Nyelvelő

A kutatók többsége egyetért abban, hogy a Bukovinába és a Duna deltájába menekült lipovánok 1772 körül szakadtak ki az Orosz Birodalomból, többek között azért, mert nem értettek egyet Nikon pátriárka reformjaival.  Az üldöztetések és vallási kiközösítés ellenére továbbra is makacsul ragaszkodtak a hagyományokhoz.  A tiltás ellenére továbbra is két ujjal vetették a keresztet, és régi orosz nyelven beszéltek a szertartásokon. A férfiak nem vágták le a szakállukat.
A lipovánokat először raszkolnyikoknak nevezték, majd egy Fülöp nevű helyi pap követőinek tartva őket,  filipovcsinának. A szakadárok még a nagyobb csoportokon belül is tovább szakadoztak, például megkülönböztetik azokat a csoportokat, amelyeknek nincsen papja (bezpopovcsina). Ezeket a papos popovcsinák lenézik és megvetik. Még házasodni sem házasodhatnak egymás között.
  A lipovánok eleinte régi orosz nyelvüket használták a Duna deltában is, majd az ukrán nyelv eszköztárának egy részét és a szókészletéből is sokat átvettek. A lipován nyelvbe román kifejezések is kerültek. A vegyes házasságok miatt a fiatalok közül már kevesen beszélik a nagyszülők nyelvét. A lipovánok ma is a Julianus-naptárnak megfelelően ülik meg az ünnepeket, vagyis hozzánk képest 13 nappal később. Lakóhelyük, a Duna-delta 1938 óta nemzeti park, 1990 óta bioszféra rezervátum, 1991-ben pedig a világörökség részévé nyilvánították. A lipovánok többsége ma is úgy él, mint száz évvel ezelőtt. Állattartás, méhészet, gyümölcstermesztés és halászat a fő  foglalatosságuk. A turizmus jelent még jövedelemforrást. Feledhetetlen élmény tisztaszobáikban megszállni, híres halételeiket kipróbálni, vagy elkísérni a halászokat. A lipovánok otthona, a Duna-delta romániai része 434.000 hektár, ehhez tartozik még az ennél jóval kisebb ukrán rész. Igazi, vadregényes, mesés vidék, ahol nyelvészekre és turistákra egyaránt izgalmas kalandok várnak.

                       Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!