A pünkösd szó története

A görög pentekoszté hémera azt jelenti, hogy ötvenedik nap. A szókapcsolat első eleme, a pentekoszté tehát annyit tesz, ötvenedik. Ez arra utal, hogy pünkösd a húsvéttól ötvennapnyira van. A görög nyelvből került a szó a németbe, itt később úgy ejtették, hogy „pingeste”. Innen került aztán a magyar nyelvbe. Első magyar formája kiejtve úgy hangzott, hogy „pinkest”. A pinkestből lett azután a pünköst, majd a pünkösd.
Vannak olyan tudományos vélemények, melyek szerint a görögből a pentekoszté szó az olaszba került, itt „pentkost” lett az ejtése, majd innen vettük át. Mások úgy látják, a magyar szó forrása lehetett a szlovén is, itt „binkosti” volt az elnevezés.
Az ünnep eredete az ókori Izraelig vezethető vissza.  A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő ötvenedik napon az aratás befejezését ünnepelte meg.  Héberül a pünkösd a sávout, a tóra átadásának és az új kenyérnek az ünnepe. A "zsengét", az első termést áldozatként mutatták be Istennek.  A történelem során ez a zsidó ünnep egyre fontosabb szerepet kapott.  Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is. A keresztény pünkösd kialakulásának történetét az apostolok cselekedetei rész írja le, a bibliában. Jézus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek ereszkedtek az apostolokra, és leszállt hozzájuk a szentlélek, pontosan úgy, ahogy azt korábban Krisztus megígérte nekik.  Az apostolok tanítását a körülöttük összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta, függetlenül attól, mely országból is érkeztek.  Ettől kezdve sokan váltak kereszténnyé, az üldöztetések ellenére is. 
    Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!