak és lesznek

z Sikeres sztárügyvédet még nem láttam oly elkeseredetten nyilatkozni, mint önt a Balla Irma fiára kirótt, még nem jogerős 12 évi fegyházbüntetés kihirdetése után. Miért gondolja, hogy analóg a móri és a Balla Irma-gyilkossági ügyben hozott ítélet?
– Azt hiszem, ez ügyben mindent elmondtam, amikor úgy nyilatkoztam: „Nem tudtam, hogy Debrecen ilyen közel van Mórhoz”. Ezt szerintem nem is kellene különösebben magyarázni; arra utaltam csupán, hogy a bíróság is tévedhet, amikor ártatlant ítél el. Úgy vélem, ez részemről nem is az elkeseredettség megnyilvánulása volt, hanem az aggodalomé, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingása miatt. Ugyanis – nézetem szerint – a magyarországi jogszolgáltatási rendszer nem bír el még egy, a mórihoz hasonló fajsúlyú justizmordot. Amit lefordíthatunk magyarra durván jogtiprásnak vagy finomabban jogi hibának, tévedésnek – de a lényege: „a jog halála”.
z Fellebbezett az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, védence és ön pedig felmentésért. De milyen alapon? Miben bízik? És mikor, milyen folytatásra számít?
– Ugyan a tárgyalóteremben szóban bejelentettem a fellebbezést, az ítélet még sincs írásba foglalva. Ez várhatóan megtörténik pár héten belül, és akkor a teljes iratot elküldi a bíróság másodfokra, a Debreceni Ítélőtáblának. Ha az elsőfokú ítéletet megkapjuk, akkor nyílik módunk, hogy annak ellentmondásaira írásban felhívjuk a figyelmet, s néhány nappal később előterjesszük a fellebbezésünk indokolását. Ez reményeim szerint megtörténik még a július közepén kezdődő nyári ítélkezési szünet előtt. Azt várom: a másodfokon eljáró ítélőtábla büntetőtanácsa ismét arra az álláspontra helyezkedik, hogy a bizonyítékok rendszeréből nem védencem bűnösségére, hanem ártatlanságára kell következtetni. Ezt arra alapozom, hogy az elsőfokú ítéleti tényállás a vádirat feltételezésein alapszik, s a bizonyítékok között nincs, ami kétséget kizáróan utalna S. Sándor bűnösségére. Márpedig Magyarországon a jelenlegi törvény szerint a kétséget ki nem záró bizonyítékot mindig a vádlott javára és nem a terhére kell értékelni. S hadd elevenítsem fel: alibije van a tett elkövetésének időpontjára, és akadt más, aki lehetett elkövető. Ő, ha vissza is vonta, de tett két beismerő vallomást – szokatlan módon a városi rendőrkapitány és főügyészség képviselője előtt –, s az ő bűnössége mellett szól az utólag megtalált pajszer, mint elkövetési eszköz és Balla Irma mobiltelefonja, ami halála után a tetthelyről a város másik végébe „sétált”, miközben a fia 30 kilométerre, Bagaméren volt. De már az érvek kifejtése előtt benyújtok egy másik fellebbezést az ellen, hogy védencemet az ítélethirdetés után a bíró ismét előzetes letartóztatásba helyezte. Mint emlékezetes, egyszer – amikor kiderült hogy lehet másik gyanúsított – másodfokon már már kiengedték az előzetesből, méghozzá kényszerintézkedés, házi őrizet nélkül. Remélem, a másodfokú eljárásban következetes marad az ítélőtábla és ismét szabadlábon védekezhet, s talán már a nyári bírósági szünet előtt – akár 2-3 hét múlva – kiengedik őt az előzetesből.
z Az effajta szókimondást minden ügyvéd megengedheti magának? Szabadon kritizálhatja, minősítheti az ítéletet?
