Nyomasztó filmek a cannes-i fesztiválon

Borús hangulatban, szomorkás, és olykor kimondottan nyomasztó filmekkel telt el a 63. Cannes-i Filmfesztivál, mely vasárnap délután ér véget az Arany Pálma díjkiosztó-gálával.Juliette Binoche francia színésznő elsírta magát egy pénteki sajtótájékoztatón, mikor szóba került a börtönben éhségsztrájkoló iráni rendező, Jafar Panahi. A filmest, akinek üres széket hagytak ki a zsűriben, március elején vettek őrizetbe, mert a vád szerint „rendszerellenes filmen dolgozott”. A nemzetközi sajtó az idén nem volt elragadtatva sem a versenyfilmektől, mindössze annyira futotta, hogy összeboronálták Heath Ledger özvegyét, Michelle Williamset (Túl a barátságon) és Ryan Goslingot (Törés), Terrence Howard (A Vasember) pedig bemutatta „eddig titkolt feleségét” a nyilvánosságnak. A Cannes-ban tartózkodó Lindsay Lohan ellen elfogatóparancsot adtak ki, mert nem jelent meg a Los Angeles-i bíróságon, majd néhány órával később visszavonták ezt, mert a színésznő óvadékot tett le. Azt állította, hogy ellopták az útlevelét, ezért nem tudott hazautazni, de a TMZ amerikai honlap több képet is közölt a Cannes-ban kokainmámorban bulizó sztárocskáról. Az idén a szokásosnál jóval kevesebb filmcsillag és híresség érkezett a francia Riviérára, a vendégek között volt Jennifer Lopez énekesnő, Karl Lagerfeld divattervező, Harvey Weinstein producer és Chris Tucker komikus is.

Persze a nagy múltú európai fesztiválon nem szokatlan, hogy ilyen nehéz témákat boncolgatnak a filmművészet nagyjai, mégis általában legalább néhány vidámabb szín is feltűnik a francia Riviéra amúgy hollywoodi sztároktól és „ereszd el a hajamat” partiktól hemzsegő városkájában, hogy enyhítse a komoly tónust. Ám az idén még Woody Allenben sem bízhattunk, aki „You Will Meet a Tall Dark Stranger” (Találkozni fogsz egy magas, sötét hajú idegennel) című filmjében nem mással randevúzhatunk, mint a halállal… Legalább a sajtótájékoztatókon vidám volt a hangulat, Allen ott nem fukarkodott a szarkasztikus poénokkal.
Könnyen pórul járhatott az a filmrajongó, aki a címe alapján önfeledt szórakozást várt egyik-másik filmtől: ironikus módon a legnyomasztóbb alkotások a legboldogabb címeket viselik. Alejandro González Iñárritu új filmje, a „Biutiful” főszerepében a rendező egyik kedvenc színészével, Javier Bardemmel, egy barcelonai bevándorló család tragikus történetét meséli el, melyben a szegénységet és a társadalmi számkivetettséget egy (közvetetten) halálos betegség tetézi. Bardemet a legjobb alakítás díjára is esélyesnek vélik még azok is, akik a filmet amúgy nem értékelték nagyra.
Az ukrán rendező Szergej Loznyica „My joy” (Örömöm) című filmje egy orosz kamionos rémálomszerű utazásáról szól egy olyan világba, ahol a törvénytelenség és a reménytelenség uralkodik. A dél-koreai Lee Chang-Dong „Poetry” (Költészet) című alkotásában egy bűnözővé vált unokát egyedül nevelő nagymama gyötrelmeit figyelhetjük, míg az amerikai Doug Liman Arany Pálmára is esélyesnek tartott filmje, a „Fair Game” (Tiszta játék) egy volt CIA-kém (Naomi Watts) és volt nagykövet férje (Sean Penn) kálváriáját mutatja be, miután kritizálni merték a kormány iraki politikáját.
