Görög László az egri Gárdonyi Géza Színház Csörgess meg! című, mobil telefonos szituációkat fergeteges módon bemutató produkciójával vendégszerepelt a Rivalda Fesztiválon, a Thália Színházban.
– Néhány jelenetnek volt előre megírt szövege, én is írtam magamnak egyet, de a többi a próbákon alakult ki. Elképzeltük, hogy mit szeretnénk egy-egy jelenetben, ezt megnézte Máté Gábor rendező, és megnézték a többiek is. Elmondtuk, hogy szerintünk mi jó és mi rossz, és ennek alapján dolgoztunk tovább. De ez nem azt jelenti, hogy az előadásokon is improvizálunk, rögzítettük a jó megoldásokat.
z A próbákon szanaszét nevették magukat?
– Sokszor nevettünk, persze. De gyakran zavarban is voltunk, mert bizonyos szituációkról nem tudtuk, hogy vidám, vagy inkább komoly, netán nem túl szomorú-e? Mindenféle pillanat volt. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy nekem egy csoda volt a mobiltelefon. Ma meg már teljesen mindennapos. Azt próbáltuk megnézni, milyen változást hozott az emberek életében. Igyekeztük vizsgálgatni, hogyan kommunikálunk, milyen emberek lettünk a mobiltelefonnal. Az előadás is tükrözi azt, amit a mobil okoz, gyors, rövid jelenetek vannak benne. Mi is kicsit meglepődtünk a produkció sikerességén, aminek valószínűleg az az oka, hogy nagyon elkapta a kor hangulatát.
z Ebből az előadásból az is érződik, hogy jól összeszokott csapat dolgozik az egri színházban.
– Azt hiszem, tényleg látszik, hogy akik ott vannak a színpadon, egyet akarnak, egyet gondolnak-e. Ez a közös munka néha a rosszabb dolgokból is jobbat tud csinálni.
z Pécsi pályakezdés után huzamosabb ideig Pesten, a Radnóti Színházban játszott. Az, hogy kilencedik éve az ország egyik legjobb vidéki színházában lép fel, kényszer vagy választás?
z Három év szabadúszás után Egerben kaptam munkát, ahol Csizmadia Tibor személyében olyan alkotótársra, főnökre leltem, akivel nagyon jól megtalálom a közös hangot. Nem vagyok közalkalmazott, de a társulat tagjának tekintem magam, remélem a színház is engem. Először csak egy szerepre hívott Csizmadia, aztán szinte automatikusan kaptam a többit. Ezt nem választottam, így alakult, de nem bánom. Rendezgettem is itt-ott, a Komédiumban is játszottam két szerepet, szűkülnek azonban a munkalehetőségek.
z Ez netán az alkatával is összefügg? Sokáig leginkább kisfiús szerepeket kapott, nem macsó típus.
– Játszottam az alkatom ellen menő szerepeket, és azt hiszem, hogy azok az előadások jók voltak. Pesten biztosan nem osztották volna rám Oidipusz királyt, és hétszentség, hogy nem játszottam volna Higgins professzort sem a My Fair Ladyben. Tehát nemcsak olyan szerepeket kaptam, amelyeket a fiatalos alkat miatt osztottak rám. Lassan 47 éves leszek. De lehet, hogy még mindig fiatalosnak, kicsinek, jópofának gondolnak.
z Milyennek tartja magát?
– Alapvetően kíváncsinak. Annál, amit az alkatom sugall talán idősebb, agyasabb vagyok. Éreztem én már magam nagyon jól olyan szerepben, ami hálátlannak tűnik, nincs a produkció középpontjában, mégis sok munka van vele. Ez fordítva is előfordult, sikerem volt egy sikeres előadásban, és mégsem éreztem különösebben jól magam benne.
z Jövőre lejár Csizmadia mandátuma. Sokan tartanak attól, mi történik, ha netán nem ő lesz az igazgató? Valószínűleg többen elszerződnek.
– Akár az is előfordulhat, hogy jön egy jó új igazgató, és együtt marad a csapat, folytatódik a munka. De általában nem így szokott történni. Az elmúlt években a direktorváltások rendszerint radikális változással jártak. Miközben a szakmában a rendszerváltás óta érdemben szinte nem változott semmi. Inkább rosszabbak lettek a dolgok, mint jobbak, de nem érzem hivatva magam arra, hogy erről érdemben beszéljek.
z Mit tud a következő szezonról?
– Már próbáljuk Csiky Gergely Proletárok című darabját, Prolik címmel a következő évadban mutatjuk be. Ebben Bankó Béni szerepét játszom, aki valaha volt valaki, most egy lecsúszott, nyomorult kis senki, tele van hasonló szerepekkel a darab. Tudomásom szerint a nagyszínpadon négy premier lesz, és háromban benne vagyok.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!