– Az ügyvéd szerintem is akkor jár el helyesen, ha nem a médián keresztül, hanem a jogi eszközök felhasználásával, fellebbezés és egyéb jogorvoslat formájában fejti ki jogi érveit. Ugyanakkor természetesen van magánvéleménye az ügyvédnek, és ahhoz is joga van, hogy ezt megfelelő formában és stílusban a közvélemény tudomására is hozza, ha erre igény van. Hiszik vagy sem, nem én rohanok a sajtóhoz kritikát leközöltetni, hanem van egy magától értetődő, az ügyeknek és korántsem az ügyvédnek szóló közérdeklődés. Amennyiben nem történnének jogalkalmazói hibák, a kritikának sem lenne alapja. Egy demokratikus jogállamban az igazságszolgáltatás egyetlen igazi külső kontrollja a nyilvánosság. Ezért vallom: a problémákról beszélni kell, éppen annak érdekében, hogy lehetőleg a jövőben elkerülhessük őket.
z Sokaknak úgy tűnik, mintha manipulálná a sajtót és így kívánná befolyásolni a bírákat. Az ügyész, a bíró is viselkedhetne hasonlóan?
Reagálhatna az ön szavaira? Használhatná a médiát eszközül?
– Én erről csak a saját ügyvédi hivatásom szemszögéből tudok nyilatkozni. Igen, az a meggyőződésem, hogy időnként megengedett a védő számára a nyilvánosság igénybevétele is. Ami nem manipuláció, hanem szükséges lépés, mert az ügyvédnek minden törvényes és megengedett eszközt fel kell használnia ügyfele, védence érdekében. Erről szól az ügyvédi eskü. Az ügyész és a bíró szerepe ettől eltér. Ők a közhatalmat és az igazságszolgáltatást testesítik meg, az ő tevékenységüket elsősorban a döntéseiken keresztül ítélheti meg a társadalom. Többször vettem részt olyan szakmai konferencián, ahol szóba került a tárgyalások nyilvánosságának és az ítéletek megmagyarázásának a problémája. Hazánkban ez a kérdés részben rendezetlen, a gyakorlat pedig sokszor kiforratlan. Gondoljunk csak a közelmúlt néhány nagy port felvert botrányára, amikor például egyenruhás civilek „döntötték el”, hogy ki léphet be a nyilvános tárgyalásra. Meg kell teremteni a nagy publicitású ügyek technikai lebonyolításának feltételeit. Vannak erre jó külföldi példák: sajtóképviselőket akkreditálnak a tárgyalásra, beléptetési rendszert és sorszámot alkalmaznak, vagy kivetítőket állítanak fel a bírósági folyosón, ahol rendészek – és nem szimpatizánsok! – tartanak rendet, hogy senki ne zavarhassa meg a bíróság felelősségteljes, normál működését.
z Tudom, magunk ellen beszélek, de akkor is megkérdezem: ad absurdum lehetne nyilvánosan, a sajtóban, tévében, rádióban vitatkoztatni a vádat és a védelmet?
– A magyar eljárási jogrendszer eltér az amerikaitól. Ott sok a teátrális elem, a nagyobb fajsúlyú ügyekben laikus esküdtbíráskodás zajlik; jóval nagyobb szerepe van a személyes meggyőzésnek. Mi azonban Európában vagyunk, és Magyarországon, ahol sokakkal együtt én is azt a nézetet vallom a tárgyalások nyilvánossága kapcsán, hogy a „maximális tájékoztatás, nulla szórakoztatás” a követendő irányvonal. Egy bírósági tárgyalás nem válhat show-műsorrá, elvégre a „téma” a bűn, s az nagyon is komoly, és a tét sem kevesebb, mint a sértettek sorsa és az ellenük vétők bűnössége vagy ártatlansága. De az érdeklődő közösségnek joga van nyomon követnie az eseményeket az eljárás sikerének veszélyeztetése nélkül. A jog csak így tudja társadalomalakító szerepét betölteni. Látni kell, hogy a bíró a tárgyalás során – és különösen az ítélet kihirdetésekor – mindig a társadalomnak is üzen és egyfajta pedagógiai szerepet is betölt.
z A nyomozás, majd a per folyamán is többször megszólalt a védence érdekében. Mit gondol, az ügyész miért nem teszi ugyanezt védence ellen a vizsgálat, a per alatt? S a bíró miért nem mond semmit a nyilvánosságnak az ítéletig?
