Kudarcra ítélt az egész akció

Íme a népbutító írásból az inkriminált részlet: „… Az Európai Unió elfogadta a lisszaboni szerződést, amelynek igen progresszív pontja, hogy az európai állampolgárok aláírásgyűjtéssel arra kényszeríthetik az Európai Bizottságot és a parlamentet, hogy foglalkozzanak meghatározott témákkal. Ha egymillió aláírás összegyűlik – legalább kilenc országból – egy bizonyos témában, akkor ez kötelező erejű a két intézményre nézve. Javaslom: a CÖF és a KÉSZ indítson aláírásgyűjtést a környező országok segítségével a trianoni békediktátum erkölcsi felülvizsgálatára…”
Nincs kétségem, hogy idehaza összejön az egymillió aláírás, még ennek többszöröse is, ám kérdés, hogy a kilenc országban egyenként kell-e az egy-egymillió aláírást begyűjteni? Mert akkor már kétséges az akció. És kétlem, hogy az EP idevonatkozó passzusa megengedő lenne atekintetben, hogy idehaza begyűjtik a 990 ezer aláírást, a még hiányzókat a környező országok, magyar lakta területeiről, majd Magyarország gesztorságával az EP elé terjesztik a kérelmet. Sokkal valószínűbb, hogy a kilenc országban egyenként kell az egy-egymillió aláírást begyűjteni, és a kilenc országnak külön-külön, de azonos tartalmú, egymást támogató dokumentumot kell az EP elé terjeszteni. Kérdés: melyik szomszédos ország hajlandó ebben segédkezni, és hajlandó Magyarországgal közös kérelmet benyújtani az EP-nek. Sokkal valószínűbb, hogy államellenes szervezkedésnek tekintik majd az illegális aláírásgyűjtést, a gyűjtőket pedig bíróság elé citálják.
Tételezzük fel azt az idillikus helyzetet, hogy lesz kilenc ország, mely hajlandó Magyarországot támogatni, engedi az aláírásgyűjtési akciót is. A soron következő bukta az lesz, hogy a kilenc ország közös beadványához a témát tárgyalássorozatba kellene felvenni. Pillanatnyilag azonban egyik körülöttünk lévő tagállamnak sem érdeke erről vitázni, főleg nem azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték. És ők vannak többségben, így nem valószínű, hogy rajtunk kívül a többi tagállam javasolná a tárgyalássorozatba vételt, mellette szavazna, vagy akarna erről vitázni. Így eleve bukta – kudarcra van ítélve az egész akció, az elejétől kezdve.
Ennyi tárgyilagosságot, tényszerűséget a cikket író politológusnak is figyelembe kellett volna vennie, mielőtt nagy ívű népbutító dolgozatát megírta. És ha a politikai elit ilyen tájékozatlan, mit lehet elvárni a zemberektől? Ezzel a kezdeményezéssel csak a szomszédainkat haragítanánk még inkább magunkra, és az ott élő magyarságra. Már csak az egyik radikális párt magánhadseregének akciója hiányzik, akik a szlovákokon át masíroznának a lengyel határig, mint Kun Béláék 1919-ben.
Név, cím a szerkesztőségben

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!