A brit Independent című lap cannes-i tudósítója szerint a filmművészet mostanra már erősen reflektál a 2008-ban kezdődött gazdasági világválságra. Már tavaly is lehetett érezni egyrészt azt, hogy a filmek nehezebben, kevesebb pénzből készülnek el, az idén pedig már teljes súlyukkal jelen vannak az egzisztenciális problémák a filmszakma eme válogatott közösségében is, miközben az európai hétköznapokban egyre mélyül a görög válság és zuhan az euró…
Bár a Rolling Stones és Elton John is fellépett a városban, az idén jóval kevesebb híresség is látogatott el Cannes-ba, mint az előző években, és kevesebb pazar partit is tartottak. Mi sem jelzi jobban a helyzet komolyságát, mint hogy még Sean Penn sem jött el a Croisette-re, hogy a vörös szőnyegen sétáljon be a „Fair Game” premierjére, hanem ehelyett Washingtonba utazott, hogy a haiti földrengés károsultjainak még több segítséget tudjon szerezni.
Az anyagi bizonytalanság és ellehetetlenülés rezgései az egész világot bejárják, nem csoda, hogy Oliver Stone filmje, a Wall Street: A pénz sosem alszik és Charles Fergusonnak a hitelválságról forgatott dokumentumfilmje, az „Inside Job” (Belső munka) is nagy érdeklődést vonzott a fesztiválon. Mivel úgy tűnik, a világon sehol és senki sem tud érdemben választ adni a szegénység, a munkanélküliség és az eladósodás problémáira, a művészet legalább megkísérli feldolgozni ezeket. A szomorkás hangulat még a kritikusokra is átragadt, igazán nem lelkesedtek egyik versenyfilmért sem.
A két legkevésbé elszomorító alkotás, Mike Leigh „Another Year” (Egy újabb év) és Xavier Beauvois „Of God and Men” (Istenről és emberről) című munkái legalább annyi vigaszt nyújtanak, hogy megmutatják az együttérzést és az emberséget, mely elfogadni segít a reményvesztettséget. Talán ezért sem véletlen, hogy a legtöbben eközül a két film közül várják az Arany Pálma nyertesét. Márpedig ha a zsűri elnöke Tim Burton, akkor legyen bármilyen sötét is a világ, mindig van remény arra, hogy a mesének jó vége lesz… Míg Burtonnek jobban tetszhet a terroristák által uralt Algériában működő kis kolostor hősies szerzeteseinek története, a kritikusok és a közönség talán jobban kedvelhetik Mike Leigh családi tragikomédiáját.
Mike Leigh már ismerős figura Cannes-ban, Mezítelenül című filmje 1993-ban megkapta az Arany Pálmát is, három évvel később pedig a Titkok és hazugságok című alkotása megnyerte a legjobb film díját is ugyanitt. A Vera Drake és a Hajrá boldogság! rendezőjének az idén versenybe válogatott alkotása 15 perces tapsvihart kapott a díszvetítésen, ami már igen jó jel… A film főhősnőjét, Lesley Manville-t is rengetegen dicsérték, többen egyértelműen őt tartják a legkiemelkedőbb színésznőnek az idén inkább a férfi színészek által dominált alkotások sűrűjében.
A cannes-i spleen minket azonban utol nem érhet, hiszen évek óta nem volt ennyire kedvező itt a magyar filmek fogadtatása. Mundruczó Kornél magyar–német–osztrák koprodukcióban készült „Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv” című filmje az Arany Pálmáért is versenyben van, míg Kocsis Ágnes „Pál Adrienn” című filmjét az Un Certain Regard szekcióban vetítették, szerénytelenül lehet állítani, hogy igen nagy sikerrel. A fesztiválra meghívták Szimler Bálint „Itt vagyok” című filmszemle-nyertes kisfilmjét, Ujj Mészáros Károly „Liza, a rókatündér” című filmtervét, emellett Can Togay és Ferenczi Gábor „How To Make Frends” című forgatókönyve is képviselte hazánkat Cannes-ban.
B.O.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!