– A Balla Irma-ügy számos fordulatot hozott. Nem voltunk arra felkészülve, hogy a nyomozóhatóság ennyire szakszerűtlenül végezte a munkáját. A bírósági szakaszban került elő az elkövetés lehetséges eszköze, a valószínűsíthető elkövető, valamint a gyilkosság motivációja. Épp az újságírók adtak hírt ezekről a váratlan történésekről és szegezték nekem a kérdéseket, amelyekre bizony illik válaszolni. A „néma” ügyvéd nem hatékony! Nekem nincs szóvivőm, a bíróságoknak és az ügyészségeknek pedig van. A magam nevében és ügyfelem érdekében csak én „vihetem a szót”. Egyébként úgy hiszem, ebben a perben igazán semmi sem akadályozta a vádhatóságot abban, hogy álláspontját a nyilvánosság elé tárja. Azzal pedig jómagam is egyetértek, hogy folyamatban lévő ügyről a bíró ne nyilatkozzon, hanem hozzon olyan ítéletet, amelyért tudja vállalni a felelősséget, mert ő csak a törvénynek és a saját lelkiismeretének van alárendelve. A bírói médiaszereplésnek az is korlátja, hogy nem elég az, ha a bíró pártatlan, a pártatlanság látszatát is mindvégig fent kell tudnia tartani.
z Valóban független a politikától a bíróság? És az ügyészség vajon meny-
nyire lehet független?
– Nem szeretem a politika szót, mert mindenhol, mindenki, mindig erre hivatkozik. Helyette inkább a közéleti kifejezést kellene használni, mert a politika ténylegesen pártpolitikát jelent, a közéletiség pedig aktív állampolgárságot. E kettő nem szinonimája egymásnak. Úgy vélem, hazánkban nincs olyan állampolgár, aki ilyen értelemben teljesen független lenne a politikától. Miért lenne ez alól bármilyen természetes vagy jogi személy kivétel? Élesen el kell különíteni a pártpolitikát és az igazságszolgáltatást. Sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy a politikusok sokszor elhagyják a saját terepüket és áttérnek az igazságszolgáltatáséra. Ez szereptévesztés. Maradjanak a saját színpadukon és ne nehezítsék feleslegesen az amúgy is túlterhelt igazságszolgáltatási apparátus munkáját. Elveszik ugyanis a jogkereső közönségtől a gyors és hatékony jogszolgáltatás lehetőségét. Úgy vélem, hogy csakis pártmegrendelésre bizonyosan nem indulnak bűnügyek, ám szerepet játszhatnak a politikai kezdeményezések akkor, ha megalapozott a gyanú, hogy valamelyik büntetőjogi  törvényi tényállás megvalósul. A közelmúlt figyelemre méltó elsőfokú és még nem jogerős ítélete született Kecskeméten, a Zuschlag-ügyben, amelyben tapinthatóak voltak a túlzott elvárások, s az ezeknek való megfelelési effektus is.
z Mit gondol a magyar jogrendszerről, az igazságszolgáltatás és az igazság viszonyáról?
– Leszállva a filozófiai magasságokból, a realitás talaján maradva elmondhatjuk, hogy jogrendszerünk korszerűsítésre szorul. Erre már vannak halovány kísérletek. Ami az igazságszolgáltatás és az igazság viszonyát illeti, nagyon kell vigyázni ennek törékenységére. Az a rendszer, amelyik nem képes a saját hibáiból tanulni, hosszú távon fenntarthatatlan. A Debrecenben most megszületett – számunkra elfogadhatatlan, sérelmes – ítélet ezt az önkorrekciós mechanizmust teszteli. Az igazságszolgáltatásnak saját rendszerén belül kell elvégeznie mielőbb a szükséges javításokat. Erre való a fellebbezés és az ügy tárgyilagos felülvizsgálata. Baj akkor van, ha az idő elhúzódása folytán – mint ez esetben is – ebbe néhányan „belepusztulnak”.
z Ön szerint mennyire gyakoriak a téves ítéletek? S mi lehet az okuk? Jóvátehetők kártérítéssel?
– Mindig voltak, vannak és lesznek is téves ítéletek, amíg emberek hoznak döntéseket és nem robotok. Törekedni kell a számuk mérséklésére, de időnként az egy is sok, különösen annak, aki ezt elszenvedi. A jog mindig csak reparál, helyrehoz. A kártérítés egyfajta pótlék, hiszen valójában nem orvosolhatóak azok a rettenetes sérelmek, amelyek egy igazságtalan döntés következményeként egzisztenciákat, életeket, családokat érintenek. Egy ártatlan embernek minden perc kínszenvedés a börtönben.
z Mi a véleménye a készülőben lé-vő „három csapás” törvényről? Érvényesít arányosságot? Csökkenti majd az erőszakos bűncselekmények számát?
– A gondolat és a cél szerintem is helyes. A visszaeső erőszakos bűnözőkkel szemben igenis járjanak el a törvény teljes szigorával. Ám a tervezett három csapás törvénytől nem várható eredmény. A „three strikes” – amit egyébként „három dobásként” javasolnék magyarítani, hiszen azt fejezi ki, hogy az elkövetőnek „nincs több dobása” – csak Amerikában működik, és ott is főleg a baseballban, amikor is a harmadik sikertelen próbálkozás után az ütőjátékos kiesik. A bűnözőket ugyanis nem a várható büntetés mértéke, nem a kiszabható börtönévek tartják vissza, hanem csakis a lebukás veszélye, a felelősségre vonás elkerülhetetlensége. A bűnüldözés hatékonyságát kell növelni, nem a büntetésekét. A politikai döntéshozónak természetesen „olcsóbb” a büntető törvénykönyvet módosítani, mintsem súlyos milliárdokat invesztálni a nyomozóhatóságok és az igazságügyi szakértői hálózat megerősítésére. Magyarországon ma körülbelül 17 ezer ember ül börtönben, zsúfolt és korszerűtlen intézményi keretek között. A „három csapás” bevezetése szükségképpen a börtönpopuláció növekedésével járna; ez a nálunk sokkal gazdagabb Egyesült Államoknak is komoly problémát jelentett.
z Most „Misi bácsi”, azaz B. Mihály, a szemérem elleni erőszak – három 7–8 esztendős kislány molesztálása – gyanújával szülői feljelentés alapján őrizetbe vett 45 éves mohácsi rajztanár védője, s készül az újabb perre. Mik a kilátásaik?
– Az elmúlt hetet valóban Mohácson töltöttem. A meggyőződésem szerint alaptalanul meggyanúsított rajztanár büntetőperében folyik a bizonyítási eljárás. Miután zárt tárgyalássorozatról van szó, az elhangzottakról nem adhatok számot. Jelenleg igazságügyi szakértők meghallgatása még javában zajlik. Rendkívül nehéz a védekezés, mert a kiskorú sértettekkel – az ő kíméletük érdekében – a vádlottat nem lehet szembesíteni. Ennél fogva a bíróságnak kell megítélnie, hogy a sértettek menynyire szavahihetőek, és eldöntenie, hogy a szülők részéről kicsinyes bosszú és féltékenység, vagy valós sérelem áll az ügy mögött. Én meg vagyok győződve, hogy nem az utóbbiról, hanem az előbbiről van szó, és az igazságtalanul megvádolt rajztanárt – akinek emiatt a vád miatt szintén tönkrement az egzisztenciája – fel kell menteni. Mert, ahogyan az imént is szó volt róla, jogos az elvárás, hogy az igazság és az igazságszolgáltatás harmóniába kerüljenek.

Vasvári G. Pál

Magyar György 1949. október 23-án Budapesten született, Szegeden majd Pesten folytatta egyetemi tanulmányait, 1973-ban szerzett jogász diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1977-ig ügyvédjelölt, majd előbb Dunakeszin, azután a fővárosban ügyvéd. Neve a szakmáján kívül azzal vált ismertté, hogy 1994-ben a Köztársaság Párt színeiben indult a budapesti főpolgármesteri poszt elnyeréséért. Már országos közszerepléssel járt a számára, amikor védence, Ambrus Attila, a „Whiskys rabló”, megszökött a börtönből. Azóta sok kisebb-nagyobb ügyben forgott közszájon a neve; sikerre vitte például Strasbourgban az ötágú vöröscsillagot viselő Vajnai Attila ügyét. 2000-ben alapított ügyvédi irodájában ma tíz munkatárssal dolgozik; büntetőeljárás-jogot oktat egykori alma materében; a szakmai konferenciákon az adatvédelem, a kártérítési jog, a büntető anyagi és eljárásjog témáiról tart előadásokat. A Magyar Büntetőjogi Társaság tagja, a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora, a Magyar Detektívszövetség tiszteletbeli elnöke. Nős, három gyermekük van; Gábor, 35 éves ügyvéd, Dániel, 33 éves másoddiplomás végzős jogász, a legfiatalabb Éva, titkárságvezető. Hobbija a sport, beleértve a Balaton átúszását is. Zamárdi díszpolgára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!